Oláh Mátyás László régmúlt korok mitológiai és tradicionális témáin keresztül szól hozzánk, hogy örök érvényű mondanivalót közvetítsen számunkra a világmindenség tudásából, és alkotásain keresztül felhívja a figyelmet a hétköznapi jelekben és piktogramokban rejlő fontos üzenetekre.
 

•Legismertebb köztéri szobrod a Kossuth téri metrómegálló aluljárójában található. Sokszor ellopott, régóta nem pótolt botjával mutat(ott) utat kutyája kíséretében a vak Teiresziasz. Hogyan kapcsolódik az ókori görög alak napjaink világához?

Teiresziasz mitikus, mitológiai személye a világvallások előtti kusza istensokaságok sűrűjébe kalauzol bennünket. A szobrot a mai hétköznapi képírás jelképe, a vakok jelenlétére és azok segítésére felhívó közlekedési piktogram ihlette. A realista szoborrá lett jelkép megítélése, értelmezése érvényes támpontokat adhat a szemiotika szemszögéből. A szobrászat terébe emelt hétköznapi piktogram által más megvilágításban láthatjuk jelen kultúránkat.

A jelekkel, a képírással a szemiotika nagy személyiségei foglalkoztak, akiknek tevékenysége jelentősen hatott rám: Jan Mukařovský, Stefan Morawski, Charles Sanders Peirce, Ferdinand de Saussure, Charles William Morris, Roman Jacobson, Claude Lévi-Strauss, Roland Barthes, Jurij Mihajlovics Lotman, Luis Jorge Prieto. Mukařovský A képzőművészet lényege című tanulmánya szerint a címben említett lényeg a jelentésétől megfosztott jel bemutatása, szemlélet tárgyává tétele. Talán ha modellezni kellene ezt a gondolatot, mondhatjuk azt, hogy egy csendélet témájú festményen a természet szépségében gyönyörködünk, anélkül, hogy meg akarnánk enni a festményen szereplő gyümölcsöket. Morawski lengyel esztéta Mimézis című tanulmányában elemzi az esztétikatörténet mimézisértelmezéseit, és „egy valamiféle kognitív jelentés” fontosságához, sőt a művészeti realizmus újraértelmezéséhez jut el. A szemiotikát, vagyis a jelek tudományát felfejtő gondolkodó, Saussure számomra leginspirálóbb fogalma az „index”, amely olyan jel, melyet még egy írástudatlan ember vagy egy állat is képes megérteni. Ilyen indexjel volt például, amikor a szobrom készítése során a kutyaszobor modellje megmorogta a róla készülő művet.

Elsők között emelte a szobrász Claes Oldenburg a köztéri szobrászat „piedesztáljára” az élet hétköznapi témáit. A mai kor piktogramjai – mint a vakok jelenlétére felhívó jel is – banálisnak tűnő jelképek, mégis sokat elmondanak jelenünk társadalmi működéséről. A piktogramokat feliratok helyett alkalmazzuk, a gyorsabb dekódolhatóság előnye miatt, ami a közlekedésben szükségessé is teszi őket. Másodsorban olyan információkat közölnek, olyan nemkívánatos szituációk megelőzését szolgálják, melyek az olvasni nem tudókhoz, nyelvet nem beszélőkhöz is eljutnak.

A Teiresziasz-szobor, a Jel – képírás – művészet sorozat részeként a művészet és a piktogram, a piktogram és a realitás viszonyával foglalkozik. Hogyan lesz a valóság képpé, jellé, majd szabálykövető cselekvéssé, és hogyan transzformálódik tovább narratív szoborrá, képzőművészetté. A piktogram – a nyelv archaikus rétegének továbbélése – kép és írott nyelv közötti entitássá válik. Olyan vizuális alakzat, mely mimetikusan utaló jellegével lesz jelölővé, nem az alfabetikus írás, a nyelvi tradíció közmegegyezése által. A mai piktogram praktikus okok miatt kétdimenziós műfaj, erősen stilizált formákkal, a szobrászatban pedig képes három dimenzióban megjelenni, miként a Kossuth téri metrómegállónál található szobromban is.

Teiresziasz mitológiai karaktere bonyolult személyiség, a misztikus jós figurája, aki a látóknál képes többet látni, többet tudni. Meglátta a mezítelenül fürdőző Pallasz Athéné istennőt, aki büntetésül megvakította, ám anyjára, Kharikló nimfára tekintettel jóstehetséggel, valamint a madarak beszéde megértésének képességével áldotta meg. Teiresziasz halála után Odüsszeusz az alvilágban felkereste őt, s Héliosz napisten csodájára vonatkozóan tanácsokat kért és kapott tőle. Jelentős modern kori megjelenése is van a vak jós alakjának: Guillaume Apollinaire 1903-ból való ifjúkori írásának, a Teiresziasz emlői című szürrealista drámának ő a főhőse. Szobrommal mindezt az ismeretanyagot és mitológiai utalást szeretném közvetíteni a ma emberének, akkor is, ha nem mindent értenek meg belőlük az alkotás nézői.

 

•A gazdag szemiotikai és mitológiai kitekintés után szóljunk a többi köztéri szobrodról. Gyomaendrődön, Adácson és Gyöngyössolymoson is láthatók munkáid. Mit jelent számodra, miben más ez a lépték, mint a kisplasztikáké?

