Populáris vagy magas irodalom-e a detektívtörténet? Mármint magas szépirodalom-e, és ha igen, mitől az? Ha a műfajt megteremtő E. A. Poe vagy Nat Roid (Tandori) detektívtörténetei igen, akkor Hász Róberté?

Az Antall József és az 1989–1990. évi rendszerváltozás emlékévének  zárásaként került tavaly karácsony előtt a könyvesboltokba Kónya Imre könyve. A politikustárs, az MDF volt frakcióvezetője, majd a Boross-kormány belügyminisztere nagy szeretettel és mesélőkedvvel írt személyes beszámolója a kommunista diktatúra utáni korszak első szabadon választott miniszterelnökéről éppúgy szól a fiataloknak, mint a visszaemlékezőknek. Megjeleníti előttünk a személyt és az igazi homo politicust, aki nem fél a vitáktól, sőt van olyan nagyvonalú, hogy még közeli munkatársai közé is választ olyanokat, akikkel korábban komoly szakmai vagy politikai nézetkülönbségei voltak.

A marosvásárhelyi színes színházi élet markáns szereplője, a Yorick Stúdió ebben az évadban a migráció témáját járja körül. A Kultúraközi párbeszéd a kortárs dráma tükrében elnevezésű projekt keretében Sebestyén Aba, a Yorick Stúdió vezetője erdélyi szerzőket, saját bevallása szerint tudatosan két nőt kért fel a szövegírásra: a brassói, szász származású Elise Wilket és a marosvásárhelyi, Berlinben élő Kincses Rékát. Wilk román nyelvű, Dispariții (Eltűnések) című dramatikus textusát Albert Mária fordította le magyarra. Erre épül a Sebestyén Aba rendezte Eltűntek című produkció, amely a képi és a zenei eszközökkel is hangsúlyosan élő, a nézőt magával ragadó színpadi esemény.

Az Operaház Szente Vajk rendezésében mutatta volna be A Mester és Margarita opera-musical változatát, amelyhez Kentaur álmodott látványvilágot. A rendkívüli helyzet miatt a bemutató elmarad. A zeneszerző, Gyöngyösi Levente új műfajt alkotott, amely lebontja a komoly- és könnyűzene közötti határokat, és e stílusok találkozása fontos dramaturgiai elem a zenében. A szerzővel a komolyzene és a könnyűzene viszonyáról és a kortárs zene jövőjéről is beszélgettünk.

Mindkét kiadvány erős állítást fogalmaz meg. Az egyik a román fővároshoz kapcsolódó, a két világháború közötti építészeti kalauz. Azt állítja, hogy a nemzetközi art deco, expresszionizmus, az áramvonalas (streamline) modernizmus, valamint a kubizmus és a rondo-kubizmus stílusai határozták meg Bukarest építészeti arculatát, az ezt megalkotó kollektíva művészeti elvei pedig jól dokumentálják a város lakóinak világszemléletét. A másik egy folyóirat, amelynek tematikus száma megmutatja, hogy milyen értékes Nagyvárad épületállománya. A város maga nem más, mint az Art Nouveau (ez nem teljesen azonos a magyar kultúrkörben ismert szecesszióval) helyi képviselőinek szabadtéri múzeuma. Ezek a kiadványok különböző formában, de egyaránt szakítanak a korábban uralkodó nézettel, amely a mai Románia modern épületállományában vagy fakó osztrák nagyvárosiasságot vagy a román nemzeti stílusnak a frankofón historizmus korában divatba jött formáit látta. Nagyvárad az Art Nouveau lokális fővárosa; Bukarest pedig Tel Aviv Fehér Város negyede után az európai modernista építészet legnagyobb, máig létező gyűjteménye. Ez teszi ezeket a városokat sajátossá, és egyben a két eddig elhanyagolt, de nagy jelentőségű stílus újraértékelésének korszakát is megnyitja.

Egy rendhagyó elnökség rendhagyónak tekinthető időszakán van túl az Egyesült Államok – legalábbis hivatalosan. A Demokraták (szigorúan nem kisbetűvel írt demokraták) többsége szerint a Szenátus részrehajló módon nem folytatta le a vizsgálatot az elnök elleni impeachment- (felelősségre vonási) eljárás felsőházi szakaszában, így a testület nem tett eleget a kötelességének. Ennek megfelelően Jerrold Nadler, a Képviselőház Igazságügyi Bizottságának demokrata párti elnöke kijelentette, hogy ők tovább folytatják a vizsgálódást, s beidézik azokat, akiket nem volt módjuk korábban meghallgatni, többek közt John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadót. A vizsgálat folytatásának legfőbb célja Donald Trump és a Republikánus Párt felelősségének további feszegetése a 2020. november 3-i elnök- és kongresszusi választások előtt; azaz egyértelműen politikai cél, mint ahogy maga az impeachment is az volt az alkotmányos jogokat és a „fékek és ellensúlyok”-at érintő – részben álszent – aggályok miatt.