Buda 1686-os visszafoglalása, majd a tizenegy évvel későbbi zentai csata után egyértelművé vált az európai nemesség számára: elhagyhatják a városfalakat, s építtethetnek olyan rezidenciákat, amelyeket nem lehet külső támadástól megvédeni. Ennek a vélekedésnek ragyogó példája a Duna és a Morva által határolt alsó-ausztriai Schloss Hof, Ausztria legnagyobb vidéki kastélybirtoka, amely Jenő, a herceg álarca mögött címmel, 300 éves a Schloss Hof alcímmel (kettős) időszaki kiálltást szentel Savoyai Jenő hercegnek és barokk épületegyüttesének. Bár egyaránt félórányi autóútra található a magyar és a szlovák határtól, a Morva-mezőn álló Schloss Hof ismertsége vagy népszerűsége mégsem fogható a Schönbrunni Kastély Kulturális és Üzemeltetési Társaság által gondozott többi kulturális-történelmi intézményhez, például a schönbrunni kastélyéhoz, a hofburgi császári lakosztályokéhoz vagy a Sisi Múzeuméhoz.
A XVII–XVIII. századi Európa egyik legmarkánsabb figurája, Savoyai Jenő 1725-ben vásárolta meg a főúri lakot, majd azzal a Johann Lukas von Hildebrandt osztrák építésszel alakíttatta át barokk stílusú vadászkastéllyá, akinek nevéhez számos korabeli bécsi palota is kötődik.
Az olasz-francia Savoyai-dinasztia carignanói ágából származó német-római császári hadvezér ekkor már hatvankét éves, s a török kiűzése utáni korszak legjelentősebb katonai vezetője, példaértékű stratégája és befolyásos diplomáciai figurája, maga az épület pedig egy nagyjából százéves, zárt udvarral körbevett újkori vár. Ma, amikor a díszudvaron keresztül megkezdjük utunkat a kiállításon, legnagyobb érdeklődésünkre a női szárny tarthat számot: három impozáns ajtó vezet három pompás vendéglakosztályba. (Az egykori lakosztályok a XIX. század vége óta átjárhatók.)
A Schloss Hof bálterme
Fotó: Severin Wurnig/Schloss Hof
Azért ebben a szárnyban kapott helyet az áprilisban nyílt kiállítás, mert Savoyai korából ez a lakrész maradt érintetlenül. A hatalmas nyitóképen a török elleni harcok és a spanyol örökösödési háború legbravúrosabb császári hadvezére kezével jobbra, éppen a tárlat első terme felé mutat. Mi mást tehetnénk, a felszólításra megkezdjük a bejárást, s ha minden egyes kiállított tárgynál megállunk, ha elolvassuk az információs táblákat és rövid leírásokat, órákra belefeledkezhetünk a felvilágosodás rizsporos parókás világába. Sajnos az időszaki kiállításhoz kapcsolódó szövegek kizárólag német és szlovák nyelvűek (legalább készült hozzá magyar és angol nyelvű füzet), de az állandó tárlat – idetartozik II. József, a „kalapos király” császári és Mária Terézia özvegyi lakosztálya, egy barokk kápolna és egy világos díszterem – angol nyelven is segíti a tájékozódást. Schloss Hofban nincs lehetőség audioguide-ot kölcsönözni; a minden hónap első vasárnapján, illetve a magyar állami ünnepeken tartott magyar nyelvű tárlatvezetések rendkívül népszerűek.
Savoyai Jenő – még Napóleon által is csodált – pályafutásáról számos értelmezés, elemzés született. Alapvetően hadisikereit szokták kiemelni a vele foglalkozó történeti munkák vagy a kiállítások, az alsó-ausztriai tárlat azonban azért is különleges, mert az embert próbálja megjeleníteni.
A Párizsban született, de a Francia Királyság ősellenségének számító Habsburg Birodalom hadait vezető stratéga egy személyben mecénás, műgyűjtő, diplomata, haladó gondolkodású politikus volt, aki rendszeres kapcsolatot ápolt a felvilágosodás nagy elméivel, s egzotikus állatokat és növényeket is gyűjtött. Személyisége gyakran pletykára adott okot, mert hiába élt hetvenkét évet, soha nem nősült meg. Szinte összes leszármazottját túlélte, végül egyik unokahúga, az a Savoyai Mária Anna Viktória örökölte mesés vagyonát, akivel soha nem találkozott.
Savoyai Jenő históriáját beszéli el a kiállítás
Fotó: Viktor Annerl/Schloss Hof
A Jenő, a herceg álarca mögött már címében is személyes, történetmesélésre alapuló értelmezést kínál, s amint képről képre megnézzük akár az első terem anyagát, rövidesen megértjük: a Savoyai nagyon sokoldalú egyéniségét középpontba helyező elgondolás sokkal
maradandóbbat ad az érdeklődőnek, mint egy dinasztia- vagy hadtörténeti fókuszú kiállítás.
Már a terhelt családi háttér adta felütés is kellően izgalmas, hiszen kiderül, hogy Savoyai édesanyja, Olympe Mancini olasz bárónő annak a Mazarin bíborosnak volt az unokahúga, aki Ausztriai Anna francia királyné tanácsadójaként minden követ megmozdított azért, hogy unokahúgait Párizsba vitesse, majd politikai befolyását erősítve a legjobb családokba házasítsa őket. Olympe-nak XIV. Lajost szánta férjül, de a bárókisasszony végül ágyasa lett a Napkirálynak, így már „csak” Savoyai Jenő Mórichoz, Soissons grófjához tudta feleségül adni. Az udvari intrikák, a méregkeveréssel kapcsolatos vádak miatti száműzetése és sorozatos pénzügyi konfliktusai miatt az asszony élettörténete is regénybe illő, akárcsak nyolc gyermeke közül ötödikként született, jó hadi szerencsével, különcséggel és látnoki képességgel megáldott fia.
