Hány millió évet kellene visszaugrani az időben, hogy találkozzunk a modern szöcskeegerek ősével?

Balázsi Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre (B. P.): Nagyjából tizenhétmillió évet. A Sicista primust, a mai szöcskeegerek ősét pár éve találta meg Yuri Kimura, egy japán kutatóhölgy Belső-Mongóliában.

Menjünk vissza most csupán évtizedeket vagy évszázadokat, a szöcskeegér hazai felfedezéséig.

B. P.: Az első észlelés története azért érdekes, mert korának nagy tudósa, Petényi Salamon János, aki 1843-ban Tiszaföldvárnál felfedezte a szöcskeegeret, tévesen pirókegérként határozta meg. Tíz évre rá Svoj Miklós nevű barátjától kapott Ercsiből még öt egeret, és akkor ismerte fel, hogy ezek egy különálló rágcsálócsalád képviselői. A faj névadója végül Frivaldszky Imre lett, aki 1865-ben megjelent művében említi először a „csíkos egeret”. A XX. század elején Méhely Lajos ismerte fel, hogy a magyar pusztákon a „csíkos egerek” egy önálló formája él, amit „tájfajnak” nevezett; ezt manapság alfajnak mondanánk. Később Cerva Frigyes állatkerti felügyelő foglalkozott behatóbban a fajjal, talán mondhatjuk azt is, hogy ő volt a szöcskeegér első nagy rajongója. 1936 után évtizedekig nem láttak egyetlen élő példányt sem, csak bagolyköpetekből kerültek elő emészthetetlen részei (csont és szőr), egyre kevesebb lelőhelyen.

A Borsodi-mezőségen Endes Mihály akadt rá az első maradványra 1982-ben,

ez a lelet képezi a mostani kutatások alapját is.

Cserkész Tamás a múzeumi példányokkal (fotó: Fuisz Tibor)

 

És ki fedezte fel ismét a fajt?

Cserkész Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum programkoordinátora (Cs. T.): Mi, a Bükki Emlőstani Kutatócsoport tagjai voltunk a szerencsések, akiknek

2006. június 21-én sikerült befognunk egy élő szöcskeegeret.

Kicsit késve érkeztünk ki a területre, már sötétedett, de a sátrazóhelyünk mellett még kiástunk gyorsan húsz talajcsapdát, és másnap ott volt egy szöcskeegér az egyik vödörben. Ez igen fontos felfedezés volt. Az összes rendelkezésünkre álló információ az utóbbi húsz évből származik. 2006-ig még fényképünk sem igazán volt róla, ma pedig

már genetikai vizsgálatokkal igazoltuk, hogy nem az ázsiai gyepeken elterjedt csíkos szöcskeegér alfaja,

az úgynevezett Sicista subtilis trizona, hanem egy önálló faj. Ezért is változtattuk meg a nevét csíkosról magyar szöcskeegérre, a tudományosat pedig Sicista trizonára.

Hetven év után az első elő példány (Fotó: Vincze Bálint)

 

Nem okozott zavart tudományos körökben, hogy mind a latin, mind pedig a magyar elnevezése többször változott?

B. P.: Még napjainkban is zavart okoz. Schmidt Egon volt az első, aki szöcskeegérnek nevezte ezeket a fajokat, mégpedig a Búvár Zsebkönyvek Kisemlősök kötetében. Korábban hívták háromövű, háromívű vagy háromcsíkos egérnek is, de olyan is előfordult később, hogy az egyik kereskedelmi tévében csíkos kockaegér néven mutatták be.

Említettük már a bagolyköpeteket, ez azt is jelzi, hogy a szöcskeegér eléggé a tápláléklánc alján helyezkedik el.

Cs. T.: Ez így van, viszont az teljesen természetes, hogy a gyöngybagoly szöcskeegeret zsákmányol. Szerintem a borsodi szöcskeegér-állomány elég erős, ezért nem tartok attól, hogy a baglyok zsákmányszerzése miatt fog esetleg kipusztulni.

Természetesen próbálunk ügyelni arra, hogy ne szaporodjanak túl a ragadozói, és itt elsősorban a rókára vagy a vaddisznóra gondolok.

Utóbbi rendszeresen feltúrja a szöcskeegerek búvóhelyeit. A védelem érdekében a legfontosabb, hogy a területet megfelelően kezeljék, ami azt jelenti, hogy ne legeltessék túlzottan, ne kaszálják rendszeresen, mert így a búvóhelyet és a táplálékot is elveszik a szöcskeegerektől. Bár korábban sem lehetett nagyon gyakori, marhalegelőkön viszonylag sok helyen élhetett. A gyepek felszántását viszont érthető okokból nem tolerálta.

