Ma szabadúszóként több időd van egyik legfőbb szenvedélyednek hódolni, s az új honlap segítségével másokat is beavatsz ennek titkaiba. Hogyan lesz valakiből obszidiánvadász?
Földrajztanárként lehet más az ember? Az obszidián olyan különleges, hogy az én szememben mindenek fölött áll a kőzetek rendszertanában. A földrajzi jelenségek közül különösképp
a vulkanizmus, a tektonika és a hegységképződés érdekel. A Kárpát-medencei obszidián 10-12 millió évvel ezelőtt keletkezett,
mégpedig úgy, hogy a felszínre törő láva olyan gyorsan hűlt ki, hogy a későbbi kőzetet alkotó ásványok nem tudtak kiválni, kikristályosodni, hanem egy üveges-folyásos szerkezet alakult ki.
Szó szerint értendő az üveg? Az is úgy készül, mint egykor az obszidián?
Abszolút. Ugyanis az üveg és az obszidián alapanyaga a szilícium-dioxid, de más egyéb alkotórészek is találhatók benne, mint például hematit és vasoxid. Azért nem átlátszó vulkáni üveg, mert a hematit feketére vagy vörösre színezi.
Érdekes, de nem tudom, vajon valóban helytálló-e az a megállapítás, amit a honlapodon olvastam, hogy az obszidián 1,7 millió éve része az ember innovatív gondolkodásának. Akkoriban még semmilyen ember nem volt, nemhogy gondolkodó.
De volt. Abban az időben az előember már létezett a mai Etiópia és Kenya térségében. Az első kőeszközöket az Australopithecus vagy a Kenyapithecus készítette, úgy, hogy két követ egymáshoz ütögetett, amik kettépattantak, s ezzel éles vágófelület keletkezett. A legrégibb ilyen eszközök jelenlegi tudásunk szerint 3,3 millió évesek. Az első Kelet-Afrikában megtalált obszidiáneszközök korát pedig 1,7 millió évesre becsüljük, és bizony
ez már az innovációt jelenti, mert az előember rájött arra, hogy nem mindegy, milyen követ ütöget össze.
Nekem az obszidiánról, mint használati eszközről az aztékok jutnak eszembe, akik ezzel vágták ki áldozataik szívét.
Hát hogyne! A mai napig használják a műtétek során is, hiszen a legélesebb roncsolásmentes vágófelületet obszidiánból lehet előállítani.
Szemléltetésképpen hoztál is a beszélgetésre néhány szép példányt. Helyes kifejezés rá a kavics?
Igen, de érdemes megemlíteni népi elnevezéseit is. Egyes helyeken ördögkörömnek vagy ménkőnek hívták, de használatosak voltak a csalakova, varjúkova és csókakova elnevezések is, amelyek egyrészt fekete színére, másrészt megtévesztő megjelenésére utalnak. Tokaj-Hegyalján pedig az ilyen félöklömnyi vagy kisebb gumókat, amelyeket kapálás közben találtak a szőlőben, öglének nevezték. Benne van ebben a kifejezésben, hogy gördülékeny golyócskákról van szó, amiknek a külseje matt, semmitmondó, viszont kettépattintva feltárul a kagylósan, üvegszerűen csillogó fekete anyag.
Nem mindegyik teljesen fekete. Némelyikben van egy kis barnás elszíneződés.
Ahogy már említettem, a hematit vörösre is festheti, ez esetben mahagóni obszidiánról beszélünk. A Zemplénben is előfordul, de én nagyon szép darabokat gyűjtöttem egy útépítés során Kelet-Anatóliában, ahol a híres örmény obszidiánfal egy részletét tárták fel. Gyönyörű barnás, húspiros változatok is vannak arrafelé, s ebből Karsban és Erzurumban ékköveket készítenek. Még különlegesebbek a mexikói obszidiánok, amelyek aranyban, ezüstben pompáznak a bennük lévő csillámoknak köszönhetően.
Ha jól látom, van ezek között néhány kőszerszám is.
Amit most a kezedben tartasz, az Magyarország legidősebb pattintott kőeszköze. Korát 90 és 130 ezer év közé tehetjük. A dél-bükki Suba-lyuk barlangból került elő az 1932-es ásatások során.
A neandervölgyiek készítették?
