A világ mint egész és benne az élet ügye mindig metafizikai kérdés marad, még a leginkább világimmanens válaszok esetén is. A gyökerekig hatoló kérdezést gyakran éppen a történelmi-társadalmi perifériák gondolkodói vállalják.

Pedig a muszlim hittestvéreket XXI. századi technológiával felszerelkezett rendőrállam próbálja átnevelni. Európai ésszel alig követhető történet, de másfél milliárd kínai elégedett az eredménnyel. Ha nem is mennyei, de béke köszöntött a forrongó muszlim tartományra.

Az Isten Fia meg akar szabadítani bennünket a félelemtől. Boldogok a békességszerzők – hirdeti egy háborúskodó világnak. Tanítása mindenkihez szól, a meghívás azonban személyes. Újuljunk meg gondolkodásunk szellemében, hogy már ne önmagunknak, hanem másokért éljünk.

A jeles, ám elfelejtett filozófusról, Joó Tiborról hézagpótló monográfia született. A lapunkban is bemutatott munkát Perecz László recenzálta, összességében elismerően, ám a „műkedvelőség”-re vonatkozó kitétele tollat ragadtatott a monográfussal.

Irodalom és építészet – Granasztói Pál életművének egymással összefüggő, egymást kiegészítő alkotóelemei. Írásaiban gyakran reflektált urbanisztikai kérdésekre. Erről is szól a hagyatékából kiadott kötet, az Egy patrióta élete – Magyarországon, a XX. században.

A modernizmus művészeti vonulata szívesen írja le magát zseniális művészetnyelvi kísérletként, ellenfelei pedig kísértetként. A két szó között egy betű az eltérés, azonban lehet, hogy a különbség Menny és Pokol, de legalábbis ég és föld.

Legújabb számunkban Németh Zsolt a magyar–lengyel barátságért emel szót, Orosz István egy art deco plakátkiállítást, Zatykó László a pasaréti ferences közösséget mutatja be, az abortuszvita ügyében az amerikai common law-ról olvashatnak, és megismerkedhetnek Holló Valéria néprajzi magángyűjteményével is.

Nem minden magyar akart, tudott elmenekülni Kárpátaljáról. Sokuk helyzete igen rossz: itthoni szemmel döbbenetes a szegénység. Egyikük Valéria, a világtalan, idős hölgy, aki méltóságával és kitartásával akárkinek például szolgálhat. A szerző fotóival.

Nem mindennapi apropója lesz annak, hogy július 23-án 19.30-kor az Országút iglujában vendégül látjuk a magyar streetart két ismert alakját, Voidot és Petykát. Ugyanis az Országút magazin színpadra állít egy interaktív performanszt A streetart arcai címmel.

A világ csodáit, hétköznapi jelenségeinek drámai pillanatait örökítette meg Szabados Árpád: kis extázisok ezek a képek, a rácsodálkozás, a dolgok megfejtése és a kialakult csodák kifejtése a vásznon.

„Világos, miről van szó. Átutazóban vagyok, egy idegen nagyvárosban. S ekkor, váratlanul, érdekessé válik a Nagykörút és az Oktogon és az emberek és a csilingelő villamosok. Az idegenség pezsdítő izgalma fog el. Vizsgálom a típusokat, próbálom ellesni a beszélgetők szavát.” (Karinthy Frigyes: Lekéstem a vonatot)

A nyelvükhöz ragaszkodó emigránsok gyermekeinek meghatározó tanáregyéniségére,
a nyugati határon kívülre szorult őshonos magyarság papjára, Galambos Iréneusz tudós bencés szerzetesre emlékezik méltó módon az alsóőri katolikus közösség kétnyelvű kötete.