– Az ukrán háborúval kapcsolatban sokasodnak az ufóhírek az interneten. Egy a sok közül: a CBN News ukrajnai igazgatója, Konsztyantin Litvinyenko azt állította, hogy egy semmiből felbukkanó űrhajó támadást indított az orosz tankok ellen. A hír szerint ukránok ezrei imádkoznak a földönkívüliekhez a megmentésükért. Az alternatív megváltó eljövetelébe vetett hit mennyire új keletű a hívők körében?

– A földönkívüliek megváltó szerepkörrel történő felruházása nem újdonság, az ufómítosz kezdetétől fogva tetten érhető. Amikor az 1940-es évek végén robbanásszerűen megjelentek a földönkívüliekről szóló beszámolók, az emberek egy része attól félt, hogy az egész jelenség a szovjetek műve, vagy épp ellenkezőleg: az amerikaiaké, ám emellett felütötték fejüket azok az apokaliptikus elképzelések, miszerint a lények azért érkeztek, hogy megóvják a Földet az atomkatasztrófától. Később ez változott, és az atomháború elkerülése helyett a globális felmelegedés és bolygónk élővilágának megmentése került elő, újabban pedig az alakváltó reptiliánok, akik viszont már nem feltétlenül pozitív megváltóként szerepelnek. A különféle válságok és katasztrófák idején sokan úgy fordulnak feléjük, mintha ténylegesen transzcendens, felsőbbrendű lények lennének, mintha isteni beavatkozásra várnának. Nem véletlenül alakultak már az 50-es években jelentős tömegeket mozgósító, szervezett ufóhívő egyházak az Egyesült Államokban. Gondoljunk a Ron Hubbard nevéhez köthető szcientológiára, vagy a majdnem hetven országból mintegy százezer taggal rendelkező Raëliánus Mozgalomra.

Viszont érdekes és kevésbé közismert, hogy a Szovjetunióban a nyugati trendektől függetlenül már az ötvenes években megindult ez a folyamat. Az ateista és vallásellenes kommunista hatóságok úgy gondolták, ha az ufóhitnek teret engednek, azzal elbizonytalaníthatják az embereket a saját, addig gyakorolt vallásukban. Ennek következményeként 1959-60 környékén a szatellitállamokban, köztük Magyarországon is hirtelen megjelentek az ezzel kapcsolatos hírek. Szodoma és Gomorra atomrobbanás volt, a betlehemi csillag Jézus űrhajója – vallási történetek, szereplők és szimbólumok remitologizálásával próbálták cáfolni a Biblia történeteit. Idővel bebizonyosodott, hogy az ufósztori arra nem elég, hogy az embereket eltántorítsa a vallástól, arra viszont igen, hogy széles körben meggyökeresítse ezt a mítoszt. A ’60-as, ’70-es években ezért stratégiát váltottak, és inkább holdkórosoknak állították be ezeket az embereket.

– A hivatalos egyházak hogyan reagálnak az ufóhitre?

– A különböző vallások más és más módon. Vannak olyan felekezetek, melyek megengedőbbek a földönkívüli élet lehetősége kapcsán, mások inkább negligálják a kérdést. Hivatalos állásfoglalással nem találkozhatunk. Viszont a keresztény egyházak esetében megjelent az exoteológia vagy asztroteológia, ami abból a feltételezésből indul ki, hogy létezhetnek földönkívüli civilizációk. Ennek kapcsán érdekes kérdések sora jelenik meg. A gyarmatosítás korához hasonlóan együtt jár-e a találkozással, hogy megtérítjük a földönkívülieket, vagy nekik is van saját vallásuk és volt saját Megváltójuk? Ha azt feltételeznénk, hogy nincsenek földönkívüliek – mondják sokan –, Isten erejét korlátoznánk, hiszen a Teremtő máshol is létrehozhatta az értelmes életet.

– Az ufóhit nálunk is gyökeret vert a rendszerváltozással párhuzamosan. Mi a helyzet a magyar ufóegyházakkal?

– Magyarországon ezek az egyházak nem erősek, inkább az amatőr égfürkészők és a mítoszok, összeesküvés-elméletek szintjén vannak jelen. Külön érdekesség, hogy az ufómitológiának megjelent egy irányzata, a paleoasztronautika vagy ősűrhajós-elmélet, aminek van magyar változata is. Az ősűrhajós-elmélet szerint a földönkívüli lények a történelem során sokszor és sokféleképpen beavatkoztak az emberi civilizáció menetébe. Nálunk a kilencvenes években jelent meg a mítosz, hogy a magyarságnak köze van a földönkívüliekhez. Az alternatív történelmi nézetekhez vonzódók Pál Zoltán monumentális művére, az Arvisura több mint 3000 oldalas regéjére úgy tekintenek, mint ami ténylegesen leírja a magyarság valós történelmét. Az Arvisura szerint a magyarság ősei, Anyahita és népe a Szíriusz csillagrendszerből érkeztek űrhajóval, és a magyarság őseiként az azóta elsüllyedt Ataiszon jelentek meg. Onnan vándoroltak szét és hozták létre az első magas kultúrákat.

– Óvatos a szóhasználatot illetően. Alternatív világmagyarázat vagy összeesküvés-elmélet az ufológia?

