Emberségében Jézus olyan, mint bárki más. Elfárad, megéhezik, szomjas. Inni kér – egy idegentől. Számára senki sem idegen. Találkozhatunk vele, az élő víz forrásával. Nekünk kell megszólítani őt: Uram, add nekem az éltető vizet!

Visszahoztam a múlt évi nyarat,
találsz benne transzcendenciát?
Spinoza ujjait látom a kristályüvegen,
mint a tiszta ész kritikáját.

A zsámbéki premontrei romtemplom emblematikus műemlékünk. Történetében a helyreállítások is kiérdemelték a műemléki védelmet. A műemléki paradoxon szerint a rom szembeszökő hiányai ellenére egységes egész, így hordozza nyolcszáz év üzenetét.   

Az Új távlatok című időszaki kiállításon a Magyar Grafikusművészek Szövetségének 38 új tagja mutatkozik be. A tárlaton nemcsak hagyományos értelemben vett, tradicionális eljárásokkal készített grafikákat láthatunk, hanem olyan installatív, konceptuális elgondolásokat vagy grafikai jellegű alkotásokat is, melyek a műfaj új, kortárs tendenciáit képviselik.

Legújabb számunkban Ferenc pápa lelkipásztori törekvéseiről, John Lukács hazaszeretetéről, Iancu Laura és Zalán Tibor költészetéről, Katona Szabó Erzsébet falikárpitjairól, Bányai István képi világáról, Dubrovay László kompozícióiról, a Szerémség és az erdélyi örmények történetéről olvashatnak.

Ha a két karom kétfelé tárom, éppen elérem a névtelen szökőút két falát. Vagy majdnem. Mintha imádkoznám: Isten óvjon, Margit híd!

Lovas Ilona (1946–2021) textilművészre emlékezik a Műcsarnok Stációk című kiállítása, felidézve a különös anyagokkal dolgozó, a teremtett világban saját helyét kereső alkotó életművét.

Sokan a közös identitás részeként féltik őket, mások ellenben örömmel szabadulnának meg a XIX. századi katolikus újjászületés épített emlékeitől. Ami biztos: a tulajdonos francia állam nem hajlandó költeni a felújításukra.

Kövek közé bújtam mindig.
Mint gyík szaladtam a tekintetek elől.
Fúrtam magam egyre beljebb fura szívekbe,
mik rám omlottak,
mint gyermekek építette homokvárak.

Meddig tart, meddig tarthat még, vetődik fel joggal a kérdés, ez a borzalom hazánk északkeleti szomszédjában? A válasz sajnos eléggé kiábrándító: akár még évekig is.

A Milánóban élő, performatív polaroid munkákat alkotó Kacziba Andi az áprilisi MIART-on mutatja be legújabb performanszát, amellyel lezárja a női lét életszakaszaival, a nők életfeladataival foglalkozó sorozatát. Budapesten a TOBE Galéria februári Fckn Love című nemzetközi kortárs művészeti és fényképészeti csoportos kiállításán láthattunk tőle három munkát.

A majd hétszáz éves múltra visszatekintő őrségi fazekasság legjelesebb képviselői hozták el alkotásaikat a Vigadóba a Tiszta forrásból – Az őrségi fazekasság múltja, jelene és jövője című kiállításra. Funkcionalitás, használhatóság, egyszerűség és szépség jellemzi e kerámiákat.