A múlt század ötvenes évei óta ismert, hogy a Lovas határában lévő bányában több ezer éven át nagy mennyiségű vörös porfesték rejtőzött. A területrendezés idején, a 73-as főút építésekor az út alapjához kőanyagra volt szükség, ekkor bukkantak rá a kőkorszaki leletanyagra. 1951-ben Lovas határában dolomitfejtéskor huszonnégy köbméter, azaz nyolc teherautónyi festékanyagot hoztak felszínre.

Vélhetően a vörös permi homokkő, a helyi vöröses színezetű föld kapcsolatban állhat az ezen a tájon meglelt, nagy mennyiségű vörös festékanyaggal.

Emellett akkor több mint 11 750 éves csontleletek kerültek elő. A száznegyvenhat darabból álló leletanyag feldolgozását Mészáros Gyula, majd Vértes László, később T. Dr. Dobosi Viola régészek és Vörös István archeo-zoológus tanulmányozta és publikálta. A szerszámokat gímszarvas-, daru-, jávorszarvas- és vaddisznócsontokból állították elő, ezek segítségével a szaktudomány szerint bányamunkákat végeztek.

Újabb évtizedek kellettek ahhoz, hogy svájci vizsgálatok kimondhassák, az itt feltárt festékek és a bányászatot szolgáló, állati csontokból készített szerszámok valóban több mint tizenegyezer évesek.

A szakértők szerint Európa-szerte nem tudnak ilyen hosszú időre visszatekintő maradványról, mindössze Afrikában, az Olduvai-szurdoknál ismeretes, hogy ott is vörös porfestéket bányászott az ősember. A leleteket a település a 2010-es évektől tárta a nyilvánosság elé, akkor az önkormányzat épületében kialakított kiállítótérben mutatták be a meglelt régészeti maradványokat, őskőkori csontszerszámokat.

A Lovas határában előkerült kőkorszaki szerszámok másolatai
Képforrás: A fotót Lovas Önkormányzata bocsátotta az Országút rendelkezésére

 

Kizárólag saját felelősségre lehet a bányát megközelíteni a veszélyes szakadék miatt, hiszen jelenleg nyitott területről van szó – magyarázza Kovács Kasza Katalin régész. – Valóban látványos, murva-, dolomitelszíneződések láthatók, de egyelőre nem hívjuk oda a turistákat. Az Európa Kulturális Fővárosa 2023 pályázaton szerettünk volna létrehozni interaktív látogatóközpontot, akkor nem sikerült forrást szerezni.

Lovas önkormányzata úgy határozott, hogy a helyi Nagy Gyula Galériában szeptembertől bemutatja az ősember által használt eszközök másolatait.

Jelenleg tizenegy eszközmásolatunk van. Cél, hogy még több másolattal bővítsük a kiállítható és bemutatható leletanyagot, illetve, ha a körülmények megfelelők, szeretnénk az eredeti, jelenleg a Nemzeti Múzeumban őrzött tárgyakat is kiállítani. Fontos, hogy a gyerekek is megismerjék ezt a leletanyagot. Ezért várjuk a gyerekcsoportokat is.  

Korábbi tudásunkkal ellentétben – ahogyan a régész mondja –, a bánya leletei nyomán következtethető, hogy a kőkorszaki ember nemcsak halászott, vadászott és gyűjtögetett, vagyis élete alapvető feltételeit teremtette meg, hanem festéket is használt. Már a neandervölgyi ember eltemette halottait, a Homo Sapiens a temetés rituáléjaként vörös porfestékkel szórta be az elmenteket.

A vörös festék színe olyan, mint a vér színe. A vörös szín – magyarázza a régész – így egyenlő az élettel.

Emellett különféle rituálékhoz használhatták ezt a festéket – folytatja Kovács Kasza Katalin. –  Mindent megtettek azért, hogy nyersanyagaikat megszerezzék. Ma már annak is tudatában vagyunk, hogy a testüket megvédték nemcsak a szúrós rovarokkal szemben, hanem (mivel akkor is volt ózonréteg-elvékonyodás) öntudatlanul a nappal szemben is védekeztek ezzel az anyaggal. Vízzel keverve a vörös, agyagos földet gyógyításra is használták. A vas-oxidos sárgolyó segítségével pótolhatták a szervezetükben a vasat, illetve az agyag jótékony hatását kihasználva, megszabadíthatták bélrendszerüket a különböző vírusoktól és baktériumoktól. Emellett a barlangok festésére is használták az anyagot, Magyarországon azonban egyelőre nem került elő erre az időszakra utaló barlangrajz.

 

Nyitókép: Lovas a Somlyó-hegyi kilátóból
Képforrás: Solymári, Wikimedia Commons