•Milyen előzmények után nyerte el ezt a pozíciót?
Gyermek- és diákéveimet Székesfehérváron töltöttem. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar–angol szakon diplomáztam. Szintén az Eötvös Loránd Tudományegyetemen nyertem el a PhD-fokozatot: 2008-ban lettem az irodalomtudományok doktora. 2002-től gimnáziumi tanárként dolgoztam, mellette az ELTE főiskolai karán Babits-szemináriumokat tartottam, 2013-tól vagyok a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, jelenleg a Modern Magyar Irodalomtudományi Tanszék egyetemi docense.
Első kötetem 2010-ben jelent meg Pilinszky János és Rónay György költészetéről.
Azután Babits Mihály és György Oszkár pályájával foglalkoztam. A Vörösmarty Társasággal Román Károlynak köszönhetően ismerkedtem meg, aki 2012-ben mutatta be György Oszkárról szóló kötetemet A Nyugat árnyékában címmel. Ezután kapcsolódtam be a társaság életébe, több irodalmi rendezvényen tartottam előadást. Mindemellett 2023-ig öt éven át voltam a Magyar Irodalomtörténeti társaság főtitkára, így beleláttam a szervezet kulturális életébe és gazdasági irányításába; valamint az egyetemen a Kötelezők Emelt Szinten Kutatócsoport vezetőjeként is több országos konferenciát szerveztem.
A Vörösmarty Társaság elnöki tisztének a lehetősége először 2023 decemberében merült fel.
Az előző elnök, Bobory Zoltán 2024 tavaszán keresett fel, akkor kezdett komolyabban foglalkoztatni a lehetőség. Hezitáltam, hiszen a munkahelyem és a családom Budapesthez köt, de jó alelnökökkel, érdekes programokkal a távolság ellenére is lendületes lehet az irányítás. Nagy megtiszteltetés, hogy a közgyűlésen a tagok egységes többséggel szavaztak nekem bizalmat.
•Melyek azok az értékek, amelyek Bobory Zoltán elnöksége idején születtek, és miben kívánja megújítani a társaság tevékenységét?
A Vörösmarty Társaságnak nagy múltja van. Elődje, a Vörösmarty Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság még 1932-ben megalakult Szarka Géza elnökletével, s többek között Kosztolányit vagy Babitsot is meghívták előadónak. Épp ezért fontos a társaság múltjával is foglalkozni. Ugyanakkor az elmúlt tíz év hagyományai közül is szeretnék néhányat folytatni. Így például 2024 októberében ismét megrendeztük a Határon Túli Magyar Irodalom Napjai őszi programsorozatát.
A rendezvény első napjának irodalmi konferenciája több szekcióban működött. Negyedévente megtartottuk a Vár folyóirat bemutatóit is, és folytattuk a nemrég indított Íróasztal című beszélgetéssorozatot, amelyre országosan ismert költőket, írókat, neves személyeket hívunk meg.
Újra átadtuk az április 11-i költőversenyen a több mint tíz éve alapított Vajda János-díjat.
Újítás, hogy Tóka Szabolcs vezetésével megalakult a Vörösmarty Társaság Énekkara, amely zenei programokkal színesíti az irodalmi rendezvényeket. Újító szándékkal szerveztünk tudományos emléküléseket többek között Jankovich Ferenc, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály, Németh László életművéről, de nem feledkeztünk meg a társaság egykori elnökeiről: Szarka Gézáról és Kalász Mártonról sem.
Hiszek a város kulturális intézményeivel való együttműködésben, így szinte azonnal felvettük a kapcsolatot a Vörösmarty Mihály Könyvtárral, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Központtal, a Városi Levéltárral és a Csoóri Társasággal. A programok egy részét gyümölcsöző együttműködésben szervezzük, ekként is növelve az irodalomszerető és művészetpártoló érdeklődő közönség körét.
•A névadó nagy romantikus költő és drámaíró életművét miképpen értékeli?
Rendkívül fontosnak tartom a Székesfehérvár irodalmi-kulturális-művészeti múltjával foglalkozó kultusz ápolását, Vörösmarty Mihályét különösen. Az egykori ciszterci gimnáziumi diák a reformkor kiemelkedő alakja lett, aki sok műfajban mutatta meg tehetségét. Nem csupán a Zalán futása eposszal, a Csongor és Tünde drámai költeménnyel, a Czillei és a Hunyadiak című drámával, a Szózat hazafias ódájával vagy az Előszó című rapszódiával vált halhatatlanná, hanem a Nyugat első nemzedéke is felfedezte benne elődjét. Babits, Kosztolányi és Szerb Antal a költőelőd kései korszakának újszerűségét, nyelvének gazdagságát méltatta.
