- Több írásában is foglalkozott azzal, hogy a vidéket a csend, a lelki, szellemi béke, a természetközelség, a közösséghez tartozás és a hagyományok ápolása inkább jellemzi, mint a nagyvárosokat. Kijelenthető, hogy a világjárvány magyarországi eseményei ezekhez az előnyökhöz hozzátettek egy újabbat: a vidék biztonságosabb, mint Budapest?
- A vidéki biztonság képzete korábban is jelen volt, a „mindenki ismer mindenkit, figyelnek egymásra az emberek” értelemben volt használatos, tehát inkább egyfajta szociális, közösségi biztonságot jelentett. A járvány, úgy tűnik, ehhez a jelentéshez tett hozzá, ezt bővítette és formálta át. A járvány hatására a vidéki biztonság a társadalmi távolságtartás biztonságát is jelenti, hiszen vidéken kevesebben élnek, ezért ez nyilvánvalóan könnyebben megvalósítható ott. Nem véletlen, hogy a világon mindenhol megindultak a nagyvárosokból az emberek – akik tehették, mert van nyaralójuk, rokonuk stb. vidéken – a kistelepülések felé.

Magyarországon a vidék–város dichotómia vagy szembenállás hagyományosan is Budapest–vidék elkülönülést jelent, mivel a főváros az egyetlen metropolisz az országban, így nem véletlen, hogy a budapestiek mozgása a legfeltűnőbb, hisz ők vannak a legtöbben – és ez igaz akkor is, ha nincs járvány, ha például turistaként jelennek meg egy-egy vidéki településen. A korábbi kutatások is azt bizonyítják, a vidéki szolgáltatók egy jellegzetes célcsoportként, fogyasztóként tekintenek a budapestiekre – ez azonban nem jelenti azt, hogy csak a budapestiek indultak meg a nyaralóik felé a járvány idején…

- A városokból történő kiáramlás csak a nagyvárosokat és azok közvetlen környékét érintette?

-  Erre vonatkozóan csak hipotéziseket tudok megfogalmazni. Feltételezem, hogy nagyvárosokban élők már csak a lakókörülményeik miatt is (például társasházakban élnek) nagyobb valószínűséggel mozdultak ki rekreációs lehetőséget keresve a karantén idején is, mint a kistelepüléseken élők, akik nagyobb arányban rendelkeznek saját kerttel, ahol pihenni lehet. Kollégáimmal most indítunk egy kutatást a karantén alatti és utáni szokásokról, fogyasztásról, amiben a vidék–város közötti mozgásokra is rákérdezünk, úgyhogy remélem, erre a kérdésre hamarosan pontosabb választ kapunk.


/Csurgó Bernadett - Cs. B. engedélyével/

- Ezek a változások mennyiben voltak politikailag vezéreltek?

- Úgy látom, hogy a járvány felerősítette az amúgy is létező politikai ellentétet, ami Magyarországon a nagyvárosok – főként Budapest – és a vidék között eleve létezik. Ez leginkább Budapest esetében látványos, hisz a járványhelyzet is itt (volt) a legsúlyosabb. Mindenesetre a politikai erővonalak területi különbségeinek hatására a járvány politikai színezetet is kapott.

- A járvány idején mely társadalmi réteg húzódott vidékre?

 - Jellemzően az üdülőtulajdonosok vonultak ki a városból vidékre. Hiszen a járvány idején feltételezhetően nem a vidéki rokonok felkeresése volt a cél, hanem a biztonság. Azok tudták ezt megtenni, akiknek volt hova kiköltözni a városból, és ezzel párhuzamosan otthonról tudtak dolgozni. Hétvégi háza, nyaralója, telke, azaz úgynevezett második otthona jellemzően a felsőbb társadalmi rétegeknek van. Így valószínűleg a városi középosztály lehet a legjellemzőbb rétege a városból vidékre menekülőknek. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy mivel Magyarországon a kutatások szerint a vagyonos középrétegek aránya meglehetősen alacsony, és az otthoni munkavégzés sem mindenki számára elérhető, ezért nem volt tömegjelenség, hogy az emberek a járvány elől nyaralókba menekültek.  De azért fontos és karakteres jelenségről van szó.

- A vidékre áramlás veszélyforrás vagy pluszbevétel a fogadó önkormányzatok számára?

-  A járvány egy sajátos szituációt eredményezett: a városközeli, kedvelt kirándulóhelyek váltak a leginkább érintetté. Azok a települések, amelyek számára a látogatók, sokszor jellemzően budapestiek, a helyi gazdaság szempontjából kulcsfontosságúak, és a helyiek jóllétének, megélhetésének is az alapját jelentik, a járvány alatt a korábbi előnyeiket hirtelen hátrányként, veszélyként élték meg. Azonban már most, a nyitás első heteiben is látszik, hogy nem tartós a be- és elzárkózás. A rend hamar helyreállni látszik: a kistelepülések újra várják, sőt hívják a látogatókat.

- Mi lesz a járvány után? A most vidékre költözők tartósan maradnak – felkészülnek a járvány második hullámára –, vagy visszaáll az élet a korábbi kerékvágásba?

-  Erre nagyon nehéz válaszolni. A járványügyi intézkedések, a munkáltatók nyitást követő döntései nagymértékben meghatározzák a folytatást. Ezek egyéni döntések lesznek, amelyekben társadalmi szabályszerűségeket egyelőre nehéz megjósolni.