Majszolgató szöcskeegér (fotó: Vincze Bálint)

 

Ha már arról beszélünk, hogy eszik vagy megeszik, a szöcskeegér egyfolytában eszik. Ahány felvételt láttam róla, azon mindig majszolt valamit.

B. P.: Vagy eszik, vagy alszik. Ez igazából azért lehet, mert amikor a vödörcsapdába kerül, akkor pár órára kiesik a táplálkozásból, amit sokszor egy félig-meddig „hibernációs időszakkal” vészel át. Amikor felkeltjük, képes néhány sáskát egymás után elfogyasztani. Valójában azért is mutatjuk be ezeket a videókat, mert nagyon elbűvölő, amikor mohón lakmározik. Nem olyan, mint a házi egér, hogy menekül, próbál harapni, hanem ráül az ember tenyerére, és békésen majszolgat.

Csodájára jártak a befogott példányoknak régebben is.

B. P.: Igen,

Cerva Frigyes, aki összesen vagy hatvan példányt tartott terráriumban,

írta le 1929-ben, hogy egy budapesti zoológiai konferencia alkalmával szentpétervári kutatók jártak nála megcsodálni ezt a kis állatot, majd az egyik kolléga a szájához is emelte, és csókot lehelt rá. Ez nem meglepő, mert a szöcskeegér kivételesen szelíd és bájos emlősállat. A legtöbb ember első látásra beleszeret.

Balázsi Péter akcióban (fotó: Vincze Bálint)

 

Ez a kis szöcskeegér nem terjeszt valami betegséget?

B. P.: Nem tudunk ilyesmiről, jobban félünk attól, hogy esetleg mi adunk át valamilyen kórokozót. Cerva Frigyes is leírta, hogy ez az állat nagyon tiszta, ellentétben az egerekkel, nincs is egérszaga.

Ideális lenne aranyhörcsög helyett. Magyar gyereknek magyar szöcskeegeret!

Cs. T.: Sajnos a szöcskeegerek nem szaporák, ami összefüggésben lehet az élőhelyükkel. Más szöcskeegérfajok félsivatagokban, magas hegyeken is előfordulnak, ahol szélsőségesek a körülmények, ezért téli álomra kényszerülnek. Ezenkívül ismert még egy specialitásuk, miszerint

nyáron is elvonulnak pihenni, így olyan rövid a szaporodási időszakuk, hogy azalatt nem tudnának több almot felnevelni.

Az, hogy ilyen kevéssé szapora, jelzi az is, hogy fogságban még nem sikerült szaporítani?

Cs. T.: Igen, sajnos fogságban nem tudtuk szaporítani. A budapesti állatkertben egy nőstény lefialt ugyan, de ez a példány már vemhesen került be az állatkertbe. Amikor pároztatni próbáltuk őket, nem sikerült, és ennek nem is tudjuk az okát. Lehet valami speciális körülmény a szaporodásbiológiájukban, amit még nem találtunk meg.

Most, hogy a magyar szöcskeegér az év emlőse lett, előfordulhat, hogy más nemzeti parkok is elkezdenek kutatni utána?

Újra szabadon (fotó: Vincze Bálint)

 

B. P.: Nagyon reméljük, hogy így lesz. Ez is célunk volt a meghívásukkal, ide a miskolci Szeleta Park Látogatóközpontba, hogy segítséget tudjunk ebben nyújtani. Ezért is örömteli, hogy az egykori előfordulási helyen működő összes nemzetipark-igazgatóság képviselteti magát a rendezvényen.

Mit hoz a 2025-ös év a magyar szöcskeegérnek?

Cs. T.: Az év emlőse kampányt természetesen szeretnénk kommunikációs célra is felhasználni. Fontos lenne, hogy tudják az emberek, hogy létezik egy ilyen különleges faj Magyarországon, és legyenek büszkék rá, hogy nálunk fennmaradt. Ausztriában és Szlovákiában szinte biztosan kipusztult.

Itt is „rezgett a léc”.

Cs. T.: Bizony, nálunk is csak a Borsodi-mezőség egy részén maradt fent. Most készül el a magyar szöcskeegér fajmegőrzési terve, ami részletesen leírja, mit is kell tenni a fennmaradása érdekében. A Biodiversity Genomics Europe uniós támogatású projekt keretében

a Debreceni Egyetemmel együtt végezzük a szöcskeegér géntérképének összeállítását.

Ma már egy faj megőrzésének fontos alapját jelentik a genetikai információk. Nem árt, ha tudjuk, hogy mennyire változatos a populáció, vagy hogy az egyes állományai mennyire különböznek egymástól. Ez a kis egér egy igazi pannonikum, ha úgy tetszik hungarikum, gyakorlatilag csak itt él, és a mi felelősségünk, hogy ne tűnjön el végleg.