"Amikor ismét egyedül maradtam,
ijesztően természetesnek tűnt,
féltem, ez örök állapot"

„Az első tennivaló: öljünk meg minden törvénytudót”,  mondja a Shakespeare VI. Henrikjében Dick, az ashfordi mészáros, a fellázadt, kommunisztikus eszméket hirdető és egyeduralomra törő lumpenek egyike (II.II.2).

A szőlőhegy, ahol élek, nehezen meghatározható hely. Egyszerre e világból és nem e világból való.

Ha megkérünk valakit, rajzoljon egy templomot, akárcsak néhány vonallal, szinte biztos, hogy tornyos házat vet majd papírra. A szakrális épületeknek ugyan nem elengedhetetlen kelléke a torony, de számos vallásnál gyakorlatilag mégis azzá vált.

Gyorgye Balasevics, aki a koronavírus egyik áldozata, a hajdani Jugoszlávia talán legnépszerűbb szerb énekese volt. Dalaiban leginkább a szerelemről és a derűről énekelt.  A délszláv háború idején pedig a békéről.

Mirtse Zsuzsa íróval, költővel beszélget Erős Kinga kritikus a magyar széppróza napja alkalmából.

Szerencsére nem jellemző, hogy egy keresztnév mérgezővé vagy tabuvá váljon, és ez még akkor is igaz, ha netán egy sokak által gyűlölt politikushoz vagy tömeggyilkoshoz kötődik. Hiába próbáltam olyan magyar keresztnevet keresni, amely ugyan a törvény szerint adható, mégis tabunak számít, egy sem jutott eszembe.

Városvédők, az irodalmi múlt ismerői, a környékbeliek egyaránt felkapták fejüket a hírre: bontani kezdik Pesten a Kazinczy utcai Wichmann-kocsmát, Budán a legendás Márványmenyasszonyt. Bár az újabb fejlemények szerint talán van esély megmentésükre, a jel figyelmeztető, a régi épületek nem bontandó romok, hanem szerves részei a városnak.

A szavak súlyáról Kodolányi Gyulának a negyedik olyan kötete, amely a Nap Kiadó Magyar Esszék sorozatában lát napvilágot.