Kis képei így tükrözik mindazt, ami Szabadost egész életén át foglalkoztatta. Egyrészt elkötelezett szeretete az apró világok, motívumok iránt. Egy dinnyehéj, egy magház vagy egy rovar, bogár éppúgy elvarázsolta, mint egy görbe szög, egy sakkfigura, egy létra vagy egy növényinda; az élő természet, melyet a maga univerzalitásában közelített meg. Az egyetlenből az egészbe irányuló figyelem, a világ logikája (szimmetria–aszimmetria), a sajátos, egymásra utaló anyaghasználatok (például a nyersvásznon megjelenő akril vagy olajfesték hatása a színekre). Ezek a kis formátumú munkák (30 × 30, 40 × 50 cm) tükrei törekvéseinek. „Sok esetben próbálom elkerülni, hogy esztétikusak legyenek. Úgy érzem, az esztétikum csomagolás. Lényegi kvalitásról tereli át a figyelmet egy kevésbé lényegi elemre, például az előadásmódra” – válaszolta többek között Michael Jacobs kérdéseire 2003-ban.
Itt bemutatott sorozatai között találunk a növény- és állatvilág részeit, motívumait feldolgozó munkákat (Madaras-sorozat darabjai, Lények-sorozat egyes feldolgozásai). Felbukkan a 2008 körül festett olajmunkák néhánya is, melyek az ovális forma által körülvett magok, sejtek idézőjelbe tett megfigyeléseit markírozzák. A 30 × 30-as, ugyancsak 2008-as művek a geometrikus elemek és a lágy, puha foltok egységét építik fel, meglelve bennük az univerzális, organikus–geometrikus ellentétpárt.
Ezeknek a sorozatoknak sajátja a határozott szín- és vonalhasználat, a lágy elemek szinte csak a növénysorozaton jelennek meg. Itt a finom zöld, szürkéssárga színek szinte elfolyóan érzékeltetik a növényi lét állandó változását. A többi munkán a centrális kompozíció dominál a szinte grafikus képrendszerépítéssel, azaz a vonalak determinálják a színek elhelyezkedését. Szabados nagyméretű festményeihez képest ezek a kompozíciók – nyilván a méret adta lehetőségeket figyelembe véve – sokkal egyszerűbbek, tömörebbek, lényegre törők. Kevesebb motívum, ezért kevesebb elbeszélő kifejezésmód jellemzi e munkákat.
A 2008-ig tartó kisképsorozatoktól merőben eltérő színhangú és töltésű a szepezdi sorozat, melynek néhány legkisebb méretű darabja a kiállítás egyik igazi kuriózuma. A 2015 nyarán Balatonszepezden készült munkák Szabados utolsó festményei. Hangulatuk, érzelmi töltöttségük szinte panteista, a fény, a formák elolvadása, az atmoszféra felől közelítő absztrakt tájképek új, a későbbiekben már kibontatlan festői élmény és látásmód ígéretét rejtik. Géczi János írja e képekről: „A szepezdi képek élményvilágában minden korábbihoz képest jelenvalóbb a természeti táj. (…) Az, amelyből a festő néhány elemet kiemel és redukál, így létrehozva a maga képi látványát.”
E sorozat darabjaira különösen – de a többi, most kiállított műre is – igaz az állítás, miszerint Szabados érdeklődésének középpontjában a világ csodái, hétköznapi jelenségeinek drámai pillanatai álltak. Kis extázisok ezek a képek, a rácsodálkozás, a dolgok megfejtése és a kialakult – és kézben tartott, kontrollált – csodák kifejtése a vásznon.
Elénk tárulhat az életmű akár e kis válogatás alapján is, de azok, akik most ismerkednek Szabados Árpád művészetével, grafikáit, fotóit, litográf nyomatait is meg kell, hogy ismerjék. Az extázis akkor válhat teljessé.
Szabados Árpád Kis festmények kiállítása május 24-ig tekinthető meg a MissionArt Galériában (1055 Budapest, Falk Miksa utca 30.) hétfőtől péntekig: 10-18 óráig.
Képek: A MissionArt Galéria engedélyével.
Nyitókép:Budapest, 2003. július 11. Szabados Árpád festőművész. MTI Fotó: Friedmann Endre
