1997-ben került táncművészként a Győri Balett társulatához. Művészi pályáját befejezve végigjárta a szakmai ranglétrát: volt művészeti asszisztens, koreográfus asszisztens, koreográfus, majd 2015-től a Győri Balett művészeti vezetője. Tudatosan készült az igazgatói posztra?

Mindig is alkotó emberként tekintettem magamra, aki szereti megteremteni a saját világát, amelyben az álmait célokká tudja alakítani. Ez a látásmód nemcsak a személyiségemet határozza meg, hanem az életemet is. Ahogy a művészet része lett a személyiségemnek, úgy épült be lassan az irányítás is a mindennapjaimba, így lépkedtem szerepeken, mozdulatokon, koreográfiákon át az igazgatói poszt felé, amelyre a mai napig nem egyszemélyes hatalmi pozícióként tekintek. Mindig is csapatban gondolkoztam, mert szükségem van emberekre, hogy hassanak rám. Viszont megtanultam döntéseket hozni, amikor a helyzet úgy kívánja. Öt évvel ezelőtt Kiss János igazgató úr úgy hirdette meg a pályázatát, hogy annak egyik fő pontja volt utódjának kinevelése, mert az általa is alapított társulatot biztos kezekben akarta tudni. Nekem akkor ez még nagyon távolinak tűnt. S bár megnevezett engem, mint lehetséges utódot, igazán csak egy három évvel ezelőtti beszélgetés során realizálódott bennem, hogy nem pályázik újra a posztra. Bevallom őszintén, ez először inkább elrettentett, de ahogy közeledett a dátum, egyre jobban inspirált.


/Velekei László/

Kiss János a továbbiakban a Magyar Táncfesztivál programigazgatójaként és tanácsadóként jelen lesz a Győri Balett életében.

Igen, ezt fontosnak tartottam, hiszen ő mindig tagja lesz ennek az együttesnek, csak ahogy ő fogalmazott: „ennek a családnak most egy másik családfője lett” – személyemben.  A továbbiakat rám bízta, de mindig a Győri Balettel marad

Mi változott meg 2020. július 1-jével az Ön életében?

Nem változott meg semmi, én biztosan nem, viszont a környezetem másképp viszonyul hozzám. Bízom benne, hogy ugyanaz az ember tudok maradni a jövőben is, aki eddig voltam. A kihívások mindig formálnak, de jól tudok alkalmazkodni a körülményekhez, ami ebben a szakmában elengedhetetlen, ha az ember a felszínen akar maradni. Jó példa volt erre a Covid-19 járvány okozta rendkívüli helyzet. Előadásaink, premierjeink és fesztiválunk maradt el. A táncművészek kényszerpihenőre lettek kárhoztatva, ami egy ilyen művészeti ágnál, ami a testből és a testi erőnlétből születik meg, egyenlő a megsemmisüléssel. Mégis gyorsan reagáltunk: a balett-gyakorlatokat online tartottuk meg, és erősítettük a közösségi médiajelenlétünket, ahol óriási nézettséget értünk el élő bejelentkezésekkel, videókkal.

A pályázatának mottója „Tradíció és innováció” volt. E két fogalom megél egymás mellett?

Az elkövetkezendő öt évben méltó szeretnék lenni az elmúlt negyven évhez és a meglévő értékek mentén szeretném megújítani a társulatot, reagálva a ma kihívásaira. Alkotásaink is folyamatos párbeszédet folytatnak a jelennel. Az együttesnek is ezt kell tennie.

Több helyen megemlítette, hogy programjával erőteljesen szeretne nyitni a fiatalok felé. Mi ennek a kulcsa? Milyen eszközökkel próbálják megszólítani a különböző korosztályokat?

