A kérdés mindenképpen jogos, hiszen a koronavírus-járvány a nemzetközi kapcsolatokra is minden várakozást felülmúló hatást gyakorol, aláaknázva a XX. század második felében kialakult világrendet. Eddig jószerével úgy tűnt, ennek még az alternatíváját sem tudjuk elképzelni – most pedig már korszakfordulóról beszélünk. A Covid-19 olyannyira a világpolitika középpontjába került, hogy minden mást háttérbe szorított – elég csak a nemzetközi híradókat nézni, hogy erről meggyőződjünk.

A MÜPA 2020. nyári Budapesti Wagner Napok online közvetítése a provokatív, 2015-ös rendezést állította középpontba. Az egyes előadások hangjegyzetei után a jelen kritika a négy opera összefüggéseivel foglalkozik.

„Minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz, lelke van. Annak a lelke van bennük, aki írta, azoké, akik olvasták, akik velük éltek és álmodtak” – írja A szél árnyéka című, negyven nyelvre lefordított, félszáznál is több országban publikált fő művében Carlos Ruiz Zafón, aki hosszú, súlyos betegség után június 19-én meghalt Los Angeles-i otthonában.

Vannak olyan alkotók, akik az ihlet spontán szédületében alkotnak tökéletes remekműveket. Mások órákig bíbelődnek egy pársoros verssel, hónapokig, évekig csiszolgatnak egy versenyművet. Mozart partitúráin nagyítóval is ritkán találni javítást. Brahms változatok sokaságával bajlódott, míg végre közönség elé állt egy nagyszabású szerzeményével, és az sem nevezhető minden esetben a végleges verziónak.

Harmincöt éve halt meg Bódy Gábor. Tragikus és titkokkal terhelt lezárása életének és életművének arra ösztönöz, hogy újranézzük filmjeit, és próbáljuk megérteni elképzeléseit, gondolatait.