Ami a köztéri szobraimat illeti, a Teiresziasz szerelemgyerek volt, noha személye számomra máig rejtélyes, a görög mitológia labirintusába vezet, ahol könnyen el lehet tévedni, sőt talán csak eltévedni lehet, és a közepén máris ott várhat bennünket a Minótaurosz. A többi köztéri szobromnak a magyar pályázati rendszerbe kellett illeszkednie. Legtöbbször rengeteg papírmunka, s csupán egy-két hónap alkotási idő volt/van egy projekt megvalósítására, ami gyakran kevésnek bizonyul. Ez egyféle verseny, bár szerintem a jó minőségű művészet nem lehet verseny eredménye. A verseny, nem tudom mit, de valamit kiöl a művészetből, ami igen fontos. Attól kezdve ez inkább sporttá válik. 

 

•Megrendelésekre, pályázatokra készülő munkáid mennyiben változtatják meg a művekhez való viszonyodat, ahhoz képest, amikor autonóm szobrokat készítesz?

Nyilván minden megváltozik ilyenkor. Én vagyok a ceruza, amivel a megrendelő rajzol.

 

•Műveid legtöbbször a XXI. század jellemző élethelyzeteiről, problémáiról, válságairól szólnak. Miért fontos, hogy ötvözd őket régmúlt korok bölcsességével, és közvetítsd mindennek lenyomatát a ma embere számára?

Az antik és a modern ellentéte meghatározó ma is. Azért maradtam tradicionalista, mert szerintem a tradicionalizmus jobb minőséget képvisel a szó minden értelmében. A modernizmus meghatározása, ha létezhet ilyen, a Kundera által megfogalmazott öntudatos menetelés egy progresszív bármi felé, legyen annak végkimenetele akár katasztrófa. És sajnos leggyakrabban valóban katasztrófába torkollnak ezek az elképzelések, jobb esetben csak egy rossz festmény vagy egy ehetetlen étel születik belőlük. A modernizmus az új akarása – bármi áron. Legyen az az új zsákbamacska, zsákutca, vagy gyakran, sőt többnyire, szakadék. A modernizmus sajnos egyre inkább olyan zsákutca, amelynek a végén Auschwitz és a Gulag van, vagy a Hamász és az Iszlám Állam, vagy egy rendet tevő, demokráciát exportáló USA-féle szőnyegbombázás. Ezen a világvégi Balkánon – és lassan az egész világon, ez a borítékolható végkimenetel.

 

•Milyen anyagokkal dolgozol elsősorban? Faszobrászként kezdted a pályádat, miért választasz azóta keményebb, szilárdabb anyagokat, fémeket, köveket?

A fa múlékony, relatíve olcsó szobrászati alapanyag. Kevesebbet használom, de „nemes anyag”-ként tartjuk számon a szakmában. A faszobrászat ma is fontos számomra, amivel terveim is vannak a jövőben. A fa mulandósága okán, ha köztéri szobrokat készítek, szívesebben dolgozom bronzzal, kővel, betonnal vagy kerámiával.

 

•A Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán Kő Pál volt a mestered. Mennyiben határozta ő meg a pályádat?

Kő Pál igazi ikon. Rengeteget segített nekem és másoknak is. Számomra minden értelemben nagy ember, nemcsak szobrászként. Létezésével, lélegzetével, létével volt nagy ember, amire nincs racionális magyarázat. Megtiszteltetés volt mellette és tőle tanulni, s azt gondolom, hogy az emberi személyiség ilyen fokú nagyságát szinte lehetetlen megtanulni.

 

•Igazi polihisztor vagy, hiszen nem csupán szobrász, hanem festő, grafikus, restaurátor, díszlettervező, sőt író és illusztrátor is. Melyik terület áll legközelebb hozzád, vagy így, együtt alkot szerves egységet mindez az életművedben?

Azért tartom magam képzőművésznek, mert az felöleli a szobrászat, a festészet és a grafika műfajait, valamint az összes vizuális művészetet, melyekben leggyakrabban megnyilvánulok. Ami a legfontosabb, hogy ezeknek a műveknek, melyeket fontosnak tartottam megvalósítani – persze erőm szerint –, valamiféle továbbélést biztosítsak, annak kereteit létrehozzam, megalkossam. A rajz az alapja a szobrászatnak és a festészetnek is. Tehát, ha akarnék, akkor sem tudnék nem rajzolni. A mimetikus művészetben ellenben az ábrázolás tárgya áll a középpontban, ez köti össze a különböző műfajokat. Tehát az ábrázolás tárgya, annak narratív, mimetikus megfogalmazása a legfontosabb, nem pedig a műfaji besorolás.

 Egy tudós csoport megállapítja, hogy az Olymposzon nincsenek Istenek 2018
 

•Festőként számos témában és műfajban alkotsz, bennük, akár a szobrászatodban, ötvözöd a klasszikus témákat és technikákat a mai kor aktualitásaival. Miben más két dimenzióban létrehozni valamit, mint háromban? Hogyan jeleníted meg a tér élményét a festészetedben?

A szobrászok, ha festenek, plasztikusabban festenek. Ugyanez érvényes a rajznál is. Ez egyszerre lehet jó és rossz is. Festészetemben a Piac és csendélet, a Múltak raktárai, valamint a Régi Köki sorozatok bizonyultak sikeresebbnek.

Hidegbéke 2018 
 

•Mik a jövőbeli terveid, hol lesz a következő kiállításod?

Konkrét időpontot és helyszínt még nem mondhatok, de az bizonyos, hogy Jel – képírás – művészet című sorozatomat fogom legközelebb kiállítani. Egyéb megvalósításra váró ötleteimet nem „lőném le”. Alkotás, kiállítás, tárolás, a dokumentálás nehézségeinek megoldása, gördülékenyebbé tétele – ezek mindenképp megoldandó feladatként állnak előttem.•