Igen, nyaral, méghozzá bent, a munkahelyén – hehe, hú de vicces, de most már szálljanak le róla. Van elég munkája anélkül is, hogy bosszantanák azok, akik így ráérnek. Hogy miért dolgozik a szabadsága alatt?

Ezek a fiatalok...? Meg ezek az öregek...! Három rövid, elgondolkodtató írás a mai ifjakról, öregekről, sőt, arról is, hogy van azért kapcsolódás a generációk között. 

Kapcsolataink ellentmondásosak, vágyaink reklámok ránk tolt művágyaival kevertek. De valami ősi még maradt, ami előtörhet és űzhet: Diána felé és Diána elől a vadat.

Gazdátlan bánatom elszabadult a bolt előtt, ahol kikötöttem; mire visszatértem a vásárlásból, úgy éreztem, minden bajom oda már. Féktelen öröm öntött el. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.

Az idő akkor is van, amikor mi már nem vagyunk. Csak akkor az már nem a mi időnk. Valóban egy flekknyi filozófia arról, amivel mérjük a világ és saját változásunk. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.

Egy poéta is csak ember, ennie kell, esetleg egy finom, hideg sört is legurítania ahhoz a tájleíró költeményhez. De mi a fenét kezd egy végső krízisbe került család, melyet éppen kilakoltatnak, egy költővel?

Már-már megszoktuk. Szinte természetes. Korjelenség, talán apróság a hétköznapok során. De mindenütt ott van a Távoli számítógép: a háttérben jelenlévő, kérlelhetetlen figyelem. Ő az, aki segít. Vagy mit is csinál éppen.