A múlt század elejének magas orosz filozófiai kultúrája természetesen csak néhány vonásában érintkezhet azzal, ahogyan ma, az ukrán háború idején az orosz gondolkodásmód a nemzetközi politikában megnyilvánul. Mégis úgy gondolom, ez a közös halmaz semmiképpen sem üres.

A tavaly december végén elhunyt Jimmy Carterben sokan a tisztességes politikus, mások az államférfiúi kudarc megtestesítőjét látják. Az ilyenfajta egyszerűsítés azonban méltánytalan elnöki teljesítményével szemben.

John Lukacs magyar származású amerikai történész a XX. század második felének némely tengerentúli jelenségét írta le ezzel a szokatlan fogalommal. Vajon van-e használatának a jeles gondolkodó okfejtésén túlmutató érvénye?

Meghökkentő precizitással, szinte hiperrealisztikusan ábrázolja a lerombolt épületek maradványait, a kibontakozó kép elborzasztó erővel hat.  Jovián György képzőművész absztrakt alkotásokként is értelmezhető műveiben egyszerre fedezhetők fel reneszánsz és barokk vonások.

Sünök, patkányok. Életük darabkái a költőnő verseiben legalább annyira szólnak rólunk, emberekről, mint róluk, mély empátiával, bár egyfajta, elsőre ridegnek tűnő objektivitással, ami egyszerre alkalmat ad a nagyobb rálátásra, és fura mód közelebb is hozza kicsiny társainkat ebben a Földi életben.

A szíriai fordulat sokakat meglepett. Mitől omlott össze a rezsim példátlanul gyorsan, és hogyan érinti mindez a tágabb Közel-Kelet viharos folyamatait?

Figyelmet érdemlő első kötet, izgalmas lírai kísérletekkel és megoldásokkal. Hegedüs Katával beszélgettünk Spicc és nyújtott nyak című verseskönyve kapcsán.

XXXX

Borha Zoltán, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója 1983 októberében villásreggelire hívott meg, amelyet a művelődési miniszterhelyettes, Rátkai Ferenc tiszteletére adott.
Rátkai a beszélgetést meghökkentő mondattal kezdte. Nekünk úgy kell politizálnunk
– magyarázta –, hogy amit csinálunk, azt értékeljék Párizsban is, Moszkvában is.
Mert Budapest – folytatta – pontosan félúton van Moszkva és Párizs között.

Könnyű föltenni a kérdést, megválaszolni már nehezebb. Nem azért, mintha például én magam nem hinnék a vénülésben, hanem azért, mert lassan a vénülés szót sem fogják érteni az olvasni alig-alig tudó serdülők.