Húsz éve hunyt el a XX. század egyik legjelentősebb magyar karmestere, Rajter Lajos (1906. július 30. – 2000. július 6.). A művész identitását a három dunai főváros kulturális élete alakította: Pozsony, Bécs és Budapest.

Közülük is kiemelkedik a reformkori diéták színhelye. Rajter pozsonyinak tekintette önmagát, és az volt zeneszerzés tanára, a Bécsben tanító Franz Schmidt; Budapesten élő példaképe, Dohnányi Ernő; illetve az utóbbihoz őt beajánló pártfogója, Bartók Béla édesanyja is. Budapesten – Dohnányi közvetlen munkatársaként – a Filharmonikusok és a Rádiózenekar karmestere volt. Háborús bűnösnek nyilvánították, ezért 1945-ben visszaköltözött Pozsonyba. Pröhle Henrik értesülése szerint a szlovák hatóságok rövid bebörtönzés után felmentették a vádak alól, ám ahhoz, hogy származása miatt ne telepítsék ki, azt követelték tőle, vallja magát szlováknak. A kényszeralku megkötése után lehetőséget kapott a művészi munkához. 1976-ig a csehszlovákiai zenei élet meghatározó egyénisége volt. Repertoárja a barokktól a kortárszenéig ívelt, elsőrangú Bartók-, Sztravinszkij- és Sosztakovics-előadóként tartották számon. Erőfeszítéseket tett Dohnányi elismertetéséért, de az 1945 utáni kultúrpolitika ebben megakadályozta, ám másik mestere, Franz Schmidt életművét lemezeken és koncerteken népszerűsítette. A Pozsonyi Rádiózenekar, illetve a Szlovák Filharmónia vezetőjeként minden szlovák és cseh muzsikussal kapcsolatban állt, ahogy számos nemzetközi előadóval is együtt dolgozott. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából így méltatta munkásságát Varga József, a Pozsonyban megjelenő A Hét munkatársa: „Rajter Lajos személye, egyénisége kulturáltságával világítótoronyként áll fővárosunk [Pozsony] utóbbi négy évtizedes zenei életében.”

Rajter – mivel háborús bűnökkel vádolták – Magyarországon hosszú ideig nem vezényelhetett. 1965-ben léphetett először a Zeneakadémia nagyszínpadára, de csak saját együttesével, a Szlovák Filharmonikusokkal. A siker ellenére csak 1982-ben hívták meg újra, amikor a debreceni MÁV Zenekart vezényelte Szolnokon. Egy évre rá Rádiózenekar élén léphetett fel a Király utcai zenepalotában, majd a Miskolci Szimfonikusokat dirigálhatta Debrecenben (1986) és Martonvásárott (1990). Az 1990-es években többször is vezényelt Magyarországon, emlékszobrot mégis a burgenlandi Gáloson kapott kilencvenedik születésnapja tiszteletére.

A vezénylés mellett komponált is, műveivel jelentős elismerést vívott ki. Stílusára hatott a klasszika és a magyar romantika, de zenéjének legfontosabb előképét Dohnányi Ernő művei jelentik. Behatóan ismerte kortársai munkásságát – számos ősbemutatót vezényelt –, mégis távol tartotta magát korának zenei stílusától. Karmesterként otthonosan mozgott a romantika világában, és zeneszerzőként sem tévedt el abban. Noha 1945-ben szlováknak nyilvánította magát, de életműve ezt cáfolja. Nemcsak magyar nyelvű népzene-feldolgozásaira gondolhatunk, hanem Dohnányin kívül Erkelt és Kodályt idéző zenekari nyelvére is. (Talán az sem véletlen, hogy a szlovák nemzeti kantáta, Eugen Suchon A kárpáti bércek zsolozsmája Rajter előadásában a Psalmus hungaricusra emlékeztette a magyar hallgatókat.) Életműve azt bizonyítja, hogy a romantikából eredő magyar szimfonikus hagyományok életképesek.


/Brada Rezső és Mátray Irén a Pozsonyi majális bemutatóján, a Pesti Hírlap Képes melléklete, 1938. december 7./

A Pozsonyi majális című egyfelvonásos balettjét 1938-ban írta az Operaház felkérésére. A darabról az ősbemutató előtt így nyilatkozott: „Első színpadi művem a Pozsonyi majális, melyet Márkus László igazgató megbízásából készítettem azzal a meghatározott feladattal, hogy mintegy háromnegyedórás időtartammal, főleg a palotás, verbunkos táncok ütemeiben tartott balett legyen. Legnagyobb részben saját zeném van benne, de felhasználtam Bihari, Lavotta és Bengraf muzsikáját is. A szín Pozsony környéke, úgy, hogy a háttérben a pozsonyi vár is látszik. Egyetlen színen történik az inszurekciós időkben a darab cselekménye.”

A balett egy gazdag pozsonyi patríciuslány kezéért folytatott szerelmi versengésről szól az örömszülők által támogatott, gazdag, bécsi gazdag aranyifjú és a lány által szeretett, szegényebb, magyar jurátus fiú között. A győztes személye nem lehet kérdéses. A balettet szeretettel fogadta a kritika és a közönség: negyven előadást ért meg. Időszerű lenne a felújítása.

/Felvétel a Pozsonyi majális bemutatóján. Vajda M. Pál fotója, 1938. december 6./

1954-ben a balett közel felét zenekari szvitté szerkesztette. A nyolc tétel ízelítőt ad abból a historikus zenei játékból, amely annak idején könnyedén meghódította a közönséget. A derűs (1.) Kis nyitány egy népdalszerű dallamot dolgoz fel a Ruszlán és Ludmilla-nyitány stílusában. A biedermeier jellegű (2.) Induló finom frivolságát a mókázó fagottszólam ellenpontozza. Az erőteljes (3.) Verbunkos nem a „Huszárgyerek, huszárgyerek…” kezdetű népdalból ismert  szilaj tempójú katonafogást mesél el, hanem egy annál jóval lassabb jelenetet. A tánc karaktere korhű palotás, amelynek zenekara  mai füllel túlhangszerelt. A (4.) Menüett Pozsony német miliőjét jeleníti mrg. A finoman hangszerelt (5.) Szerenád a szvit egyetlen szomorkás hangulatú tétele. A (6.) Csárdás viszont harsány, inkább gondolnánk indulónak, mint társastáncnak. A Straussokra utaló bécsi (7.) Keringő oly visszafogott tempójú, hogy méltóságteljes párok lejtését képzelhetünk hozzá. Végül a (8.) Finálé visszaidézi a nyitány és a verbunkos témáját, s tiszteleg Kodály Toborzója (ismertebb nevén: a Háry-szvit Intermezzo-ja) előtt.

Rajter Lajos Pozsonyi majális című szvitje zenetörténeti utazás a magyar nóták világában Biharitól Brahmsig. A mindentudó elbeszélő kiigazítja a ráncokat és egybefüggő elbeszéléssé rendezi az önálló darabokat. Szellemes megoldásai még ma is hatnak. A felvétel recenzense, Dalos Anna így méltatta a művet: „A Pozsonyi majális szvit kétségtelenül a lemez legelevenebb zenéje, már önmagában véve ezért is érdemes volt elkészíteni e szerzői CD-t.”

A szvitet a Janácek Philharmonic Orchestra adja elő David Porcelijn vezetésével.

A felvétel tételei:
00:00    Kis nyitány
02:17    Induló
03:57    Verbunkos
07:50    Menüett
10:25    Szerenád
12:35    Csárdás
14:33    Keringő
16:32    Finálé