Igen, őket nevezzük klasszikus értelemben ősembereknek. De nagyon szép leletanyag jött össze a bükki kultúrából is, ami viszont már az újkőkorban keletkezett. Ekkor már ismerték a földművelést és az agyagedény-készítést, de még használtak obszidián pengéket;
szarvasagancsra gyantával ráragasztották és ebből lett a sarló.
Az ókorban pedig dísztárgyakat, amuletteket, s ahogy már említetted is, áldozati késeket készítettek belőle, vagy tükröket, amiből a maja papok jósoltak.
A történeti áttekintés után nézzünk szét egy kicsit a nagyvilágban is, hiszen a te „vadászengedélyed” nem csak Magyarországra szól. Merre jártál?
Jártam a mediterráneumban, a Lipari-szigeteken. Ott egyébként liparitnak is hívják, nagyon szép múzeuma van Szardínia szigetének Pau nevű településén. De a legkülönlegesebb obszidiánok az Ararát környékén bukkannak elő. 2009-ben háromtagú expedícióval jártam ott. A hegy érdekessége, hogy az alapja bazaltból épül fel, följebb azonban riolitos, a csúcsrégióban pedig gyönyörű obszidiánok jelennek meg. Hasonló a helyzet Izlandon is, ahol százezer évvel ezelőtt keletkezett az obszidián. Ezt ember sohasem használta, mert a sziget akkor még lakatlan volt.
Elsősorban mégis a hazai obszidiánt keresem-kutatom, ami a Kárpát-medence úgymond első exportterméke volt, hiszen nagy területekre, akár ezer kilométerre is eljutott az itt készített kőeszköz. Talán nem túlzás, ha osztom azt a véleményt, hogy
ez a térség olyan jelentős mértékben hatott az őskori ember szerszámkészítő készségének fejlődésére
és a cserekereskedelem kialakulására, hogy az európai kultúra egyik kulcsterületének tekinthető.
Igazán?
Az előbb említett területeken kívül ugyanis Európában nincs obszidián, és a szigeteken fellelt darabok csak a hajózás felfedezése után juthattak el távolabbi vidékekre. Nálunk viszont több lelőhely is található. Említettem már Tokaj-Hegyalját, az Eperjes-Tokaji-hegységet a mai Szlovákia déli részén, és van egy harmadik folt is Kárpátalja területén. Ezeken a helyeken kutatom társaimmal az obszidián keletkezését, vulkanológiai vonatkozásait, ugyanakkor a metafizikáját is.
Az is van neki?
Hogyne volna! Gondoljunk csak az elnevezésére. Már eleve ez a szó is különleges. Tartja magát a vélekedés, hogy az elnevezés az idősebb Pliniusra, a nagy római polihisztorra vezethető vissza. Ő egy Obsius nevű katona nevéből eredezteti, aki ilyen fekete köveket hozott Etiópiából. Kissé furcsa etimológia, annál is inkább, mert ekkortájt Itáliában már használták az obszidiánt ékszerként, illetve dekorációs céllal.
Másrészt az obsidio latinul körülzártságot, ostromot jelent, de átvitt értelemben védelmet jelentő, bajelhárító kifejezés is lehet. Tudjuk, hogy az őskorban nemcsak eszközöket készítettek belőle, hanem amulettként is nagy becsben tartották, ami megvédi viselőjét a negatív hatásoktól, mintegy páncélt vonva köré. Egyébként ma is különböző élettani hatást tulajdonítanak ennek a kőzetnek napjaink „holisztikus szemléletű” emberei.
Végül is hova szeretnéd kifuttatni kutatásaidat, illetve az azokat közzé tevő honlapot?
Már régóta motoszkál bennem egy gondolat, ami nem hagy nyugodni sem engem, sem a társamat, dr. Kiss Gábort, aki a természetvédelmi bemutatóhelyek módszertanát dolgozta ki hazánkban. Szeretném, ha idővel
létrejönne egy obszidiánra épülő tematikus bemutatóhely, egy obszidiánpark.
Ennek nyilván lenne egy központi épülete, ahol különféle programok várnák az érdeklődőket, és ahonnan szakvezetéses geotúrák indulhatnának.
Ilyen jellegű létesítmény legközelebb Szardínián található, azon kívül pedig csak az Egyesült Államokban és Japánban. A közelben tehát nem kell versenytársaktól tartani. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen geopark nagyban hozzá tudna járulni, egyebek mellett, a helyben élők táji identitásának megőrzéséhez.