– Az ufóhit alapvetően összeesküvés-elméletnek van elkönyvelve. Az ufóhívők azt feltételezik ugyanis, hogy valakik eltitkolják előlük a földönkívüliek létezését, a velük való kapcsolatfelvételt, azt, hogy vannak közöttünk akár alakváltók, akár lezuhant űrhajók. Különösen nagy fordulópontoknál – ilyen a koronavírus-járvány vagy az orosz–ukrán háború is – mindig megerősödnek az összeesküvés-elméletek. Bár az összeesküvés-elmélet az ufóhit szempontjából mégsem szerencsés kifejezés, az alternatív világmagyarázat jobban fedi a lényeget. A folklórban fellelhető különböző népi hiedelmeket, a lidércekről, táltosokról szőtt elképzeléseket párhuzamba lehet állítani az ufóészlelésekkel. Amikor valakit elvisznek álmában az ufók azért, hogy petesejtet vagy spermát vegyenek tőle és kísérletezzenek rajta, majd különös képességek birtokában – például érzékeli az energiát, kanalat hajlít, gyógyít, látja az aurát – visszatér: ezek majdnem ugyanazok a történetek, amiket a néphit megőrzött a táltosok kiválasztásával vagy a lidércekkel kapcsolatban. Ebből a szempontból az ufóhit a kortárs folklór része.

– Még mindig szájhagyomány útján terjed?

– Igen, de a fonó helyett a chatszobákban. A folklórnak lett egy új csatornája, a web 2.0 korában ez a közösségi média. A Facebookon csak a magyar ufóhívő közösségnek több csoportja és több tízezer tagja van. Ők azok, akik naponta olvassák az ezzel kapcsolatos híreket, sőt hozzáteszik a sajátjukat, ami által folyamatosan új mítoszok keletkeznek. Tehát a működési elve nagyon hasonlít arra, ahogy a folklór korábban működött – a különbség, hogy nem élő szóban terjed, hanem annál sokkal összetettebben: a hírfolyamban mémek, képek, videók segítségével.

Az ugrásszerű terjedés másik oka, hogy a válságok mindig erősítik a mítoszok kialakulását, köztük az alternatív világmagyarázatok születését, mert kell az embereknek a biztonság, kell az egyértelmű magyarázat. És kell, aki megvéd minket, megment Putyintól vagy a koronavírus-járványtól. A kulturális átmenetek idején, amikor egyik korszakból átlépünk egy másikba, amikor a gazdasági, politikai változások következtében bizonytalanná válik a világ, akkor jelennek meg ezek a mítoszok, amelyek ténylegesen vigaszt, erőt, reményt adnak az embereknek. Aggasztó azonban, hogy az internet korában egyre könnyebb összetéveszteni az áltudományt a valós tudományos álláspontokkal, az álhíreket pedig a valódi hírekkel.

– A Covid-járvány alatt egyre magasabb szinten értek össze a sajátos magyarázatok, Donald Trump és Jair Bolsonaro elnökök Covid-szkeptikusságában csúcsosodott ki. Az összeesküvés-elméletek előbb-utóbb összeesküvés-gyakorlatokká válnak?

– A járvány kapcsán látszik, hogy azzá válhatnak. A mítoszok terjedése azzal a veszéllyel is együtt jár, hogy ténylegesen egyre több ember képes azokat nem mítoszként, hanem valóságként felfogni. Attól nem lesz senkinek baja, hogy az ufókban hisz, semmiben nem más, mint például egy nyolckarú istenségben hinni. Viszont ha az alternatív világmagyarázatok a véleményformálók szintjéig érnek fel, csúnya dolgok történhetnek. Válság idején nincsenek egyértelmű magyarázatok. A járvány pontosan erről szól: nem tudjuk, honnan jött, miért. Csakhogy „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.” Ugyanez van az összeesküvés-elméleteknél és az ufóknál is: hiányos a tudásunk, nincs egyértelmű magyarázat – ezt a hiányt töltik ki a mítoszok magyarázatai, ahogy a népi hiedelmeknél, ugyanúgy az alternatív világmagyarázatok esetében is. Nem tudományosan igazolt állításokról van szó, csupán egyszerűsített sémákról, amik viszont logikusnak tűnő módon „rántják le a leplet” a rejtélyekről, hozzák felszínre mindenki számára a „titkos tudást”.

A finomkodást mellőzve azt mondhatjuk, ezek egyfajta valláspótlékok is, amikben ugyanúgy hisznek a követőik, mint a dogmákban. És láthatjuk, képesek voltak a Covid-járvány alatt gyorsan gyakorlattá válni: tömegek vonultak utcára tüntetni, kitagadtak, megvertek, fellázadtak az egész világon. Ahány fajta ilyen valláspótlék keletkezett az utóbbi időkben, gyakorlatilag annyiféle konfliktusgóc ütötte fel a fejét, mivel az ilyen pótlékok hívei zömükben erősen fundamentalisták. Ráadásul egyre meggyőzőbbek ezek az elméletek, aminek következtében egyre tömegesebb és radikálisabb a hatásuk is. Ha kellőképpen hangosak, esetleg megszállnak egy kommunikációs csatornát, és ott elég sokszor mondják el üzenetüket, gyakorlatilag bármit elhitethetnek a korlátozott információ-hozzáférési lehetőségekkel bíró tömegekkel. Oroszországban legújabban például azt, hogy nincs is háború Ukrajnával, csak a nyugati propaganda terjeszti.