A minőségi irodalmi műveknek már a kiadását is gátolják a hazai könyvterjesztés anomáliái. A hegemón helyzetben lévő terjesztők csak alacsony példányszámra szerződnek, a bizományosi rendszer miatt azok eladásában sem érdekeltek, a szellemi értékeket forgalmazó bolthálózat létrejöttét viszont megakadályozzák.

A volt tőzsdeelnök a születésösztönzésre szánt forrásokat kidobott pénznek tartja, a demográfus ellenben emlékeztet, hogy az elmúlt években kevesebb nő szült több gyermeket. A miniszter szerint a baloldal csak szegénypolitikát ismer, egyes zöldek klímapánikból gyermektelenséget propagálnak.

Két ötvenhatos rab a börtönudvar köreit róva felismer néhány mélyebb igazságot, azt is, hogy ők a szabadok. Ezt a kötődésüket utóbb semmilyen különbözőség nem söpörhette félre. Szabadságharcunkról így emlékezik meg a franzstadti Demokritus.

Valamikor régen írtam egy tárcát, amiben a témával elvágólag azt fejtegettem, hogy annyira zavar minden, ami nem működik tökéletesen, hogy azon vagyok épp – mondám ott nagybőcsen –, hogy a műszerfal miatt, amiben évek óta zörög valami, felgyújtom a kocsimat, a vérbe bele.

Az élet folyama, annak lenyomatai az arcba vannak írva. Az időbeli átalakulások rétegekként fednek és feltárnak, az arc ezáltal az idő rétegzettsége. A jelként megjelenő arc és figura egyszerre perszonális, a személyiség egyedi látványa, de hordozza a közösségi lét sajátos jeleit.

Őszidőben, s életünk alkonyán fogékonyabbá válunk az elmúlás gondolatára. Semmilyen emberi alkotás nem örök, mégis vágyakozunk arra, hogy ne pusztuljon el minden. Jézus el nem múló igéi az önfeláldozás útján vezetnek az örökké tartó életre.

A jégtörőkben használtakhoz hasonló kicsi, egyszerű és olcsó atomreaktorokat kínál egy amerikai cég. Románia, az eminens szövetséges mindjárt rendelt is belőle tizenkettőt. Apró bökkenő, hogy ilyet még sehol nem építettek, s nem mindenkinek tetszik a kísérleti nyúl szerepe.

Lukáš Krivošík arról ír a Postoj című szlovák lapban, hogy Magyarország gazdasága több vonatkozásban megelőzte Szlovákiáét. Ez azért lehet meglepő hír, mert a szlovák közvéleményben egészen más kép él.

Ez a magyar Pénelopé Erdélyben a kocsmapult mögött áll. Közben lábujjhegyes lépésekkel eloson a nap a hátuk mögött, aranyat éget a Pacaraimától a Nagysomlyóig, még azon is túl, hogy aztán lassú agóniában porladjon el a saját tüze gyűrűjében, valahol nyugaton.

A forradalom nagy rejtélyeinek egyike a Kádár János november elsejei és tizenegyediki beszéde közötti ellentét. A megfejtést a szovjet pártvezetésben dúló viták környékén szokás keresni, pedig jó eséllyel Amerikában találjuk meg: Washington diszkréten szabad kezet adott Hruscsovnak.

sdfdfdsEnectet quamet dollit, serferi doluptatem reprovid minihictotae estia audi corporepe et volupta tecturio tem facerepudi re, non res sus commoluptam dolum saperovid unt omnihil lenitae molento tatempos sit, seque venderchil

A tizenkettő szerencsés szám, sőt varázsszám. Tizenkét tündér szerepel a mesékben, tizenkét apostol Jézus körül. És tizenkét kortárs szerző szerepel a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatóságának Bennem a többi című kiadványában is.