Gazdátlan bánatom elszabadult a bolt előtt, ahol kikötöttem; mire visszatértem a vásárlásból, úgy éreztem, minden bajom oda már. Féktelen öröm öntött el. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.

Az idő akkor is van, amikor mi már nem vagyunk. Csak akkor az már nem a mi időnk. Valóban egy flekknyi filozófia arról, amivel mérjük a világ és saját változásunk. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.

Egy poéta is csak ember, ennie kell, esetleg egy finom, hideg sört is legurítania ahhoz a tájleíró költeményhez. De mi a fenét kezd egy végső krízisbe került család, melyet éppen kilakoltatnak, egy költővel?

Már-már megszoktuk. Szinte természetes. Korjelenség, talán apróság a hétköznapok során. De mindenütt ott van a Távoli számítógép: a háttérben jelenlévő, kérlelhetetlen figyelem. Ő az, aki segít. Vagy mit is csinál éppen.