A főbb német egyházak közös nyilatkozatban hívták fel a keresztényeket, hogy a demokratikus jogállamot tiszteletben tartó pártokra szavazzanak a hétvégi, előrehozott szövetségi választásokon.

Bár éppen 200 éve született az író, a kérdést föltenni könnyű, megválaszolni nehéz. Nem azért, mintha például én magam nem hinnék a vénülésben, hanem azért, mert lassan a vénülés szót sem fogják érteni az olvasni alig-alig tudó serdülők.

A ma kétszáz éve született Jókai Mór köntöséből bújt elő mindenki, aki igazi prózaíróvá növekedett az utóbbi másfélszáz évben.

Édes és életteli világba repíti a nézőt Makai Mira Don’t Forget to Look at the Stars kiállítása, amelyben az érzékien burjánzó formák fluid módon kavarognak egymásba. Lágyan elringatnak, olyannyira, hogy kicsit aggódunk is attól, hogy teljesen magukba szippantanak ezek a telített világok.

Az amerikai kontinens őskori betelepüléséről a tudománynak mára meg­oszló a véleménye. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy mintegy ötvenezer évvel ezelőtt, amikor a világtengerek átla­gos vízszintje jóval alacsonyabb lehetett a mainál, a Bering-szoros akár száraz lábbal is járható volt.

Maga most ottan egy régi mappát lapozgat, bár nem azokat a vázlatokat keressük. Tájképek érdeklik, azt mondta, nem? A kiállításhoz. Azok ott nem azok. Persze, hogy nem titok.

Fantasztikus az a gesztusáradat, az a festészeti detonáció, amellyel Zoltán Mária Flóra jelentkezik műveivel a Három Hét Galéria falain. Első benyomásunk a színek orgiája. Rózsák és cölini kékek, lilák, feketék és zöldföld festéknyomok a vásznakon, kartonokon.

Robert Capa, Frida Kahlo és Herczeg Ferenc művei január 1-jétől bárkiéi lehetnek, lejárt a védelmet nyújtó hetven év.

Ellenzéki és kormánypártok, jogtudósok, civil szervezetek és a média egybehangzóan úgy ítélik meg, hogy a román hatóságok két hónap alatt sem tudták meggyőző bizonyítékokkal indokolni a decemberi elnökválasztás eredményének megsemmisítését. Az állampolgárok közben egyre dühösebbek.

Szombathy Bálint (Pacsér,1950 – Pest, 2024), művésznevén Art Lover, szabadkai-újvidéki-budapesti „artista”, alkotói tevékenységét szabadverssel, szöveg-intervenciókkal, vizuális költészettel kezdte, a hetvenes évek elején konceptuális akciókkal és mail art-tal folytatta.

Pályája kezdete óta indigó- és grafitképeket készít: az egymásra rajzolt képek egészen sajátos és jól felismerhető esztétikáját hozza létre, amelyen keresztül korunk kép- és információáradatára is reflektál. Korábban személyes élettörténetének fontos motívumait járta körül, most univerzális narratívából indult ki.

Amikor megjelenik a szlovén punk, 1977-ben a Pankrti banda énekese a Državni ljubimci (Állami kegyencek) bakelit borítóján az „öreg” emelet magas kőszobrát öleli és csókolja a lábát… És, nincs „csirkedarálós” per, mint Szegeden.