Egy fiatalember a művészeti szakközépiskolában szobrászatot tanul, majd a Képzőművészeti Főiskolán grafikusként végez, és mára a kortárs magyar festészet egyik legismertebb alkotója. Átalakuló, mégis következetes pálya Szurcsik Józsefé.

Az emberi alak, arc, test és az emberi viszonylatok iránti érdeklődése akár filmsketcheknek is nevezhető, álomszerű összeépülésekben ölt testet a többgenerációs festőcsalád művészetét továbbvivő Czene Márta alkotásaiban.

Elment egy intézmény. Egy két lábon járó tudásközpont, a hazai művészettörténet és kortárs művészet egyik oszlopa. Meghalt Beke László. Díjait, vendégprofesszori és hivatali státusait vitte magával. Hívő ember volt, nem a rangja és a kitüntetései, hanem a hite emeli most magasra.

Filmes gondolkodású festő, történetbeszélő, helyszínek, fények, gesztusok adják képeinek magmáját. Úgy dolgozik, mint egy gondos rendező, a téma (bázisnovella) kiválasztása után helyszíneket keres, szereplőket válogat, és felépíti a teljes forgatókönyvet.

Keserü Ilona a hatvanas évek elején induló, mára már a „nagy generációként” emlegetett képzőművészek egyik kiváló alkotója, akik megkíséreltek kitörni a szocialista művészetpolitika álmos, unalmas, korszerűtlen közegéből.

Elekes Károly ebben az évben tölti be 70. életévét. 1984-ben települt át Erdélyből Magyarországra számos fiatal kortársával együtt. Többségük a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, s visszatekintve elmondható, kitűnő képzést kaptak.

Szőke Gáspár pályája kezdetén, a 2000-es években izgalmas, expresszív, figuratív vásznak sorozatát alkotta meg, Portrék, alakok, kissé a Heftige Malerei, az 1980-as évek elején kibontakozó új német festészet, vagy akár az amerikai Jean-Michel Basquiat hatása is felfedezhető ezeken a műveken.

Kolos-Vary (Kolozsváry) Zsigmond kiállítása a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában
„Mindnyájunknak van egy többé-kevésbé kiterjedt kertünk, s a kert földjének minősége, iránya és klimatikus viszonyai előre meghatározottak.” (S. Kolos-Vary)