A XII. század végén vagy a XIII. század elején várost emeltek a betelepülő cipszerek nem messze a Magas-Tátra lábától, fontos kereskedelmi utak találkozásánál, egy tiszta vízű patak mellett. Hogy aztán a Lőcse-patakról kapott nevet városuk vagy fordítva, azt nem lehet tudni, az viszont biztos, hogy 1241-ben Batu kán északról az országra támadó vezérei, Orda és Bajdar felégették ezt az első Lőcsét. Még szerencse, hogy lakói idejében a közeli hegycsúcsra, a Menedékkőre futottak azzal, amit össze tudtak kapkodni. Ide a tatárok már nem mentek utánuk, ugyanis Buda felé tartottak, hogy a tervek szerint egyesüljenek majd a kán Vereckei-hágón keresztül betörő főseregével.
A városháza, háttérben a Szent Jakab-templom (a szerző felvétele)
A lőcseiek pedig idővel lejöttek a hegyről, és újraalapították városukat, amelynek neve 1245-ben már fel is tűnik az oklevelekben. Mivel azután a tatárok már sohasem tértek vissza a Szepességbe, a legendás cipszer szorgalom virágzó várost eredményezett, aminek
Károly Róbert, aki jól látta a dolgokat, szabad királyi városi rangot adományozott
1313-ban. A kézműiparra és kereskedelemre alapozott közösség pedig az 1300-as évek első felének végén hozzálátott a mai Szent Jakab-templom építéséhez. Mert egy magát valamire tartó szepességi városnak már méltó templom dukált a főtéren. És egy kicsivel, egy toronygombnyival nagyobb, mint az örök riválisnak, a közeli Késmárknak.
A román alapokon induló építkezés átfordult gótikába (a szerző felvétele)
Száz esztendő építkezés után Szent Jakabnak szentelték a lőcseiek a templomukat, az egyiknek a tizenkettő közül. Mégpedig annak az apostolnak, akit még Krisztus után 44 körül Heródes öletett meg, kaszaboltatott le, és akinek a kicsempészett
holtteste a legenda szerint egy elszabadult hajón Gibraltáron át egészen Hispánia északi szegletéig
sodródott. A román alapokon induló építkezés aztán lassan átfordult gótikába, így hatalmas ablakok kerültek a tizenkét pillér által tartott, bordás keresztboltozatú templomhajó falaira.
A Szent Jakab-templom főhajója (Krómer István felvétele)
A szentélyben is ezt a boltozatot látjuk, csak itt a nyugati falra épített kegyúri karzat kapott csillagboltozatot. Olyat, mint a körmöci vártemplom kórusa. Valamiért két főbejáratot, gótikus bélletes kaput is építettek az északi és a déli falakra, az északi oldalra pedig idővel egy kápolna is került, Szent György tiszteletére. Amikor Mátyás, a magyarok királya a városba készülődött, e jeles eseményre a déli oldalra egy előcsarnokot is felhúztak, felette a máig Corvin-oratóriumnak nevezett helyiséggel.
A templom freskóit még talán a XIII. században készítették, de a templom XIX. századi felújításakor Storno Ferenc keze nyomán, Körmöcbányához hasonlóan itt is historizáló stílusú átfestések születtek. A freskók közül a hét főbűn és a hét könyörületesség ábrázolása mellett az északi falon lévő sorozatot érdemes alaposan megnézegetni. Mert itt a kevésbé ismert kappadókiai vértanú, Szent Dorottya életét követhetjük nyomon húsz jelenetben. A szentély falán Jézus életéből láthatunk részleteket, s mivel Lőcse a Magyar Királyság városa volt, más felvidéki és erdélyi templomokhoz hasonlóan Szent István és Szent László alakja is feltűnik a falon.
Lőcse Szent Jakab-temploma Lőcsei Pál 1508 és 1510 között faragott oltáráról is híres, amely 18,62 méteres magasságával a legnagyobbnak számít a műfajában. Valóban lenyűgöző alkotás, ha már előtte állunk, nehezen ereszt el. Minden alakját, tornyocskáját érdemes jól megnézni,
a központban a gyermekét tartó Szűzanya szobrával, jobbján a templom védőszentjével,
a másik oldalon pedig annak öccsével, János apostollal. A predellán, az oltárasztal alsó részén az utolsó vacsora résztvevőit faragta ki a mester, akinek vonásai állítólag meg is jelennek az egyik apostolon.
Az utolsó vacsora (Wikipédia)
A két, ugyancsak dúsan díszített és aranyozott oldalszárnyon lévő négy dombormű egyikén János apostol olajban való megfőzése látható, amit a legenda szerint Domitianus császár rendelt el. Vele szemben az idősebb, dús szakállal ábrázolt Jakab kivégzését láthatjuk, de ne riasszanak vissza bennünket ezek a „véres” jelenetek, mert a katona nem sújtott még le, János pedig, ahogyan az arcán látszik is, egyáltalán nem szenved eme rettenetes fürdőjében. Sőt, a legenda szerint élve került ki a forró olajjal telt üstből.
A templomban kis túlzással minden lépés után oltárokba ütközünk, ugyanis
tíz másik késő gótikus és három barokk faragott úrasztalát találunk még. Közöttük az erőteljes, remekül faragott alakjaival a Szent Miklós-oltár
vonzza talán leginkább a tekintetet. Végül ne felejtsünk el benézni még a Thurzó-kápolnába is, ahol a Zsigmond király alatt felemelkedő, I. Ferdinánd jóvoltából és saját tehetségéből Mohács után a legmagasabbra jutó család nagyjainak síremlékei sorakoznak. A fejük alatt párnával, lábuknál oroszlánnal ábrázolt fegyveres, páncélos alakok lehunyt szemmel, békésen alszanak, de azért baljuk – biztos, ami biztos – a kard markolatán nyugszik.
A Thurzó-palota (Wikipédia)
A Jóisten mellett tehát a Thurzók is vigyáznak a városra, amelynek 1709-ben és 1710-ben a császári ostromban sem esett nagyobb baja. Ezután a béke és a gyarapodás századai következtek, egészen a Nagy Háborúig. Trianon a Felvidékkel együtt Lőcsét is elvitte,
a közben jobbára elmagyarosodott cipszerek közül sokan vissza német földre, vagy a temetőkbe költöztek.
Magyar szót manapság leginkább a városba látogató múltban utazgatóktól hallunk. Figyelnünk kell, mert ők a megilletődöttségtől, szomorúságtól csak halkan beszélnek.
