Nem tökéletes, nem hibátlan, nem remekmű Hubay Miklós, Vas István, Ránki György – drámaíró, költő, zeneszerző – 1961. január 12-én Budapesten, a Petőfi Színházban, hazánk első musicalszínházában bemutatott zenés tragédiája, az Egy szerelem három éjszakája.

Életünk során mindannyian megéltünk, megélünk hideg napokat. Mindannyian másképpen éltük át, különbözőképpen emlékezünk, sokféleképpen ítéljük meg tegnap megtett vagy elmulasztott cselekedeteinket. A cellában négyen ülnek, négy volt katona idézi emlékeit…

Aki olvasta, akár évtizedekkel ezelőtt, akár tegnap Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regényét, ha megnézi Ranódy László 1966-ban bemutatott azonos című filmjét, ne a költő, író, esszéista 1924-ben írott remekművének részleteit kérje számon.

Fejbevágóan kemény, politikaillatú szellemi lecke volt az olvasók számára Bertolt Brecht 1934-ben írott, magyarul 1956 októberében a Nagyvilág című folyóirat első számában megjelent írása: Az igazság megírásának öt nehézsége.

A Pacsirta című film, amelyet Kosztolányi Dezső regénye nyomán hat évtizede forgatott Ranódy László 1963-ban és 2022-ben is remekmű: megrázó művészi erővel szembesít mindenkori megalkuvásainkkal, kiegyezéseinkkel – és a következményekkel.

Sokakat izgató kérdés 1962-ben: kik lesznek a film főszereplői, ki lesz Tímea, Noémi, Athalie, ki lesz az aranyember, Tímár Mihály? Gertler Viktor Erdélyben, Marosvásárhelyen keresi a film női főszereplőjét – a férfi főhőst találja meg.

Torkán akadt Jancsó Miklós Oldás és kötés című filmje 1963-ban a Magyar Szocialista Munkás Párt Politikai Bizottsága tagjainak: se lenyelni, se kiköpni nem tudták.

Elrettentően rossz, fárasztóan unalmas, ügyetlenül hazug film a Kertes házak utcája. 1962-ben forgatták a Fejér Tamás rendezte mozidarabot, Budapesten 1963. január 3-án mutatták be. Ez a film „elvi alapon” nagyon fontos az elvtársak számára.

Silány közhelyekből összetákolt forgatókönyvből nem lehet jó filmet rendezni, de nézhető, szórakoztató rossz filmet igen.

A kommunista pártkatona nem vész el, csak átalakul: néha álságosan munkásbarát, olykor demokrata álarcban szocialista, amikor önző érdeke úgy kívánja, gátlástalan liberális. Gerince nincs: mindig bolsevik.

Kilencven éve született, negyvenöt éve halott, negyvenöt évet élt Latinovits Zoltán, a huszadik századi magyar színháztörténet ellobbant életű legendás óriása.

Illés Sándor újságírónak 1957 nyarán mindennapi kenyérgondjai voltak. Öt nap című forradalomlázas írásában (Magyar Nemzet, 1956. október 30.) elmesélte, hogy október 23-án éjszaka Nagykőrösről tartott hazafelé Budapestre.