Trump számos negatív tulajdonsága, ténykedése a konzervatív tábort is megosztotta-megosztja, de némely lépése régi konzervatív-republikánus igényeknek tett eleget. Egyebek közt azzal, hogy keresztül tudta vinni, hogy a Kongresszus a Legfelsőbb Bíróságba konzervatív jelöltjeit nevezzen ki. Az így konzervatív többségűvé lett testület a világ legmegengedőbb abortuszszabályozását lehetővé tevő, évtizedek óta vitatott Roe kontra Wade ítéletet mondta alkotmányellenesnek, éspedig nemcsak erkölcsi, hanem közjogi megfontolások alapján is. Legutóbb június 29-én alkotmányellenesnek minősítették az egyetemi felvételi eljárásokban érvényesített pozitív diszkriminációt (affirmative action). A fogalom a munkásmozgalomból terjedt el már a harmincas évektől, a történelmi sérelmeket szenvedett feketék felzárkózását támogató intézkedéseket jelölve. Az ország egyik részében voltak tehát intézmények, amelyek pozitív megkülönböztetést alkalmaztak, míg a másik része faji elkülönítést érvényesített. Az ötvenes években kibontakozó polgárjogi mozgalom hatására 1961-ben John F. Kennedy rendeletben írta elő „a pozitív diszkriminációt, hogy az álláskeresők és munkavállalók semmilyen hátrányt ne szenvedjenek fajra, vallásra, bőrszínre vagy nemzeti származásra való tekintettel”. Utódja, Lyndon B. Johnson nevéhez fűződik a pozitív diszkrimináció felsőoktatásban való elterjesztése, a faji kvóták (tíz-tizenöt százalék) kormányzati vagy önkéntes bevezetése. Jóllehet az egyetemek többnyire elismerték a kárpótlási gondolat jogosságát, nem akartak a minőségből engedni. Öszvérnek ítélt megoldások születtek. 1978-ban a Legfelsőbb Bíróság betiltotta a faji alapú kvótákat, de a pozitív diszkriminációt magát nem, bár hozzátette, huszonöt év elteltével nem lesz rá szükség. Mégis megkérdőjelezhetetlen gyakorlattá vált. Ahogy a konzervatív–progresszív liberális szembenállás az 1990-es évektől egyre fokozódott, az álláspontok e téren is egyre merevebbé váltak. Magára adó liberális nem tagadhatta meg a pozitív diszkrimináció elvét, jóllehet tudta, a tíz-tizenöt százaléknyi, lényegesen gyengébb hallgató felvétele minden érintettnek árt. Már csak azért sem, mert a konzervatívok egyre élesebben támadták az intézményt, hivatkozva a fekete hallgatók rendszeres, statisztikailag kimutatható gyengébb teljesítményére. A rendszert különösen az elit egyetemeken tartják sérelmesnek, ahová a legtehetségesebb felvételizők jelentős része nem juthat be, miközben a kedvezményezett gyengébbek mehetnének a kevésbé kiemelkedő intézményekbe. Ráadásul konzervatív oldalról az is felmerül, hogy az előnyhöz juttatás az egyetemek balra tolódásáért is felel: a tizenöt százaléknyi kedvezményezett eleve a radikális haladár eszmék iránt lesz fogékony. A bírósági döntés gyökeresen új helyzetet teremthet az amerikai egyetemek világában. A közvélemény-kutatások szerint a legnagyobb többség, sőt a feketék többsége is a Legfelsőbb Bíróság ítéletét támogatja. Fontos mozzanat, hogy a pert ázsiai felvételizők indították, akik rendre mindenkinél jobb teljesítményt nyújtanak, mégis az összes csoport közül ők érik el a legrosszabb felvételi arányokat.
A testület másik, június 30-i döntése megbuktatta a Biden-kormányzat azon intézkedését, amely húszezer dollárnyi diákhitel-tartozás elengedését tette volna lehetővé azoknak, akik egyébként önként vállalták az adósságot, mégpedig azért, hogy magasabb jövedelmi kategóriába tartozhassanak, és ezt az adófizetők térítették volna meg, akiknek a hatvan százaléka nem rendelkezik diplomával, és lényegeseb alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozik. Az erősen szavazatvásárlás-gyanús rendelkezését az amerikai alkotmánybíróság megsemmisítette.
