Bánki Ákos 1982-ben született Kazincbarcikán, diplomáját 2006-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán szerezte meg. Mesterei Molnár Sándor, Lossonczy Tamás és Drozdik Orsolya voltak. 2011 és 2014 között a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának DLA-ösztöndíjas hallgatója volt. Erasmus-ösztöndíjas időszakokat töltött Londonban (2002), Barcelonában (2013) és Moldáviában (2015).
2003 óta állítja ki munkáit itthon és külföldön egyaránt. 2011-ben Barcsay-díjjal, 2012-ben MŰÚT képzőművészeti nívódíjjal, 2012-ben Mazsaroff-díjjal ismerték el művészi munkásságát. Alapítója a ROHAM, majd a Latarka Galériának. Színházi előadásokon, performanszokon vesz részt. Szöllősi Géza és Ladányi Andrea állandó alkotótársa. Hiánypótló dokumentumfilmeket készített a hazai absztrakt művészekről (Tiltott absztraktok, 2018) és Hortobágyi Endre életművéről (Hortobágyi, 2019), hogy bennük az absztrakció létjogosultságát mutassa fel. A művészeti kánonokon kívül rekedt magyar életművekkel, művészi csoportokkal foglalkozik.
Schneller Jánossal együtt 2018-ban megalapították az azóta is sikeresen működő Resident Art Kortárs Művészeti Ügynökséget, amely főként fiatal művészeknek szervez kiállításokat és vásárokat. 2020 óta gondozza az Országút képzőművészeti rovatát, melynek legsikeresebb szövegeiből válogatta a 2023 októberében megjelent antológiát.
Festészete – melyben totális absztrakcióra törekszik, témától és formától függetlenítve magát –az absztrakt expresszionizmus és a bécsi akcionizmus hagyományán bontakozott ki. Jackson Pollock, Arshile Gorky, Mark Rothko, Kopasz Tamás és Hermann Nitsch művészetét tekinti előképeinek. Művei kiindulópontját személyes tapasztalatai, szubjektív lelki élményei, az élet történései adják, ezekből születnek meg ösztönösen dinamikus, rendkívüli energiákat megmozgató alkotásai, amelyek metafizikai jelentéseket hordoznak. Sorozatokban gondolkodik, legjelentősebb szériáinak címe: Lélekvirág, Dionüszosz, Flumen I, Flumen II, Barcelona, melyeket a K.A.S. Galéria művészeként évi rendszerességgel mutat be. A horizontális és vertikális képalkotási mód ütköztetése teremti meg sorozatai feszültségét.
Túlburjánzó, zaklatott gesztusokkal alakított festményeit befelé építkező térhatások jellemzik, ahol a szín, a vonal vagy a foltok – erős érzéki atmoszférát kialakítva – teremtenek univerzális élményt. Munkáiban az elsődleges tapasztalásokat mindig a színek átütő ereje adja, amelyek sajátos formákba rendeződnek. A különböző koloritok több rétegben fedik egymást, így a vásznakon feltűnő, erősen kontrasztos és komplementer színek egymásmellettiségéből adódó hatások sajátos vibrálást keltenek. Alkotásai dinamikus és erőteljes érzelmekről és megélt tapasztalataiból fakadó ösztönösségéről tanúskodtak. A festékspayjel, csurgatásokkal készített, gesztusokból kialakuló nonfiguratív vásznak gomolygó, keveredő színeiből létrejövő foltok, festékfolyamok különféle ritmusú és sűrűségű dinamikát alakítanak ki az egyes képmezőkön belül.
Az egymás mellé rendelt színek teremtik meg művei végső kompozícióját, amelyekben tudatosság és ösztönösség, a cselekvés és a véletlen szerepének együttese alakít ki harmóniát. Műveivel a művész és a befogadó számára olyan közös pszichikai teret hoz létre, melyben találkozva mindketten otthonosan érezhetik magukat.
Bánki Ákos nonfiguratív művészetével, szerkesztői és művészetszervező munkásságával jelentős szerepet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben és kulturális életben. A Munkácsy Mihály-díj méltó elismerése széles körű, kiemelkedő tevékenységének.
Nyitókép: Czimbal Gyula