Nagyon fontos a fiatalság, hiszen ők a jövőnk kulcsa. Már egészen korán eldőlhet egy kisgyermeknél, hogy később, felnőttként a közönségünk tagja lesz-e vagy sem. Ezért indítjuk el a Tánci Tánci babaszínházi projektünket, amely tematikus előadásokból és az azokhoz kapcsolódó foglalkozásokból áll. Az óvodás korú gyermekeknek eddig is készítettünk produkciókat, ez folytatódni fog, a gyerekek megtudhatják, hogyan készül el egy darab és annak különböző elemei, gondolok itt a díszletre, jelmezre. A legnehezebb az ifjú korosztály megszólítása. Sikeres próbálkozásunk volt 2015-ben: a Ne bánts! című darabom a családon belüli erőszakról szólt. Ebben a tabudöntögető szemléletben szeretnék tovább alkotni, és beszélni a tánc nyelvén olyan őket érintő dolgokról, mint az iskolai zaklatás, tinédzserkori depresszió, öngyilkosság. Továbbá a technika legkorszerűbb eszközein keresztül próbáljuk megérinteni őket: készül a Győri Balett applikációja, táncosaink blogolni, vlogolni fognak, és egészen különleges előadással is készülünk, ami a cyber térben fog játszódni. Mindemellett olyan szerencsések vagyunk, hogy hamarosan elindul a győri Széchenyi István Egyetem Művészeti Kara, amelynek vezetőivel már pályázatom írása idején együttműködési szándéknyilatkozatot írtunk alá.

Itt szeretnék visszatérni a tradíció-innováció kérdéskörre. Célunk értékteremtő előadások létrehozása ennek a korosztálynak, és ők megköveteli a folytonos művészeti megújulást.

/Részlet az Anna Karenina című előadásból Fotó: Ambrus László/

Az elmúlt években számos sikerdarab fűződött a nevéhez, A skarlát betű, a Romance - Kodály Zoltán műveire és legutóbb az Anna Karenina. Az igazgatói munka mellett jut majd ideje koreográfusként is tovább tevékenykedni?

Egy művész akkor teljes, ha alkothat a közönségnek. A táncművészet ezen formája már a személyiségem részévé vált, nagyon sok felkérésem van még az idei évre. Most az első babaszínházi előadásunkon dolgozom, Marék Veronika Kippkopp és Tipptopp meséjét visszük táncszínpadra a legapróbb nézőinknek. A Művészetek Palotája felkérésére A csodálatos mandarin című balettet készítem el novemberben, majd a Lajkó Félix zenéjére készített GisL darabot – amelynek áprilisi premierje a járvány miatt elmaradt. Végezetül az évadban Jamie Winchester koncert-balettet láthat tőlem a közönség. De az azt következő évben már nem szeretnék koreografálni. Kreativitásomat az igazgatói munkában szeretném megélni. Hiszek abban, hogy ez is egy művészet: a társulat menedzselése, megmutatása és előbbre vitele. Rengeteget kaptam a magyar táncművészettől és annál is többet a Győri Balett táncosaitól. Az elmúlt években nagyon sok lehetőségem volt alkotni, most ezt átadom új művészeti vezetőnknek, Lukács Andrásnak.

Miért Lukács Andrásra esett a választása?

Lukács András olyan nemzetközi értéket képvisel, amely nagyon jól szolgálja az együttest. Emberileg és szakmailag is előre fogja vinni a munkát. Vele is megvalósul a tradíció és az innováció kettőse, hisz a neoklasszikus balett bázisát használja – amely az együttesnek is sajátja –, mégis újszerűen, professzionálisan és rendkívül izgalmasan fogalmaz ezzel a mozgásformával.

Kiss János úgy szokott fogalmazni, neki két családja van, a Kiss család és a nagy családja a Győri Balett. Ön is két család gondját-baját, örömét viszi a vállain?

Így van, a táncművészet nem munka, hanem hivatás. Nincsenek megszabott határai, hogy mettől-meddig dolgozom, és utána megszűnök igazgató vagy táncos lenni. Ez életfilozófia, ami körülvesz minket, és maga a Győri Balett eszméje is. Ebben a szellemiségben tudunk dolgozni és élni, máskülönben nem is működne. Az otthoni család az én kis szigetem, a kis ékszereimmel, akikre nagyon vigyázok. Rengeteget kaptam és kapok tőlük, ha nem lennének, nem lennék ilyen sikeres a szakmámban. Mióta apuka lettem, megváltozott az életem, a hangsúlyok eltolódtak, mégis úgy érzem, a karrieremben még határozottabbá és célratörőbbé váltam. Próbálok kihozni mindent abból az időből, amit nem velük töltök, ha már meghozzuk ezt az áldozatot, hogy nem vagyunk együtt. Szeretnék méltó lenni a szeretetükre, és szeretném, hogy a kislányom büszke legyen rám.

/Indulókép: Részlet A skarlát betű című előadásból Fotó: Mészáros Mátyás/