Pakosz Anna alkotói hangja nagy átalakuláson ment keresztül az elmúlt néhány évben: a kötött, figurális kompozíciók kezdetben a női közösségeket összetartó erőről, a sisterhood témájáról szóltak, aztán a művek struktúrája egyre inkább fellazult, a narratíva pedig perszonálissá vált, egy ideje azonban már a szabad képalkotás mentén születnek az expresszív és performatív művek.

A Papp László Budapest Sportaréna lesz a színhelye április 4. és 6. között az élő népművészet összművészeti fesztiváljának, a negyvennegyedszer megrendezett  Táncháztalálkozónak és Kirakodóvásárnak, valamint a felnőtt és ifjúsági Legényesversenynek

Nagyapám kijár a határba. Így mondta nagyanyám. A határba, kérdeztem. Oda, mondta. A határ, mint olyan, nálunk nem került magyarázatra. Annyit kellett róla tudni, hogy ott van, ahová nagyapám a földet kémlelni jár. 

Az idén nyolcvanéves Kiss Gy. Csaba a közép-európai polgár példáját adja nekünk. Azét, aki otthon van régiónkban Varsótól Fiuméig, Prágától Zágrábig, Bécstől Pozsonyig, és aki kitartóan hisz régiónk együttműködésében.

Andrei Danilovval a címszerepben, Mefisztóként Kálmán Péterrel, illetve Bretz Gáborral, Margit alakjában Sáfár Orsolyával és Megyimórecz Ildikóval tér vissza csaknem egy évtized után az Operaház színpadára Gounod Faust című operája április 2-án.

„Nagyon szeretem a táncot. A tánc valami rendkívüli: élet és ritmus. Könnyen élek a tánccal. Amikor a moszkvai táncot kellett megkomponálnom, egyszerűen elmentem a Moulin de la Galette-be vasárnap délután. Néztem, hogyan táncolnak. Figyeltem a farandolt. (…) Ez a tánc már régóta bennem volt.” (Henri Matisse)

Nyolcvan éve szenvedett vértanúságot báró Apor Vilmos győri megyés püspök (1892–1945). Az üldözöttek mindenkori rendíthetetlen védelmezője nőkre vadászó részeg szovjet katonák útját állta el, amikor a végzetes géppisztolysorozat érte.

Hajnal Géza tanulmánya a magyar emigráció egyik legsúlyosabb belső konfliktusát dolgozza fel, amely Tollas Tibor, az 1956-os forradalom utáni emigráns közélet emblematikus alakja ellen irányult.

Különböző szovjet papkínzó/papképző helyeknek, börtönöknek, Gulag-táboroknak volt a gyűjtőneve a Keleti Akadémia. Professzorai mind aranydiplomások: tudományuk aranyat ért, a szenvedés tüzében edzett aranyat, melynek fénye áthatolt a legszennyesebb ködökön is.

Gyerekkoromban, a szocializmus éveiben, ha bármi hivatalos papírt ki kellett tölteni, mindig szerepelt benne két kérdés. Az első: „Apja foglalkozása 1945 előtt”. Erre büszkén írtuk be, hogy: „önálló kertész”. Ugyanez volt a felelet az „Apja foglalkozása 1945 után”-ra is. De csak 1950-ig.

Bálint Norbert-László a képzőművészeti egyetem festő szakán Gaál József osztályában tanul. A huszonnégy éves alkotó nemrégiben zárta második önálló kiállítását Délibáb címmel a Godot Galériában.

Mi járhatott a harminckét éves katolikus gondolkodó, Ervin Gábor fejében, amikor
1944 decemberében a Duna partján farkasszemet nézett a felsorakozott nyilas kivégzőosztaggal?