Már egészen fiatalon felismerték Orient Enikőről, hogy a textilművészet az, amelyben igazán tehetséges. Rajzolni is szeretett, ám végül textil szakra vették fel a Kisképzőbe. A kárpitművészet egyik legkiemelkedőbb alakjától, Rónai Évától sajátította el az alapvető fortélyokat. Útja a Kisképzőtől a Magyar Iparművészeti Főiskolára vezetett, ahol a Ferenczy Noémi-díjas Polgár Csaba volt a mestere. Már főiskolai tanulmányai előtt nagyipari tervezőként dolgozott, s diplomaszerzés után is folytatta ezt a tevékenységét. Igaz, nem sokáig, hiszen művésztanári felkérést kapott. Kézművességre és tárgykultúrára oktatta növendékeit a Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolában, mellette óraadóként a Tanítóképző Főiskolán is, egészen nyugdíjazásáig.
Hogy mi vonzotta a textilben, arra a művésznek kész válasza van. Szerinte az anyag mind fizikailag, mind lelkileg olyan melegséget tud árasztani, amelyre szükségünk van, érdemes foglalkozunk vele. Ez a gondolat vezette a textilművészet felé. Immáron negyven éve dolgozik a matériával, elsősorban festi a textilt, de kincsestárát gazdagítja több más technika is. „Alkotásaimban a gondolatiság a legfontosabb, amivel a tér-idő és fény dimenzióit megnyitom” – vallja. Textilképeinek domináns eleme a természet, felhasznált motívumait is innen meríti. Színvilága az ég és a föld árnyalatai, többnyire nyers, visszafogott, a sötét- és világosbarnától a szürkén át a sötétkékig terjed. A fény és árnyék kapcsolatának fontosságát hangsúlyozza, a fény láthatóvá teszi a részleteket, a textil szálait, szerkezetét, de árnyékot is vet, amely új dimenziókat hozhat létre.
A Kultúrkúriában kiállított művek jó része festett textilkép, ám egy zománcképsorozatot is láthatunk, sőt autonóm textilként plafonról függesztett, fémkarikákba applikált fátyolszerű textilplasztikákat is. Habár sok szép és változatos művel találkozhatunk, az Ég és Föld összeér egyik felülmúlhatatlan darabja mégiscsak az Évgyűrűink himnusza. A dél-amerikai indián kultúrát idéző, spárgából szőtt kör szorosan tekeredik, mint a fák évgyűrűi. Puritán egyszerűsége ellenére korántsem díszítetlen, peremébe néhány szó (Boldogasszony) lett beleszőve, az ég kékjére színezett felső íven megjelenik Mária 12 csillaga. A rusztikus földfelszínt kereszt alakban metszik a fonalak.
Szakrális jelentést hordoz a tárgy, miként arról a hozzá tartozó leírás tanúskodik, amely szerint az évgyűrűk „a „mindig megújulásra törekvő életutat mutatják”. Az Évgyűrűink himnusza voltaképpen spirális időfolyam, ami két évezred alatt körbeér. A körgyűrű a végtelenséget, Szűz Mária oltalmazó karját jelképezi, az alsó ívek a nyitást, befogadást szimbolizálják. Orient Enikő mély hite az egész tárlatot végigkíséri. Szilárd meggyőződését visszafogott, esztétikus formákkal fejezi ki. A Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébániatemplomba készített textilképek a misén elhangzó igéket szimbólumokkal jelenítik meg szép példájaként a modern egyházművészetnek.
Hiba volna ugyanakkor azt gondolni, hogy az Ég és Föld összeér csupán ilyen jelleget öltene. A Levitáció I., II.; Rejtőzködő I., II. vagy a Fa élete is természet alapú, de földön túli, misztikus, filozofikus mű. Valamennyi a körülöttünk lévő világ szépségére hívja fel figyelmünket. A sok természetre utaló elem része Orient Enikő szemléletének, amelyben azért a szakralitás az úr. Az a hit, amely az örök értékeket – mint jóság, igazság, szeretet – hivatott felszínre hozni, sugározni.
Orient Enikő Ég és Föld összeér című kiállítása október 15-ig tekinthető meg a Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Templom utca 2–10.).