A nyugatosok nyelvszemlélete kiléptette Vörösmartyt a romantikus hagyományból.
Babits Mihály Vörösmartyról írott tanulmányaiban megsejti mesterében a filozófiai mélységet, a léleklátását, a tragikumot és a lázas vibrálást. A vén cigányt a leghatalmasabb költeménynek és a legszebb magyar versnek tartotta. Egyetértek Babits azon megállapításával, hogy Vörösmarty „nemcsak a magyar nemzet, hanem általában a nemzeti létforma költője” volt.
•Melyek ennek az évnek a legfontosabb programjai?
Vörösmarty 1800-tól 1855-ig élt, nem kerek az évforduló, de a társaság 2025-ben a névadója előtt tisztelgő Vörösmarty-évet hirdetett.
A programsorozat része volt a márciusi Vörösmarty-emlékülés, az áprilisban meghirdetett diákoknak szóló verspályázat, és
lesz még Vörösmarty életművével foglalkozó konferencia, kötetbemutató, rajzpályázat és szavalóverseny is.
2025-ben a telt házas nyitórendezvényen a Vörösmartyhoz kötődő projekteken és regionális szerzőkhöz kapcsolódó kiállításokon, kötetbemutatókon kívül Jókai Mór-, Németh László- és Nagy László-emlékülést hirdettem.
Jókai születésének bicentenáriumán, a Magyar Széppróza Napján emlékeztünk meg a világirodalmi rangú regényíróról; Németh László halálának ötvenedik évfordulója alkalmából április végén sikeres emlékülést szerveztünk, Nagy László születésének a centenáriumán pedig a Csoóri Társasággal közösen tervezünk konferenciát a nyár végén. Nem feledkezünk meg jelentős regionális évfordulókról sem, Mohácsy Károlyéról, Jávor Ottóéról és Keszei Istvánéról. Terveink szerint a fiataloknak pályázatokat és emelt szintű érettségi felkészítést hirdetünk, a magyartanároknak a megváltozott oktatási rendszerhez igazodó továbbképzést tartunk.
•Hogyan tudja hasznosítani azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Magyar Irodalomtörténeti Tárasság főtitkáraként szerzett?
Öt éven át, 2018 és 2023 között voltam a nagy múltú, több száz tagot számláló Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkára. Tevékenységem során beleláttam a társaság működésébe (az Irodalomismeret folyóirat és a tanulmánykötetek megjelentetésébe, tudományos konferenciák szervezésébe). Nem csupán a szakmai éves beszámolókat készítettem el a Magyar Tudományos Akadémia számára, hanem a társaság működésének pénzügyi részét, a pályázati lehetőségeit is jól átláttam. Ezt az ötéves tapasztalatot tudom kamatoztatni a Vörösmarty Társaság szakami-szervezési feladatai és pénzügyi lehetőségei során is.
•A társaság negyedéves lapjának, a Várnak is a szerkesztője. Hogyan látja a regionalitás és az egyetemesség viszonyát?
2024 őszétől sikerrel szorgalmaztam tematikus lapszámok megjelentetését.
A Gárdonyi-emlékszám bemutatójának vendége Gárdonyi Géza dédunokája, Keller Péter volt; a Jankovich Ferenc-emlékszám bemutatóján költő-író lányával, Jankovich Krisztinával beszélgettem. A folyóiratban eredeti Jankovich-fotókat és kéziratokat is közöltünk.
Szintén ebben a lapszámban emlékezünk meg Kalász Mártonról, a Vörösmarty Társaság egykori elnökéről. Olyan szerzőket is megnyertünk a lapnak, mint Zsille Gábor és Szentmártoni János. A lapszámot Iancu Laura két verse nyitja, de számos regionális szerző is jelen van a lapban: Pálfalvi Andrástól Gál Csabáig.
A jövőben mindenképp érdemes lenne a Vár országos terjesztését, széles körű népszerűsítését és irodalmi presztízsének növelését megvalósítani.
Ehhez azonban országosan ismert költőket, írókat, irodalomtörténészeket, kritikusokat is meg kell nyernünk. Egyensúlyt kell tehát teremteni az egyetemes távlatok, az országos irodalmi látókör és a regionális alkotók, hely- és irodalomtörténészek, kritikusok között. Ismét Babitsra hivatkozom, aki az Európaiság és regionalizmus című esszéjében kifejti, hogy a regionális irodalomnak akkor van küldetése, ha magasabb rendű, egyetemes irodalmi távlatokat is szolgál.
A nyitókép Nagy Norbert felvétele, amit a cikk szerzőjének engedélyével közlünk.
