Sokan és sokféle módon írtak, gondolkodtak az ember és az emberiség fejlődéséről. Arra, hogy miért is létezik az ember, nehezen találni olyan választ, amit mindenki el tud fogadni. Tény, hogy az élőlények között létezik

a „homo sapiens”, ami szó szerint értelmezve annyit jelent, hogy bölcs ember. A gondolkodó. Az élet értelmét és célját kereső.

Elképesztő módon felgyorsult a világ, és az ember, akit gondolkodó lénynek tartunk, egyszerre csak a saját találmányainak szolgájává, mi több: rabszolgájává vált. Valaki így fogalmaz: „Felépítettünk egy bonyolult civilizációt és önkéntes rabszolgái lettünk.”

Felépítettünk egy bonyolult civilizációt (a szerző fotói) 

 

Közben pedig ott él ma is az emberben a vele született vágy a boldogság után. Hogy mit nevezhetünk boldogságnak? Talán fogalmazhatnánk úgy, hogy az embernek az az állapota, amelyben jól érzi magát. Amelyben kinyílik előtte a világ. A boldogság nem azonos a boldogulással.

Mindenki, kivétel nélkül ösztönösen boldog szeretne lenni. Csak nagyon sokan nem találják az utat a boldogsághoz. Sokan

beleragadnak a pillanatba, és nem tudnak örülni,

mert a legkülönfélébb módon áldozataivá válnak a maguk teremtette zsákutcáknak.

Több mint negyven éven keresztül közvetlen kapcsolatban voltam az oktatásüggyel, az iskolával. Egy kezemen meg tudom számolni, hány szülő kérte tőlem, tőlünk, segítsünk abban, hogy a gyermeke boldog lehessen. Boldogulásról, hasznosítható tudásról, pénzt, jövedelmet teremtő foglalkozásról annál többször volt szó.

Boldogtalan világban élünk. Magunk építettük föl. Olyan világban, amelyből hiányzik a megkülönböztetés képessége. Olyan világban, amelyben furcsa, nehezen megfogalmazható

sodró ereje van a közvéleménynek, divatnak, érdeknek,

érvényesülésnek. S közben elfelejtünk élni.

Jézus élni tanít bennünket. A boldogmondások (Mt 5,1–12a) Jézus tanításának lényegéhez tartoznak. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy a boldogmondások a jézusi új világrend alaptörvényei.

Jézus boldog embereket szeretne. Erről szól a Hegyi Beszédben. A boldogságnak pedig feltétele, hogy ne ragadjunk bele ebbe a világba, amely nem akar ismerni se Istent, se embert.

A Boldogságok temploma, a hagyomány szerint itt mondta el Jézus a Hegyi Beszédet (forrás: Public domain, Wikimedia Commons)

 

Nem azért boldog az ember, mert üldözik az igazságért: annak ellenére boldog, hogy az igazságot nehezen viseli el ez a világ. Akik éhezik és szomjazzák az igazságot, azok a boldog emberek, mert az igazság tesz szabaddá. Nem a sírás, a gyötrelem a boldogság forrása: mindezek ellenére lehetünk boldogok, mert

a vigasztalás igazi kapcsolatot, elfogadást, szeretetet

jelent. Amikor szerte a világban háborúk pusztítanak, megnyomorodnak az emberek, értelmetlenné válik a létezésük. Azok, akik békére törekszenek, egységet teremtenek, arra az állapotra vágyakoznak, amely a teremtés kezdetén osztályrésze volt az embernek, ám önfejűségében függetlenné akart válni az élet forrásától.

Nem a birtoklás tesz boldoggá

 

Nem a birtoklás teszi az embert boldoggá. Ösztönösen ott él mindenkiben a birtoklás vágya: megszerezni mindent, amit csak lehet. De ettől boldog nem lesz senki. Legföljebb ideig-óráig örül csupán.

Jézus nem kényszeríti rá magát senkire. De felajánlja a boldogságot mindenkinek. Ezt mondja: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terheket hordoztok. Én felüdítelek benneteket. (Mt 11,28)

Egy harsogó, hang- és fényszennyezéssel teli, erőszakos világban nem egyszerű boldogságot találni. De egyáltalán nem lehetetlen.

Harsogó, hang- és fényszennyezéssel teli világ

 

Szoktak beszélni kívülről irányított emberről, és belülről irányítottról. A belülről irányított embernek értékrendje van. A kívülről irányított ember azt teszi, amit éppen mondanak neki. A belülről irányított emberrel nem lehet akármit elhitetni. A kívülről irányított ember gondolkodás nélkül meg akar felelni a külső elvárásoknak. A belülről irányított ember hallgat a belső hangra, amit lelkiismeretnek szoktunk mondani. A kívülről irányított ember nem ismeri a felelősséget. A belülről irányított, értékrend szerint élő ember tudja, hogy minden tettének következménye van. A kívülről irányított ember nem törődik a következményekkel. Számára csak a „most” létezik.

A belülről irányított ember tudatában van annak, hogy amit most tesz, arra épül a jövő.

A boldogság elválaszthatatlan az ember vágyaitól. Érdemes fölidézni az ókori filozófust, Arisztotelészt, aki szerint az élet célja a boldogság, amely nem egyszerű élvezet, hanem a lélek erény szerinti tevékenysége. Boldog az az ember, aki erényesen él, megtalálja a középutat a szélsőségek között, és aktívan részt vesz a közösség (polisz) életében.

A boldogság elválaszthatatlan az ember vágyaitól

 

A jézusi új világrend nem szakítja ki az embert a társadalomból.

Feladatot kapunk az igazi boldogság és a béke hirdetésére. A boldogság erőfeszítést kíván az embertől.

Keresni az igazságot, elviselni az üldöztetéseket, békét teremteni a békétlenségben, törekedni a szív tisztaságára, készen lenni a megbocsátásra.

Nézzünk körül a világban, nézzünk körül a mi társadalmunkban: meggyőződésem, hogy minden anyagi jólétnél fontosabb volna az a békesség, az

a belső nyugalom, amely meg tudná megváltoztatni a világot, ha meghallanánk, befogadnánk

és igyekeznénk megélni, amit Jézus mindannyiunk számára üzen a Hegyi Beszédben, a boldogmondások igéivel.

Távlatok nyílnának előttünk. Nem zárulnánk be keserűen önmagunkba, hanem képesek lennénk arra, hogy – miként Szent Benedek mondja, a Zsoltárost idézve (118.Zs.) – „szárnyaló szívvel” haladjunk előre Isten parancsolatainak útján.

 

Nyitókép: Nem a sírás, a gyötrelem a boldogság forrása: mindezek ellenére lehetünk boldogok