Hollósy Simon a nagybányai kötődésű Thorma Jánossal és Réti Istvánnal, valamint Iványi-Grünwald Bélával és Ferenczy Károllyal felkerekedett, hogy Nagybányán keressenek új impulzusokat. A városka különleges fényviszonyai és a táj látványa azonnal rabul ejtette őket. Így született meg 1896-ban a nagybányai művésztelep, amely a müncheni iskola nyári, szabadtéri folytatásaként indult és amely alapjaiban újította meg a magyar festészetet.
A telep alapítása megegyezett az európai korszellem törekvéseivel. Európát ekkoriban az élénk nemzetközi áramlatok és a kísérletezés jellemezte, a fiatal magyar festők egy csoportja pedig tudatosan kereste azt a természeti és társadalmi környezetet, ahol a plein air (szabad ég alatti) festészet elveit a legtisztább formában ültethetik át a gyakorlatba.
Közösség, tanítás és a természet tisztelete
A telep alapítói nem csupán kollégák voltak, hanem szellemi közösséget is alkottak, és közösen fektették le a művésztelep első éveinek irányvonalát. Hollósy hozta magával a plein air szemléletét és az impresszionizmus iránti fogékonyságot, amit társai a saját egyéniségükre formálva fejlesztettek tovább. A kezdeti évek a szabadságról szóltak; a művészek együtt festettek a város ligeteiben, a mezőkön és a környező hegyekben. Nem elszigetelten, hanem közösségekben dolgoztak, és megosztották egymással gondolataikat és módszereiket.
1901-ben azonban jelentős fordulat következett: Hollósy Simon végleg elhagyta Nagybányát, hogy Técsőn alapítson új telepet. Ez a szakítás egy új korszak nyitányát jelentette. 1902-ben a közösség szabad festőiskolává alakult, amelyet a négy megmaradt alapító – Ferenczy, Réti, Thorma és Iványi-Grünwald – irányított. Ekkor már nemcsak itthonról, hanem külföldről is szép számmal érkeztek növendékek, a „nagybányai szellemiség” vonzásának köszönhetően.
Az iskola egyik legnagyobb vonzerejét jelentette, hogy tandíj nélkül működött. A mesterek ingyen oktatták a fiatalokat, akiknek csupán a modellköltségekbe kellett beszállniuk. Volt olyan időszak, amikor a telepen egyszerre több mint hatvan-hetven alkotó dolgozott, köztük a jövő meghatározó mesterei is.
A modernség betörése és a történelem viharai
1906 környékén új, vibráló energia érte el Nagybányát. Olyan Párizst megjárt fiatalok érkeztek, mint Czóbel Béla, Boromisza Tibor vagy Ziffer Sándor, akikre nagy hatással voltak a francia modern mozgalmak, például a fauvizmus és a neoimpresszionizmus. Őket már nemcsak a természet puszta látványa érdekelte; az érzelmeket vad színekkel és expresszív formákkal akarták kifejezni.
A XX. század háborúi mély sebeket ejtettek a közösségen, és sok tehetség életét követelte. Bár a háborús évek és az azt követő politikai átrendeződés alapjaiban változtatta meg a csoport lehetőségeit, a festőiskola szellemisége túlélte a nehézségeket. 1919 után Nagybánya Románia része lett, ami új társadalmi és intézményi helyzetet szült. Bár román diákok is bekapcsolódtak az oktatásba, ami színesítette a közösséget, a második világháború kitörése végleg véget vetett az eredeti művésziskola működésének.
Azonban a nagybányai örökség nem veszett el, hiszen a festői közösség története hosszú távon meghatározta a modern magyar és közép-európai festészet alakulását. A telep azon ritka helyek egyike volt, ahol a természethez való közvetlen viszony, a plein air szemlélet és a modern festészet kísérletező tendenciái egyidejűleg és kölcsönösen hatottak egymásra.
Források: Maszol, Nagybánya.ro, Hungarikum, Réti István: A nagybányai művésztelep, Vince Kiadó, 2021; Szokolay Béla: A nagybányai művésztelep, Kolozsvár, 1926
Nyitókép: Lajos Tihanyi, Wikimedia Commons
