Amikor 2017 januárjában a műemlékvédelem félig-meddig kiürített, máig üresen enyésző épületében a lezárt, de nem víztelenített, így a téli fagyban szétrobbant távfűtéscső eláztatta az építészettörténeti iratokat, dokumentumokat, nehéz volt felmérni a pusztulás nagyságát.

Sejtelmes épületóriások, sötéten meredező téglafalak, betört ablakok, rozsdás csövek, kémények, tartályok – a képzelet így láttatja a XIX. századi gyárakat, amelyek az iparosodás kezdetén települések szélén épültek.

Városvédők, az irodalmi múlt ismerői, a környékbeliek egyaránt felkapták fejüket a hírre: bontani kezdik Pesten a Kazinczy utcai Wichmann-kocsmát, Budán a legendás Márványmenyasszonyt. Bár az újabb fejlemények szerint talán van esély megmentésükre, a jel figyelmeztető, a régi épületek nem bontandó romok, hanem szerves részei a városnak.