– Igaz… Csak azt gondoltam, hogy ha ilyen nagy horderejű bejelentés lesz, pontosan kezdik. Erősen ront a dolog hitelességén, ha ilyen csúszások vannak…

– Már miért rontana?

– Hát, csak… Például lehet, hogy valaki az mondja: bolygók röppályáin akarnak változtatni, olyan erőkkel akarnak kikezdeni, amiknél egy ezredmásodpercnyi tévedés csillagászati egységekben mérhető eltérést okozhat, aztán egy sajtótájékoztatót sem tudnak időben elkezdeni.

– Maga sem érkezett időben.

– De a Mars mindig időben érkezik. 

– Vagy nem.

– Hogyhogy nem? A Mars nem tud késni.

– A Mars a maga tehetetlensége szerint mozog, persze. De vajon mit jelent az, hogy időben érkezik?

– Hát… Kiszámolták. Nem?

– Na, ez az!

– Ez mi?

– Ez az igazi kérdés. Nem az, hogy időben tudnak-e kezdeni egy sajtótájékoztatót, hanem az, hogy hogyan határozzák meg a várható eseményeket.

– Ugyanezt mondtam. Vagy… Ugyanezt akartam mondani.

– Hmm… Emlékszik a klímahisztériára?

– Klímahisztéria? Hát… Valami rémlik.

– Greta Thunberg? 

– Ó, igen! Valami kislány volt a század elején, vagy mikor…

– Pontosan. Felszólalt mindenfelé, hogy meg kell védeni a klímát, mert különben mind meghalunk.

– Igen. Így már emlékszem. Csak akkor még nagyon kicsi voltam. A minecraft érdekelt, nem az éghajlatváltozás.

– Hát én sem voltam egy matuzsálem, de arra világosan emlékszem, hogy teljes pánikban volt a világ. – Egy családi ebéden a nagynéném arról beszélt, hogy nem szabad gyermeket vállalni, mert az rendkívüli környezetterheléssel jár, egyszer az óvodában valami dalocskát tanultunk, hogy a nagymamák nem vigyáztak a Földre és ezért elpusztul, apám meg napelemet tett a házra, hogy javítson a karbonlábnyomunkon…  Fantasztikusan sokat kereshetett a zöldenergia-lobbi a soha meg nem térülő projektek állami támogatásán.

– Hogy mi mindenre emlékszik! Fantasztikus.

– Azért maradt meg ilyen erősen, mert én őszintén féltem a klímakatasztrófától. Kisgyerekként azt hittem, hogy húsz, harminc év múlva mindannyian megfövünk. Aztán persze nem főttünk meg.

– Hát igen. Bár kétségkívül melegebb van.

– De most őszintén! Magának hiányzik a grönlandi jég?

– Nem. De azért tény, hogy komolyan kellett alkalmazkodni a dologhoz. Gátak épültek, városokat kellett kitelepíteni meg átköltöztetni a tengerszint emelkedése miatt. Mifelénk gyökeresen átalakult a növényzet. Ja, meg olyan viharálló házakat kell építeni, hogy ötször annyiba kerül, mint a régi épületek…

– Mit tudjuk mi, hogy mennyibe került régen egy ház! Az azonban biztos, hogy a klímaváltozás elképesztő konjunktúrát teremtett. Páratlan beruházási boom dübörgött végig a világon a század elején. Klímatűrővé kellett formálni egy egész civilizációt. Mennyit kereshettek a nagyvállalatok…  Látja, milyen sikeresen alkalmazkodtunk… Most sem lesz máskép.

– De ehhez a Mars dologhoz nem lehet alkalmazkodni.

– Most fogják bejelenteni, hogy lehet.

– Ha lehet.

– Ugyan, miért ne lehetne?

– Hát mégis. Egy bolygó röppályáját eltolni…

– Ha tényleg miattunk változott meg, újra meg tudjuk változtatni.

– Mi az, hogy ha tényleg miattunk? Csak nem röppályaváltozás-tagadó?

– Nem, nem vagyok az, csak a hisztériát tartom gyanúsnak.

– Mi gyanús van abban, hogy nekünk fog csapódni a Mars?

– Tudja, amikor ez a klímapánik tombolt, és én aggódó, rettegő óvodás voltam, nagyapám a térdére ültetett, és azzal próbált megnyugtatni, hogy elmesélte, az ő idejében is volt rettegés, csak nem a klíma miatt szorongott a világ. Az ő fiatalkorában a hidegháború tombolt, és mindenki az atomkatasztrófától félt. Elterjedt meggyőződés volt, hogy egy esetleges atomháború elpusztítja a teljes civilizációt. Amerikában divatba jött a hátsó kertben földbe ásott családi atombunker. Minden jobb família bespájzolt néhány évre elég konzervet az óvóhelyen.

– Mit akar ezzel mondani?

– A konzerv megromlott, az atomkatasztrófa meg elmaradt… A fegyveripar viszont halálra kereste magát.

– De a Mars valóban…

– A holokausztról hallott?

– Hát… Igen.