Lépésről lépésre idézi föl az életutat
Fotó: Viktor Annerl/Schloss Hof
Savoyai Jenő herceg XIV. Lajos előtt – ez a címe annak a historizáló illusztrációnak, amelyen a gyermek Savoyai látható, amint a dölyfös Napkirály elé járulva kéri, hogy a számára kijelölt egyházi pályafutás helyett inkább hadd próbálhassa ki magát katonaként. A francia uralkodó nem tartott igényt a szolgálataira, így 1683-ban a Bécset ostromló török elől Passauba menekülő I. Lipót német-római császárt és magyar királyt kereste fel, a Habsburg-uralkodó pedig ügyes diplomáciai érzékkel szövetségest látott a magáéhoz hasonló aszketikus megjelenésű, egyébként Habsburg-ősöket is felmutatni tudó fiatalemberben. Alig néhány méterre a rajztól Savoyai szőkés-barnás hajtincseit rejti egy üvegdoboz, míg
a következő terem már annak a három császárnak is emléket állít, akiknek regnálása alatt karriert futott be: I. Lipótot az apjaként, I. Józsefet a barátjaként, VI. Károlyt (III. Károlyként magyar uralkodó) szigorú uraként tisztelte.
A kastély története is szorosan összefonódott a Habsburgokkal, ugyanis Savoyai 1736-ban bekövetkezett halála után örököse valamennyi ausztriai birtokát és műgyűjteményét pénzzé tette, így Mária Terézia 1755-ben már gond nélkül megvásárolhatta a Schloss Hofot és bécsi városi palotáját (ma az osztrák Pénzügyminisztérium székháza). Az uralkodónő, aki szívesen időzött e falak között, élete végén Franz Anton Hillebrandttal klasszicista stílusban át is építtette és kibővíttette; a második kiállítóegység még őrzi a barokk lakosztály eredeti mennyezetét. (A későbbi uralkodók elveszítették az érdeklődést a kastély iránt, Ferenc József 1898-ban engedélyezte a hadseregnek, hogy kiképzőközponttá alakítsa át. Az első világháború alatt haditengerészeti akadémiaként működött, a második során a haderő lovas- és autósképzése zajlott itt. 1945 és 1955 között a Vörös Hadsereg katonáit szállásolták el az épületben, s amit ezek az évek nem pusztítottak el, azt a következő harminc esztendő kihasználatlansága emésztette fel.)
Fotó: Lois Lammerhuber/Schloss Hof
A Mars Vénusz nélkül című szekció vállalását nemcsak a házasság főnemesi körökben botrányosnak számító elutasítása, az esetleges homoszexualitásról szóló pletykák, a női bizalmasok bemutatása, hanem számos tárgyi emlék mélyíti el, köztük az intrikus Pfalzi Erzsébet Sarolta orléans-i hercegné vagy az udvari szövetkezést leleplező Strattmann Eleonóra Magdolna (Batthyány Ádám országbíró felesége) portréja, az Aranygyapjas Rend másolata, a XVIII. század végi női viselet egyik-másik eleme, Savoyai távcsöve és az aláírását tartalmazó dokumentum. Önálló termet kapott a művészetpatrónusi, majd a kincs- és műgyűjtői szerepkör, s a haladó gondolkodású főnemes személyisége is.
Mindvégig kettősség jellemzi a Savoyai életét bemutató tárlatot:
bár kevés a kézzelfogható, Schloss Hofhoz kötődő emlék, a kurátorok érdekfeszítő történetekkel pótolják azt, amit nem tudnak (eredetiben) megmutatni.
Ilyen például Savoyai sok találattól behorpadt mellvértje vagy a holland művészek által 1654-ben készített világatlasz: 434. oldalán Magyarország – az Oszmán Birodalom részeként – még Ázsiához tartozott! Bár maga a tizenötezer kötetes bibliotéka a bécsi Nemzeti Könyvtárba került, tucatnyi könyv digitalizált változatába már bele lehet lapozni. Valaha nagyjából kétszáz, alapvetően bibliai témákat feldolgozó vagy vadászatot bemutató festmény díszítette a Schloss Hof falait; Francesco Solimena olasz festőművésznek a kápolnában látható Krisztus levétele a keresztről című remekműve és a cseh Jan Kupecký igényes Savoyai-portréja kárpótlásként fogható fel.
Schloss Hof állandó kiállítása is értékes, az üzemeltetők a hét teraszon, barokk pompában visszaállított kerttel, az egész birtok alatt végighúzódó pincerendszerrel, a kézműves vásárral, az osztrák konyhával múzeumlátogatáson túlmutató élményt kíséreltek meg létrehozni. Három kilométerre, a Schloss Niederweiden (Savoyai szintén 1725-ben vásárolta meg) is érdekes tárlattal lép ki az esküvői helyszínt kínáló kastélyskatulyából. Most egykori híres tulajdonosa építtetői érdemeit veszi sorra. Van ok az emlékezésre: Bécs mai arculata sokat köszönhet Savoyainak és építészének, Johann Lukas von Hildebrandtnak, köztük a város barokk építészetének kiemelkedő művét, a Belvederét és a Winterpalais-t, a Téli palotát (Johann Bernhard Fischer von Erlach tervei nyomán jegyezte Hildebrandt).
Nyitókép: A Schloss Hof, ahogy a drónfelvétel mutatja
Fotó: Elias Kaltenberger/Schloss Hof
