Isten a Betlehemben született Jézusban elfogadja, fölemeli az embert. Nincs karácsony Krisztus nélkül. Nincs karácsony a betlehemi születés nélkül. Nincs karácsony emberség nélkül, amelynek nem ember a teremtője, hanem maga a végtelen Isten.

A nagy múltra visszatekintő hazai képeslapkiadás jelentős kulturális érték. A századfordulón megjelenő míves karácsonyi és újévi üdvözlőlapok széles választéka valódi időutazást nyújt abba a korba, amikor a képeslap az egyik elsődleges kommunikációs eszköznek számított.

Talán meg tudom élni már a karácsony szentségét, és azt is megértem, hogy a titkot nem szabad kiskéssel feszegetni, nagyító alá tenni. Próbálom elfogadni a törvényt: nem lehet megtartani senkit és semmit sem. Minden csomagot ki fogunk bontani, és minden gyertya elég egyszer – csak az nem, amelyet sosem gyújtanak meg.

Nézzünk hát utána a karácsony történetiségének! Mikor született Jézus? Melyik évben? Hogyan lehetséges, hogy a négy evangélium egyike sem válaszol erre a kérdésre világosan, egyértelműen?

Amilyen kevesen méltányolták Van Gogh művészetét életében, olyan sokan szerették meg halála után, hiszen mindenki másnál kifejezőbben ábrázolta az emberi érzelmeket. Hozzá képest Gauguin népszerű figura volt, kezdetben mint vagány matróz, később mint sikeres tőzsdeügynök.

Szentföldi látogatásán ihletet nyerve Assisi Szent Ferenc 1223-ban a Rómához közeli Greccio határában, egy barlangban társaival megjelenítette Jézus születésének történetét. Egyszerűségben, szegénységben, alázatban élték újra az Üdvözítő közénk érkezésének titkát.

Isten tapintatosan szeret, nem erőlteti rá magát teremtményeire. Nem dörgő felhőkben, nem világégésben, legkevésbé kereskedelmi, üzleti reklámok villogása közepette jött közénk, hanem gyermekként, akit nem utasíthatunk el, aki ránk van utalva, aki kezünkbe adatott.

Két szoprán, egy mezzo, egy bariton – négy énekes életében ünnepkor a fellépések mellett akad otthoni muzsikálás, zenehallgatás is. Lukács Gyöngyivel, Lusine s Emma Sahakyannal és Alexandru Agachéval az öröklődő tehetségről, a pálya titkairól beszélgettünk.

Hiány és kitöltött tér, a van és a nincs, a masszív és a légies fogalmainak szembenállása vagy éppen konstellációja jellemzik Majoros Áron elegáns, a transzcendensben gyökerező szobrait.

Olivier Messiaen meditációciklusa a XX. századi szakrális programzeneiség kiemelkedő példája. A meditációk közül válogat a volt kántor.

Mi a múzeum? Hogyan változott meg a szerepe napjainkban? Képesek vagyunk-e nemcsak nézni, hanem látni is, amikor ellátogatunk egy-egy kiállításra? Ezekre a kérdésekre próbál választ találni Földényi F. Lászlónak a Typotex Kiadónál idén megjelent új kötete, a Múzeumi séták 1992–2019.

Karácsonyi gömbök zúdulnak a fejemre, lezuhannak a földre, szerteszét gurulnak. Az egyik szilánkokra törik. Hangosan szitkozódom, kezdhetem elölről a takarítást, épp, hogy csak befejeztem. Árulom a lakást, kell, hogy rend és tisztaság legyen, ha jönnek a vevők. Anyám hat hónapja halt meg, az övé volt az ingatlan.