– Tudja, hogy a második világháború előtt nagyon széles konszenzus övezte azt a meggyőződést, hogy meg kell akadályozni a fehér faj elkorcsosulását. Szerte Európában sterilizálták testi és szellemi fogyatékosokat, Amerikában tiltották a fehérek és feketék házasságát, sok országban korlátozták a zsidók lehetőségeit, hogy így ösztönözzék kivándorlásra őket…

– Azt akarja mondani, hogy ennek volt köszönhető a holokauszt.

– Hát… Kellett lennie az európai zsidóüldözések mögött valamilyen össztársadalmi konszenzusnak. Amely konszenzusra támaszkodva a fajvédő csoportok a hatalom csúcsáig menetelhettek.  

– De a zsidók nem voltak veszélyesek. A Mars és a Föld röppályája viszont valóban megváltozott. Maga is tudja, hogy miért. Itt van körülöttünk az a mérhetetlen mennyiségű anyag, amit onnan kibányásztunk, itt meg felhalmoztuk.

– Apropó Mars! Olvasta H. G. Wells zseniális könyvét, a Világok harcát?

– Dehogy olvastam! Ki a fene olvas kétszáz évvel ezelőtti hülyeségeket?

– Ezek szerint azért ismeri.

– Hát persze! Minden újságíró ismeri a könyvből készült legendás rádiójáték történetét. Így valamelyest a könyvet is.

– Upsz! Megint egy pánik. Amin valaki keresett…

– De az, hogy a hallgatók valóságnak hitték a könyvből formált rádióműsort, és kétségbeesetten menekülni kezdtek, semmiképp sem függ össze a Mars problémájával.

– Nem erről a pánikról beszélek, hanem arról, ami megágyazott a regény sikerének.

– Mi ágyazott meg minek? Nem értem.

– A tizenkilencedik század utolsó évtizedeiben, egészen az első világháborúig, valóságos inváziós láz tombolt Angliában. Rövid idő alatt hatvanh olyan irodalmi mű jelent meg, amely a szigetország megszállásával foglalkozott. Az első ilyen regény George Tomkyns Chesney A dorkingi csata című zagyvasága volt. De bármilyen bárgyú is volt a mese, arra jó volt, hogy néhány hónap alatt nyolcvanezer példányban elkapkodják. A siker nyomán aztán jöttek az újabb és újabb megszálláskönyvek. Hol a németek, hol a franciák vetettek véget a splendid isolation nagyszerű időszakának. Szóval népszerű zsáner volt. És erre a hullámra ült föl Wells. Csak hát ő nem a régi riválisoknak, hanem az újonnan feltűnt marslakóknak adta az antagonisták hálátlan szerepét.

– Arra akar célozni, hogy mi is ezt tesszük.

– Talán kezdett kimerülni a rettegésipar. Kellett Wellsnek egy új faj, hogy hiteles aggodalom fogja el kortársait.

– Na, maradjunk csöndben! Végre kezdik.

– Tisztelt vendégeink! Mint azt önök is tudják. Végzetesen letért pályájáról a Mars és a Föld. A bolygóközi bányászat során kitermelt nyersanyagok volumene megváltoztatta a két égitest és a körülöttük keringő holdak tömegviszonyait, aminek következtében a Mars–Nap távolság folyamatosan csökken, a Föld–Nap távolság pedig folyamatosan nő. Jelenlegi adataink szerint belátható időn belül a két égitest olyan közel kerül egymáshoz, hogy gyökeresen átalakulnak a gravitációs viszonyok. Éppen úgy, ahogy a Hold és a Föld viszonyának változását az árapálykilengések radikálisan eltolódó amplitúdójában már tapasztalhatjuk. Szoláris rendszerünk dinamikáinak változása nemcsak gravitációs viszonyainkra lesz hatással, de éghajlatunkra is.

A Naptól távolodva jelentősen csökkenni fog a Föld hőmérséklete.

A Space XXL vállalat azonban megtalálta a módját a problémák elhárításának. Számításaink megvalósíthatónak mutatják azt az elképzelést, mely szerint precíziós atomrobbantás-sorozat révén lehasítható a Holdból egy akkora darab, amelytől megválva a Föld–Hold komplexum tömegét visszaállíthatjuk a bolygóközi bányászat megindulását megelőző szintre. A lehasított darabot a Mars felé tolva, idővel annak harmadik holdjaként stabilizálná égi szomszédunk tömegállapotát. Az eljárás a jövőben többször is megismételhető lesz. Igaz, egyebek mellett azzal a mellékhatással jár, hogy a Hold vonzásának csökkenése miatt megszűnik a földi árapályjelenség. Ezzel a módszerrel azonban a következő száz évben biztos keretek között tudhatjuk bolygónk röppályáját.

A projekt kivitelezéséhez hétszázezer-csillárd concoin állami szubvencióra lesz szüksége a vállalatnak.

Kérem, támogassák a pályamódosítási tervünket, kérem, támogassák dotáció kifizetését, akkor is, ha adóemeléssel, a szociális-kommunális kiadások lefaragásával, a jóléti büdzsé jelentős csökkentésével jár. A Space XXL vállalat Hold-hasítási projektje az emberiség túlélésének egyetlen esélye. S ez most minden más kérdést háttérbe kell szorítson.