Beszélgetés a Műcsarnokban rendezett II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon 2022 főkurátorával, Szilágyi B. Andrással.

A Zagyva-parti ősfás parkban bújik meg az ország legrégebbi, folyamatosan működő művésztelepe, amely egyszerre viszi tovább a nagybányai hagyományokon létrejött alkotói közösség eszmeiségét, s ugyanakkor folyamatosan meg is újul.

A kitárulkozás és az elvonulás vágya egyszerre hatja át a budai Virág Benedek Ház kiállítását, miként ez a kettősség magát a művészetet is jellemzi. Az alkotás magányossága, mégis egyfajta közös, egymásra ható művésztelepi munka tükröződik a tárlaton.

Baráth Fábián örökké úton van. Délvidéken, Zomborban született, Kecskeméten töltötte kamaszkorát, Budapesten tanult a Képzőművészeti Egyetemen, jelenleg a nagy múltú Szolnoki Művésztelepen él, most pedig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Körúti Fiókjának galériájában állít ki.

Miként lehet a Lét tömegét megmérni? Az ember lelkének tömege a legenda szerint pontosan huszonegy gramm, ám kérdés, hogy a Létnek, mint filozófiai fogalomnak, a rajtunk kívülálló dolgok összességének lehet-e tömege?

Két Szirtes János-kiállítás is látható Budapesten: a Várfok Galériában festészeti munkái, a Tér-Kép Galériában performanszai és installációi tekinthetők meg.

Miféle városkép rajzolódik ki Gáspár György Imprint City / Lenyomat város című kiállításán – valódi urbánus táj vagy egy elképzelt, futurisztikus világ helyei? A tárlat olyan absztrahált helyszíneket tár elénk, amelyeken kívülről befelé haladva válnak újszerűvé múltbéli tapasztalataink és jövőbeni vízióink.

Különös helyszínen, az egykori pécsváradi bencés kolostor épületében kapott helyet Horgas Karinának, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara DLA-hallgatójának kiállítása. A várrá erődített szerzetesi monostor történelmi belső tere izgalmas harmóniát és kontrasztot teremt a kortárs, mégis antik témát körbejáró munkákkal.

A Jakatics-Szabó Veronika (1983) kiállításának otthont adó óbudai Selyemgombolyító neve nyelvi játékosságot, lágyságot sugall, amihez a maga természetességével illeszkedik a festményeken játszó gyermekek képe. Akár valamelyik mű címében is szerepelhetne a selyem gombolyítása, gurítása egyfajta misztikus játékként értelmezve.

E kedves szójátékkal adunk hírt egy izgalmas, születésnapi tárlatról: a Munkácsy-díjas képzőművész, Kecskeméti Sándor, becenevén KES 75. születésnapját méltóképpen köszönti a Bartók Béla úti KAS Galéria tárlata, mely az  Initio Art & Design-nal közös szervezésben valósult meg.

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, / akarsz-e mindig, mindig játszani… / Akarsz-e játszani mindent, mi élet… – teszi fel versében Kosztolányi Dezső játékosan komoly kérdéseit. A költő és a költemény szerint az életet játszva is élhetjük, s ebben a nemes és emberi gesztusban bármikor feloldódhatunk.

A meteorológiai tavasz kezdetén Budapesten mutatkozik be a pécsi Bázis csoport. Mindkettő örömteli dolog, hiszen a szobrász egyesület munkái immár második alkalommal láthatók a fővárosban, a tavasznak pedig minden évben ugyanannyira örülünk.