Motivációs levél

 

Már négyesztendősen címlapfotók készültek rólam kedvenc kutyámmal a Kutya Magazin címlapjára, családom ugyanis onnan ismert, hogy a Bergengóciai Vadjuhász kávéfoltos árnyalatának legismertebb tenyésztője.

Hatéves voltam, amikor az Egyesült Államokban én lettem a felvezetője Ugatós Herkulesnek, a fajtaelső bergengóc terelőnek a Dog’s World nevű New York-i kutya-világkiállítás megnyitóján.

Csapatban jól tudok dolgozni, megtalálom a közös hangot: az általános- és a középiskolában részt vettem a Bergengóc Kutyaiskola és Kutyamenhely szinte összes programjában, többször is voltam Kínában és Japánban kutyabemutatókon, ahol a fajtát népszerűsítettük.

Most, az érettségit követően szeretnék saját lábamra állni, tanulmányaimat később, munka mellett folytatnám.

Sokféle feladatot elvállalok. De fontosnak látom jelezni: a legkevésbé sem ragaszkodom olyan munkahelyhez, ami állatokkal kapcsolatos, és semmiképpen nem szeretnék kutyákkal foglalkozni.

Bármilyen megoldás érdekel.

 

 

Emese érkezése

 

Az apuka már hajnalban kinézett a hegytető felé. Nem hoz-e vihart a Juharos tetőn az a toronynyi, kavargó feketeség.

– Maga felkelt már? – az anyuka tüntető sietséggel sürgött, hol tyúkól felé sietett, hol a lábatlankodó kopóval perelt.

– Már hogy a székeket s az asztalt ki nem hozza reggelbe’! – kapta el fejét a tetőről a férfi, és fölvette a tempót, ő is a dolga után nézett.

A kopó sikkantva üdvözölte a hol magasabb, hol jelképesnek tűnő kerítéssel védett szűkebb pátriájából való szabadulást, hangoskodva nyargalta körül a hegyoldallal s a fizika törvényeivel dacoló házikó megművelt, tágabb környezetét. Rémült nyulak pattogó futása jelezte, hogy a kutya újra szabályozta a telekviszonyok kérdéseit.

– Nem jön az. Borul a hegy felett, eső is lesz – az apuka vaskos szeletet hasított a sistergő, ízletes szalonnából.

– Az Emese? Már meg is indult! – az asszony igyekezett sűrűre, erősen citromosra készíteni a teát.

A férfi az ablak felé sandított. Amikor később megforgatta a kaszálón a szénának valót, hogy szellőzzön, morgást hallott a Juharosról. Olyan hang volt, mint amikor egy óriás gyomrában lassú kérődzés indul meg a mélyből a behemót szája felé. Számított rá, hogy az első, kihasadt kövek is rövidesen hallhatók lesznek, ám sokkal jobban lekötötte figyelmét a szépen felmagzott zöld a mezővédő bokorsáv szegélyén. A mentalevelek kinyújtóztak a bátortalan, hunyorgó napsütésben.

– Hogy fog örülni neked a kislányom! – az apuka gyöngéd gondossággal szedett egy vastagabb kötegnyit a növényekből csíkos általvetőjébe.

– Netene hé! Most ne hajtsad! Lábhoz, le! – hívta vissza a nyulakkal való, reggeli nézeteltérését egy erdőig hajtással megtorló kutyát.

A ház felé ballagva a háta mögötti, meredek szakadék oldalába irdatlan méretű szikla csapódott. Megálltak, figyelték, ahogy a hegyet meg-megrengetve indul mélyebb útjára a lavina.

– A méhesbe’vót?

Az asszony nem szólt semmit, csak az asztalra helyezte a frissen csorgatott, tiszta csupor mézet. A férfi előadta a tarisznyából a mezőre kivadult mentát, teának, ha végre ideér a leány.

Dél körül a Juharos alatt megindult a hegyoldal. A házaspár a kecskeólnak támaszkodva figyelte, ahogy halálhörgéssel fekete felhőbe omlik a százötven éves fenyőerdő.

– Egyre idér.

A férfi az órájára nézett. Most már tényleg ki lehetne hozni a székeket, és az asztalt is. A ház felé indult.

– Remélem, nem sodorja el a kerítést is megint, mint a múltkor – figyelte most már az anyuka is az eget. – Olyan kis szeles az az Emese.

– Mer’ a szelesség, mindig… – az apuka olyan apukásan csóválta a fejét. Felesége belé kapaszkodott: így vártak türelmesen. A férfi fehér inge és a nő világos szoknyája: pillanatokon belül csak ennyi látszott, mert a temérdek por és szikla már ellepte az eget, s a világon beállt a csend, és megérkezett a teljes sötétség.

 

 

Biblia egy flekkben

 

Öreg szerkesztők mondják az újoncnak: nézd, apa, túl hosszú ide, erre a helyre ez a szöveg, de nem lehet jobban megkurtítani, azt mondod. Nos, a Bibliát is meg lehet húzni egy flekkre!

Valóban. S egyben íme a példázat, hogy ezek a fiatalok ő bőrükbe’ nem fértek meg korábban sem:

„És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.”

„És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokon találta Filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyede, és arczczal a földre esék.”

„És szólá Isten, mindezeket az igéket, mondván:

Ne ölj.
Ne paráználkodjál.„

„Lót pedig felméne Czórából, és letelepedék egy hegyen, és vele együtt az ő két leánya is, mert fél vala Czórában lakni; lakozék tehát egy barlangban ő és az ő két leánya. És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint.

Jer, adjunk bort a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támasszunk magot a mi atyánkból.”

„Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mit én is megismerhettem.”

„Monda néki Pilátus: micsoda az igazság? És a mint ezt mondta, kiment a zsidókhoz és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.„

„Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett az égről a földre és adaték annak a mélység kútjának kulcsa.
Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegőég a kút füstje miatt.”

„A te két emlőd olyan, mint két vadkecske,
egy zergének kettős fia,
a melyek liliomok közt legelnek.”

„Boldog ember, a ki megnyerte a bölcsességet, és az ember, a ki értelmet szerez.”

(Forrás: Károli Gáspár.
Ezúton kérem a fordító mélységes elnézését!)