Így nógatta az ügyelő fürgébb felkészülésre 1953 augusztusában a Bükkben, a Jávorkút közeli tisztáson a Magyar Néphadsereg filmszereplésre kivezényelt, jelmezbe bújtatott katonáit a Rákóczi hadnagya című film forgatásán. (Szabad Ifjúság, 1953. augusztus 28.) Az idő tájt az elvtárs megszólítással nem volt tanácsos viccelődni. A vasasnémet elvtársak tudták, mi a dolguk: gyorsabban öltözködtek, és a sikeres próba után figyelmesen hallgatták a rendező, Bán Frigyes eligazító rendelkezéseit. „Kérem az osztrák tüzér elvtársakat, amíg a kurucokat észre nem veszik, ne tekintgessenek hátra, szüntelen az ágyukkal foglalkozzanak. A labanc gyalogos elvtársak nagyobb lendülettel vessék magukat a küzdelembe.” (Béke és Szabadság, 1953. szeptember 9.) Badal János főiskolai hallgató 1951-ben Budapesten nem volt hajlandó vizsgázni marxizmusból és orosz nyelvből, ezért nem kapott diplomát, s így pecsétes papír nélkül lett 1957 után a túlparton elismert operatőr. Badal János főiskolai tanár 1953 augusztusában szorgalmasan fotografálta az osztrák tüzér elvtársak, a labanc gyalogos elvtársak, a vasasnémet elvtársak és a kurucok látványos csatajelenetét. Ma is szemet gyönyörködtetőek a képek.

Aki kuruc, az a marxisták szerint haladó; ebben a filmben a hazánkat gyarmatosító, idegen, osztrák hatalom ellen harcoló kurucok szegénylegények és zsoldoskatonák. Lehet, hogy azért zsúfoltak a mozik, mert az emberek…? Egy hithű kommunistának rettenetes arra gondolni: a dolgozó magyar nép azért akarja akár üzérektől megvásárolt, drága jegyért is megnézni a Rákóczi hadnagya című haladó, színes, magyar filmet, mert a moziban – Éljen a magyar szabadság! – arra gondol, hogy egyszer talán majd ki lehet takarítani országunkból a moszkovita, labanc hordát!

Ma már nem lehet kideríteni, hogy a marxista betonkockába zárt fejű ideológus, Révai József mire gondolt, amikor megnézte a Budapesten, 1954. február 4-én bemutatott filmet. Révai elvtárs okos elvtárs volt. Hithű marxista, eltökélt internacionalista, meggyőződésből hazaáruló; vélhetően pontosan tudta, hogy a dolgozó nép azért szereti ezt a színes, látványos, kalandos, gyermeteg mesefilmet, mert a kurucok győznek. Suhint egyet kardjával a kuruc vitéz, és három vasasnémet elvtárs potyog le a lóról; néha már előbb, mintsem a kuruc vitéz suhintana.

A forgatás és a film bemutatása idején hazánkban labanc uralom van. Lehet, hogy nagyon bátor, lehet, hogy nagyon ostoba volt az a filmkritikus, aki úgy gondolta: „Az irodalmi forgatókönyv ismeretében szükségesnek tartottuk volna filmre vinni azt a részt is, amely Rákóczi Kassára való bevonulását eleveníti meg. Rákóczi ekkor egy öreg paraszttal való beszélgetése során félreérthetetlenül fogalmazza meg a nemzeti függetlenségi harc gondolatát, és válik még inkább érthetővé, miért tömörültek köré a hazájukat szerető jobbágyok és nemesek egyaránt: »Vidd hírül Sárfőnek és a vágontúliaknak, hogy mi nem privátumért, hanem az országért szállottunk hadba. A nemzet szabadságáért!«” (Esti Budapest, 1954. február 10.) A forgatókönyvből idézett szavakat az újságíró a Béke és Szabadság 1953. május 13-i számában olvasta. Szép gondolat, de Kassán biztosan nem vették, mert nem vehették fel ezt a jelenetet. „Az országért szállottunk hadba” – mondja Kassa főterén Rákóczi Ferenc fejedelem 1708-ban. Milyen országért? Kassa 1953-ban csehszlovák város, és elvakult internacionalisták szerint mindig is az volt.

