Illés Sándor újságírónak 1957 nyarán mindennapi kenyérgondjai voltak. Öt nap című forradalomlázas írásában (Magyar Nemzet, 1956. október 30.) elmesélte, hogy október 23-án éjszaka Nagykőrösről tartott hazafelé Budapestre.

,,...hibáinkat a rendszerrel szemben ellenséges nézőpontból támadja. A pártközpont dolgozóinak bemutatták a filmet, komoly felháborodást keltett.” (Ságvári Ágnes, 1957. szeptember)

1955. március 9-én Budapesten, az I. kerület Hunyadi János út 6. számú ház előtt gyerekek játszottak a romok között talált aknagránáttal. A gránát felrobbant, három gyerek meghalt, többen súlyosan megsérültek.

Az ötvenes években méltatlanul háttérbe szorított színésznőt, Mezei Máriát 1956 szeptemberétől végre a Madách Színház társulatába hívták. És új film is várt rá, a Két vallomás úriasszonyának a szerepét kapta. A forgatás október 24-én elmaradt.

Új magyar film. Élt harmincnégy napig. 1956. szeptember 20. – 1956. október 23. Elfelejtettük.

Miért jókedvre derítő örömforrás ma is az 1954 nyarán–őszén forgatott színes magyar film, a Liliomfi? A rendező, Makk Károly 2003. november 15-én így emlékezett: „Tüneményes nyár a Balaton mellett. Jópofa, lázas tevékenység: ami eszünkbe jutott, azt fölvettük…”

Émelyítően édeskés, könnyfakasztóan szirupos, kacagtatóan túlkomédiázott, néha unalmas, gátlástalanul valóságtól elrugaszkodott, sikeres, közönségkedvenc szocialista-realista giccsparádé: Én és a nagyapám – 1954-ben.

„Kérem a vasasnémet elvtársakat, szíveskedjenek gyorsabban öltözni. Felvétel lesz…”

Szocialista örömhír: „Az első magyar sporttárgyú játékfilm szervezését kezdték meg.” (Kis Újság, 1951. május 29.)