- Vajon a vidéki biztonság megnövelheti az elvonuló turizmus iránti igényt, különösen, ha a külföldi utazások csak lassan lesznek elérhetők?

- A belföldi és ezen belül a vidéki turizmus iránt várhatóan megnövekedik majd az igény a járványt követően. Már ismertek kínai felmérések, amelyek azt mutatják, hogy a lakosság rövid, azaz a járványt követő hónapokra vonatkozó, de a hosszabb, egy éven túli utazási terveiben is alapvetően a hazai turizmus jelenik meg: a többség nem tervez külföldi, de még az országon belüli távolabbi utazást sem. Ez valószínűleg világjelenség lesz. Várhatóan Magyarországon is nagyobb kereslet mutatkozik a beföldi turizmus és azon belül a vidéki települések turisztikai szolgáltatásai iránt. Feltételezem, hogy a romantikus vidéki üdülés, ami egyébként is egyre népszerűbb Magyarországon, most még inkább kedveltté válik.

- Vajon a hazai üdülőkörzetek képesek lesznek reagálni az új helyzetre?

- Először biztosan a legnépszerűbb üdülőkörzetek érzik majd meg a nyitást és a várhatóan növekvő igényt. De kutatásaink azt mutatják, hogy nagyon sok vidéki település és kistérség a helyi kulturális értékekre építő turizmusfejlesztésben látja a kitörési pontot, a fejlődés kulcsát, és ennek érdekében számos lépést már meg is tettek. Ezt jelzik például a gombamód szaporodó vidéki fesztiválok. Ezzel párhuzamosan kevésbé látványosan, de más turisztikai szolgáltatásfejlesztések és turisztikai vonzerőnövelés is zajlik a programkínálat-növeléstől a szálláshelyfejlesztésig. Ha tényleg ugrásszerűen megnőne a kereslet, a kínálati oldalon van még számos, eddig fel nem fedezett, ki nem használt lehetőség az országban. Nyilván mindezek kibontakozását közpolitikai intézkedésekkel is ösztönözni lehet, de talán most, a járvány okozta válság nyomán spontán megindulhat az a fajta kereslet, amire a vidéki települések oly régóta várnak.


/Június elején már élénk a Balaton Fotó: Pixabay/

- Hosszabb távon felértékelődnek a nyaralók, a második otthonok, a vidéki lehetőségek?

-  Rövid és hosszabb távon is leginkább a hazai turizmusban válhat érzékelhetővé a vidék nyújtotta biztonság iránti igény növekedése. Ez szélesebb társadalmi rétegek számára is elérhető, és a rövid távú döntések befolyásolják. Az ingatlanvásárlás csak kevesek számára elérhető, és most még nehezen megjósolható, hogy hosszabb távon milyen viselkedési és attitűdváltozásokat eredményez a válság. Azért nem valószínű, hogy tömegek szeretnének tartósan vidékre költözni a két hónap karantén után.

- Az eddig említett folyamatok új településeket kapcsolhatnak be a honi turizmusba?

- Optimista szcenárióm szerint, ha a belföldi és azon belül a vidéki turizmus fellendülését eredményezi a válság, akkor azok a települések, amelyek ugrásra készen várták a turistákat, most lehetőséget kaphatnak.

- A járvány idején megjelenő új fogyasztókat meg tudják-e később is őrizni a kistermelők?

-  Most úgy tűnik, hogy a kistermelés, a helyi termék, a termelői áru lehet az egyik nyertes ágazata a járványnak. Ami a vidéki turizmus esetében még csak várható, a kistermelőket a fogyasztókkal összekötő kezdeményezések esetében már most látszik, hogy az egyébként meglévő és növekvő keresletnek nagy lendületet adott a járvány. A legtöbb, a kistermelőket a fogyasztókkal összekötő hálózat, kezdeményezés a budapestieket célozza (ebben az esetben is a budapestiek a vidék termékeinek és szolgáltatásainak fő fogyasztói). Lényegesen kevesebb a kisebb települések fogyasztóit és termelőit összekötő kezdeményezés, de azért vannak ilyenek. Összességében azonban az látszik, hogy a legtöbb közösség, hálózat növelte a tagságát, vásárlói körét a járvány alatt, és meglehet, a vásárlások intenzitása csökkenni fog, de azért képesek lesznek megtartani a fogyasztóikat a válság után is.

- Elképzelhető, hogy a járvány növelni fogja a vidékhez kapcsolódó háziipari és kistermelői termékek fogyasztását?

- Ezek a termékek egyébként is egyre népszerűbbek voltak, több kistermelő, őstermelő jelent meg az elmúlt években a világhálón. Úgy tűnik, a járvány egy újabb nagy lökést adott mindennek. Most hirtelen több fogyasztót értek el a termékek, de ezek a vásárlók egyébként is nyitottak voltak erre. Akik számára a kistermelői áru, a háziipari termék nem jelent értéket, a járvány miatt aligha változtatták meg a véleményüket, hozzáállásukat. A kistermelői termékek fogyasztása értékválasztás, habitus kérdése is. A vidéki turizmus talán kevésbé ilyen, de a két körnek biztosan vannak közös tagjai.

 



/Indulókép: Vendégek egy étterem teraszán a budapesti Bálnánál 2020. május 18-án. A koronavírus-járvány miatti korlátozásokat a kormány először május 4-én enyhítette, Pest megyét kivéve ismét kinyíthattak a vendéglők és kávézók teraszai, kerthelyiségei.  Fotó: Mónus Áron/MTI/