Ha rangos nyugati irodalmi lap számol be költőink-íróink teljesítményéről, mindig lelkendezünk. Ráadásul az utóbbi évtizedek azt is bizonyítják, hogy irodalmi alkotásainkat korántsem zárja magába a nyelvünk: jeles műveinkre rendre felfigyel a világ.

Ha az előadások között keresgél, egy átlagos nézőnek is az lehet a benyomása, hogy a színházakban – ellentétben a filmmel és az irodalommal – viszonylag ritkán jelennek meg kortárs történetek. Úgy tűnik, a társulatok többsége ragaszkodik a már bevált művekhez, folyton ugyanazok a darabok kerülnek újabb és újabb előadásokban műsorra. Csak kevesekben él a repertoár megújításának szándéka, és alig akad színház, amely arra vállalkozik, hogy újonnan született kortárs darabokat mutasson be (vagy újból műsorra tűzze az elmúlt években született maradandó alkotásokat).