•Ha jól „kémkedtem” Ön után, akkor egy magyarországi multicégnél dolgozik. Mióta él itt, és hogyan tudja megvalósítani azt, hogy a munkája mellett írjon is?

Valóban egy franciaországi székhelyű gyógyszeripari vállalatnál dolgozom, és négy éve élek Magyarországon. A történetek írása és a cégnél való munka kéz a kézben jár az életemben, így mindkét világot megismerhetem, és váltogathatom őket, ahogyan csak akarom. Az írás a lelkemből fakad. Soha nem tekintettem pusztán pénzkeresetként rá. Ez a lelkem munkája, a lényegi része annak, aki vagyok. Lehetőséget ad arra, hogy megértsem a világot a betűkön, a szimbólumokon keresztül, és azáltal, hogy kivetítem magam mások életébe. Ahhoz is hatalmas bátorság kell, hogy először publikálj, és felfedd íróként a benső énedet. Olyan ez, mintha afféle self-made man lennél. Számomra ez az út még érik – minden egyes lépését átölelem… és minden lépést élvezek.

 

•Mikor kezdett bele ebbe a „játékba”?

Ha kíváncsi arra, hogy mióta tart ez az utazás, itt a szenzáció… Amikor megtanultam írni és olvasni, elkezdtem kis történeteket írni édesanyámnak és a nagymamámnak, akik az én első és legbátorítóbb közönségem voltak. Azután az általános iskolai tanárnőm észrevette a szenvedélyemet, és úgy döntött, hogy elküldi a verseimet az iskolai újságoknak. Három éven belül én lettem az a diák, aki a legtöbb könyvet olvasta! És találja ki, mit adtak jutalmul? Még egy könyvet! Minden alkalommal, amikor apám zsebpénzt adott, rohantam, hogy új könyvet vegyek. A rajongásom az olvasás és az írás iránt egyre mélyült, és végül rájöttem, hogy egész világok várnak arra, hogy felfedezzem őket. Így, abban a pillanatban, amikor az egyetemre kerültem, megkezdődtek a kalandozásaim. Többtucatnyi városba utaztam el Törökországban, felfedeztem a Közel-Kelet egyes részeit, és bejártam szinte egész Európát. Ezek az élmények, tapasztalatok megerősítették alkalmazkodási készségemet, és elmélyítették kapcsolataimat a különböző kultúrákkal és emberekkel.

 

•Hogyan sikerült itt kikötnie?

Hiszem, hogy a jó mesélő egyben éles szemű megfigyelő és figyelmes hallgató is, bátor szívvel. Így találtam magam ebben az országban, és úgy érzem, pontosan itt a helyem.

Boda Anikó illusztrációja a Kalapmustra című novellához

 

 

•Itt közölt novellája alapján is úgy tűnik, rutinosan eligazodik a magyar kultúrában, történelemben. Milyen élmények, kapcsolatok segítették Önt ebben?

Rendszeresen kapcsolatba kerülök a közösséggel poetry slamek és mesemondó előadások révén, amelyek nagyszerű lehetőséget biztosítanak arra, hogy írókkal, értelmiségiekkel ismerkedjem meg. Gyakran élek az interaktív mesemondás lehetőségével a Jurányi Házban és a Három Hollóban. Emellett részt veszek a poetry slameken a Budapest Poetry Collective és az Underground Slam Academy különböző helyszínein. Így az élénk budapesti irodalmi és művészeti élet szívébe csöppentem. Mindemellett volt szerencsém találkozni néhány hihetetlen emberrel, értelmiségiekkel olyan helyeken, mint az Art Quarter Budapest, a Budapest Jazz Club, vagy akár a Budapesti Operettszínházban és a Magyar Nemzeti Galériában. Néhány koncert után alkalmam nyílt zenészekkel – szaxofonosokkal, gitárosokkal és még DJ-kkel is találkozni. Az új élményekre való nyitottságom néhány váratlan és izgalmas együttműködéshez vezetett. Jammeltünk együtt, sőt időnként még koncerteztünk is. Ez volt aztán a kreativitás és a spontaneitás izgalmas keveréke!

 

•Milyen magyar irodalmi élményei vannak, kik a kedvenc szerzői?

A magyar irodalomban József Attilát és Petőfi Sándort mélyen csodálom. Valójában a magyar és a török irodalomnak van néhány lenyűgöző nyelvi párhuzama, különösen az utótagok használatában. Ez a nyelvi sajátosság gazdag, összetett kifejezéseket és költői ritmust, gördülékenységet tesz lehetővé mindkét irodalmi hagyományban. A János vitéz például hasonló hősiességgel rezonál a hősi eposzokkal, mint például a török irodalomban található alkotások a Dede Korkut-történetekkel. Ezekben az epikus történetekben bátor harcosok és misztikus tájakon tett utazások egyaránt szerepelnek, s közös e kultúrákban a hősiesség és a kalandok iránti elismerés, megbecsülés. Különösen szeretem látni, ahogyan a történetek életre kelnek a színpadon. Röviddel azután, hogy a János vitézt elolvastam, elmentem az Operettszínházba, hogy megnézzem a műből készült előadást. Lenyűgöző élmény volt!

 

•A poetry slamek viszont nem az operett kultúráját jelentik…

Ezeken az eseményeken is szívesen fedezem fel a friss hangokat, köztük a fiatal magyar költőket, akikkel gyakran találkozom a városban, koncerteken vagy más rendezvényeken. Ők gazdagítják a magyar irodalom iránti megbecsülésemet. Már számos verset írtam az itt töltött időmről.

 

•Hol lehet megismerni ezeket az alkotásait?

Talán a legegyszerűbb, ha felkeresik az oldalamat: https://linktr.ee/burcucicek

 

•Tervez-e magyar vonatkozású novelláskötetet vagy akár egy regényt írni Magyarországról?

Magyarország valóban megadta nekem a szabadságot, hogy kifejezzem magam, az élénk művészeti közösség pedig rengeteg lehetőséget kínál. Határozottan inspirál, hogy ezeket az élményeket egy történetbe vagy regénybe öntsem.