térfél
a hűtlenség nem kopog
keretestől töri be az ajtót
összenyitja a lépcsőházat és
a szerelmes intim perceket
nem kérdezi, hogy alkalmas-e
hogy: épp most nem zavar?
a betört ajtó csak átjáró
a két világ között
a hűtlenség nem a szobákba
hanem közéjük költözött
kezében a kulcs, a zár
amihez ajtó már nem tartozik
megérte? ne bőgj! felelj! megérte?
kiabálja: ha igen, megbocsátok,
és holnap elköltözök.
hozott anyag
…magaddal hozod
a napfényt mint a Hold, este is
a világosságot, nem a ragyogást
többször körbejárlak: eltűntek árnyékaid
hangosan kéne mondanom: belőled
merítenék biztonságot, de nem merek
inkább csak suttogok hozzád
neked már nem titok
szelídül minden ezeréves pillanat
megint életben vagyok.
