•Érdekes szójáték a Törökországban nemrég megjelent regényének címe: Bu da Peşte – törökül annyit tesz: Ez (itt) Pest, s kiadja fővárosunk nevét is. Mióta él Magyarországon, hogy már török–magyar szójátékokat is képes alkotni?

2018 óta élek Budapesten. A férjem 2017-ben kezdett el itt dolgozni, s egy évvel később utána jöttem. A fiunk Bécsben kezdte az egyetemi tanulmányait, s mi szerettünk volna közel lenni hozzá. Ő viszont később úgy döntött, hogy visszaköltözik Isztambulba, hogy ott folytassa stúdiumait. Szerencsénk volt, hiszen Budapest „közel van” Isztambulhoz is. Talán ekkor kezdődött a mi budapesti történetünk… Igen, a legutóbbi regényem, a Bu da Peşte esetében úgy gondoltam, érdemes a város teljes nevét ezzel a főcímes játékkal megjeleníteni, hogy mindenki könnyedén megértse, miről van szó. És valóban, a szavakkal való játék számomra mindenképpen szórakoztató.

 

•Íróként mennyiben jelentett az új környezet kihívást?

Első naptól kezdve elég sokat dolgoztam, próbáltam megélni és megtapasztalni, amit csak lehetett Budapestről, s a magyarországi természetről, az emberekről, a történelemről, a földrajzról, az életről, a kultúráról – egyszóval mindenről. Napról napra jegyzeteltem, így alkottam meg ezt a történetet.
A legtöbb ember panaszkodik, és nem tesz semmit a változás érdekében – ennek a könyvnek a tapasztalatával talán nekik is könnyebb lesz nekivágni, hiszen benne mindent elmondok Budapestről. Örömmel osztom meg: a regény a múlt hónapban a második kiadását érte meg Törökországban. Tavaly hétmillió ember látogatott el Budapestre. Ha elolvassák a könyvet a látogatás előtt, akkor igazán szerencsések: könnyű lesz felfedezniük a várost!

 

•A kötetben szereplő Hegek a szívemen című írásában Attila és Levi találkozik – maradjon egyelőre titok, hogy ők kicsodák. Annyit viszont elárulhatunk, hogy török és magyar szereplők. Attila népének fiai egymásra találnak – talán ez lenne az írás üzenete? Mi a véleménye a közös eredet legendájáról, mítoszáról?

Tartsuk meg a történet titkát addig, amíg nemsokára eljut az olvasókhoz ez a novella, s abban látni fogják az összetartozást, a közös történelmet, a közös kultúrát; az erős barátságot és a két ország közötti végtelen lehetőségeket rejtő kapcsolatokat. Néha semmit sem tehetünk az olyan nehézségek ellen, mint a katasztrófák, a halál. Ilyenkor legfeljebb a hithez folyamodhatunk, vagy azt mondjuk: ez az élet. Fontos a helyzet elfogadása, és a továbblépés – ez a nehezebb. Reményeim szerint Attila és Levi története ezt mutatja be az olvasónak.

Jakatics-Szabó Veronika a Hegek a szívemen című novellához készített illusztrációja

  

 

•A címében szintén szójátékra épülő könyve, a Hayatım Roman(ya) összefoglalja, milyen volt – még magyarországi tartózkodása előtt – Romániában élni, és ott is felfedezni egy új világot. Érdekes mozaik lehet most összerakni a két országról alkotott benyomásait.

Szeretek játszani a szavakkal, hiszen annak a könyvnek a címe úgy is értelmezhető, hogy Életem – Románia, és akképpen is, hogy az Életem egy regény. A roman törökül ugyanis regényt jelent. Románia volt a mi első külföldi tapasztalatunk. Nagyon sok mindent tanultam ott. Nem hasonlítanám össze a múltat és a jelent, mert minden megváltozott: a városok, az élet, a technológia… Bukarest nagyon komor, szürke és régi az emlékeimben. Budapest a fejemben fiatal, élénk, zöld és kék. Mintha egy tündérmesét élnék meg a mindennapokban. Ez a város annyi lehetőséget kínál: minden sarkon találni valamit, amivel le tudja foglalni magát az ember.

 

•Érdekesnek tűnhet mindez – magyar kultúra török szemmel…

A Bu da Peşte-ben próbáltam bemutatni mindkét kultúrát, a törököt és a magyart is. Nem akartam ítélkezi, hogy ez jobb, vagy a másik rosszabb. Néha teszünk valamit, jó szándékkal, ám rájövünk, hogy más kultúrákban ezt nem pozitív módon érzékelik. Mielőtt panaszkodni kezdenénk, jó, ha megnézzük, vajon mi az oka ennek, és megpróbáljuk megérteni, hogy miért. Boldog vagyok, hogy ez nekem sikerült.

 

•Reálisnak tartja a Törökországban kialakult Magyarország-képet?

Magyarországról meglehetősen pozitív kép él Törökországban, ahol az emberek nyitottak mások felé. Száz évvel ezelőtt a két kultúra együttműködést hozott létre a két ország között. Rengeteg közös projektet valósítottunk meg, például a török tűzoltóság magyar támogatással jött létre. Magyarországon számos olyan szót használnak, ami a török nyelvben is megvan, és sok ételt is látunk, amit ugyanúgy készítenek, mint a török konyhában.

 

•Munkája az oktatáshoz, a Magyarországon élő külföldi családok gyermekeinek tanításához köti. Hogyan látja: mennyire nyitottak az itt élő külföldiek a magyar kultúra befogadására?

A budapesti Amerikai Nemzetközi Iskolában tanítok az IB-program (International Baccalaureate) keretében. A környezetemben élők nagyon nyitottak a magyar kultúra megismerésére. Ez is motivál arra, hogy mindennap egyre több új dolgot tanuljak.

 

•Dolgozik-e új műveken, inspirálja-e a magyarországi tartózkodás?

Új projekten dolgozom, egyaránt fontos számomra a munka és az alkotás. Következő könyvem néhány szereplője magyar. A cselekmény a múlt elől való menekülésről szól. Remélem, miután elkészül és Törökországban megjelenik, Magyarországon is lefordítják. Idén szeptemberben, a Millenárison az előző regényem, melynek eredeti címe Kék mák, Kék pipacs címmel jelenik meg magyarul. Bízom benne, hogy szeretettel fogadja majd a magyar olvasóközönség.