Évtizedek óta Keszthelyen élő alkotó, a Balaton és Balaton-felvidék festője Kodolányi István.
Halk szavú poeta doctus, aki irón helyett krétával, ecsettel örökíti meg a Balaton rezdüléseit, lélekmadarait és fürge szarvasait. Állatokat, akik költőien lágy rajzain, képein átlényegülnek. Hite és elkötelezettsége nem holmi naivista ábrázolási rendszerben merül ki; nem mesél, nem adomázik, s nem szenteskedik. Madarainak röpte valóban égi, no de az égen is felrepülnek a kócsagok, gémek, gulipánok, akiket papírra álmodik.
Kodolányi iskolázott és szakmailag hiteles alkotó, olyan művész, aki ritkán mutatkozik, ám akkor tömören és lényeglátón fogalmaz. Diáktársak – osztálytársak – voltunk az egykori Képzőgimiben, a Török Pál utcában. Díszítőfestőként, kitanulva a mesterség alapjait később restaurátor, díszítőfestő, reklámfestő, emblématervező munkák, valamint rajzszakkör vezetése mellett folytatta festői pályáját.
A mostani tárlat címadó műve, A kor falára mint üzenet és mint lakásdísz egyaránt értelmezhető. A kiállítás fő vonulata krétarajzok sorozata, melyek többségükben elrebbenő madarakat, vágtató vagy épp egymásnak feszülő szarvasokat ábrázolnak. A rajzok között néhány atmoszférikus, a fény csillanását, s a táj ritmusát lekövető kvázi absztrakt balatoni látkép is található. A pasztellmunkák akrillal gazdagítva azután faalapra is felkerülnek (ezek rusztikus, alig megmunkált fadarabok vagy falapok). Ezek a művek már inkább a szakralitás világába vezetnek, mint például az Ecclesia című. A fára festett munkák állatábrázolásai is jobbára szimbolikus jelentéssel bírnak. Ezek rusztikus, szélezetlen gyümölcsfa táblaképek, melyekre saját motívumait álmodja, az anyag és a szellem találkozásának egységeképp.
Általánosságban elmondható, hogy a szakrális vonatkozások Kodolányi állat- és egyéb kompozícióinál megkerülhetetlenek. A Bibliából képpé emelt jelenetek, alakok mind-mind konkrét vonatkozásokkal bírnak (szarvasábrázolásainak is megvan a helye a 42. zsoltár versében). Ugyanakkor a művész ezeknél az alkotásoknál is megtartja a könnyed, légies előadásmódot. Érzékelhető, mint fordítja a kréta lapját, mikor tesz egy hangsúlyt a kréta hegyével. Nem árul zsákbamacskát, feltárja előttünk a művek születésének módozatait, a néző azonban nem csupán a virtuozitást, a könnyedséget, hanem a szakmai hitelességet is megérzi szemlélésükkor.
Kodolányi István legfontosabb üzenete nézőinek a szakmai tisztánlátás és morális, szellemi elkötelezettség, mely harsányság nélküli, de bátor önkifejezéssel párosul. Kondor Béláról írta egykor Nagy László, s most ideidézem sorait, mert úgy vélem, Kodolányi Istvánra is jellemzők lehetnek szavai: „Művészetének rendszere van, szimbólumok, tömény jelek hordozzák eszméit. Mindig az érzékletesség határain belül küzdött igazáért.”
Úgy gondolom, Kodolányi István is az igazáért, a vállalt életéért és környezetének, a teremtett világ szépségének igazáért száll síkra finom hangvételű, egyszerű és lélekhez szóló műveivel.
A kiállítás május 20-ig tekinthető meg.
MMgMK VárMező Galériája
1012 Budapest, Attila út 93. (Déli pályaudvarnál)
Hétfő, szerda, péntek: 9–16.30
Kedd, csütörtök: 9–19