Történelmi filmben szocializmust építő hazánkban is hangoztatott alapkövetelmény a történelmi hitelesség. A forgatókönyvet író Barabás Tibor, miközben böngészte a Rákóczi korabeli írott forrásokat, Beniczky Gáspár – Rákóczi titkára – naplójában rábukkant egy 1708-ban papírra vetett mondatra „Bornemissza János strázsamesterről, aki tizenegyed magával mélyen bent az ellenséges földön fogságba vetette a labanc hadak főgenerálisát, Starhemberg grófot és zsákmányul ejtette a császári hadi pénztárat”. (Magyar Nemzet, 1954. február 4.) Megindult az író képzelete: ebből a rövid mondatból terebélyesedett ki a filmben Bornemissza János, Bíró Anna és Matyi, Fekete Miska osztályharcos, érzelgős kuruc mesevilága. Ha csupán annyit tudunk Bornemissza János strázsamesterről, amit Beniczky Gáspár naplójában ránk hagyott, íróember szíve joga, hogy kedve szerint álmodjon kalandos sorsot Bornemissza Jánosnak és szerelmének. Barabás Tibor meséjében a kuruc főhős szerelmes jobbágyfiúból lesz strázsamester, és vitéz tettéért lépteti elő hadnaggyá Rákóczi Ferenc.

Thaly Kálmán – hajdan ő is olvasta Beniczky Gáspár naplóját – 1865-ben megjelent Bottyán-életrajzában a strázsamester Bornemissza János karakán kisnemes, egy portyázó kuruc lovascsapat kard-ki-kard kalandjának daliás főhőse. Lovaglóteljesítménye – huszonnégy óra alatt 166 km! – ma is tiszteletre méltó sportteljesítménynek minősül. (Magyar Nemzet, 2013. április 20.) Thaly Kálmánt nemesi életszemlélete korlátozta a haladó történelmi igazság felismerésében. Barabás Tibort osztályharcos látásmódja tette képessé arra, hogy a népmesék igazságát idéző filmtörténetté álmodja a Rákóczi hadnagyává emelkedett jobbágyfiú történetét – legalábbis a marxista írópojáca, Illés Béla szerint.
„A mesék igazsága nagyon-nagyon hasonlít és (ha a mesekellékekből kihámozzuk) szinte teljesen azonos a marxista történészek feltárta, tudományosan megfogalmazott igazsággal.” (Szabad Nép, 1954. február 9.) Történelmi tapasztalat: a népmesék igazságának nem ártottak a marxisták ostobaságai.

A korabeli kritikusok között akad, aki dicséri a „nagyon szép” kosztümöket, mások szerint hivalkodóan cifrák a jelmezek. Van, aki meghatottan csodálja Vass Éva és Bitskey Tibor erdőszéli, erotikaközeli csókolózását, van, aki szerint ez a jelenet „kissé ízléstelen”. (Szabad Ifjúság, 1954. február 6.) Van, aki szerint „A Rákóczi hadnagya méltán aratott nagy sikert a dolgozók körében.” (Esti Budapest, 1954. február 10.) Van, aki szerint a film „lehet, hogy csak szürke adat lesz a szocialista kultúra történetében”.

(Szabad Hazáért, 1954. február 1.) A színes mesefilm mára osztályharcos giccsé kristályosodott.

Csak a haza, ez volt neki a mindene! – búcsúztatja a halott kuruc vitézt Rákóczi hadnagya.
A haza: Magyarország. Minden erőnkkel Magyarország ellen kell fordulnunk – üt az asztalra a labanc generális. A cél: Magyarország leigázása. Bécsben tudják: Réte mától kezdve Pozsony kulcsa, és Pozsony Bécs kapuja.

A haza: Magyarország. Pozsony megyében Réte, a Vágon túl Érsekújvár, Nyitra, Kassa.
Az 1953-ban forgatott magyar filmben egyetlen kuruc ajkán nem hangzik el a szó: Magyarország! Hazáért, országért, nemzetért, szabadságért harcolnak. A haza: Réte, a strázsamester szülőfaluja; Kassa, Rákóczi Ferenc fejedelmi udvara; Nyitra, a Vak Bottyán vezette kuruc hadak táborhelye. A labancok ellen az áradó Vágon kel át és Pozsony előtt rendeződik csatasorba a kuruc sereg – Magyarországon!

Rákóczi hadnagya: színes, kalandos, könnyfakasztó történelmi film 1954-ben a dolgozó magyar nép számára. Vass Éva szép, Bitskey Tibor nyalka, Mádi-Szabó Gábor bölcs kuruc generális, Zenthe Ferenc szeretetre méltó kuruc vitéz, Makláry János szomorú szemű jobbágy, Szabó Sándor hideg szemű labanc gróf – remek színészek, remek szerepek. Matyi, a kuruc kisdobos a nagyon tehetséges Gyárfás Endre – kár, hogy nem lett belőle színész.
Nézték a magyarok a moziban 1954-ben az új magyar filmet, törölgették szemükből a könnyeket. Régi világ, kuruc világ, talán igaz sem volt, amikor elhittük, hogy legyőzhetjük az országunkat rabságba alázó labancokat.