A tanév véget ért, de az iskola folytatódik. Így fogalmazott az egyik nagydiák a nyári szünet előtt a Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. Az élet folytatódik nyári táborokkal, művészeti foglalkozásokkal.

„Minden műve a nagy egészből kiszakított darab, de a világegyetem mintája is egyben, mert az aranymetszés szabályát követi, vagy egy súlypont gravitációjába fogja be a végtelenséget.” (Ágh István: Gerzson mesterről, vers helyett. Hitel 1997/4. 72.)

„A költészet és az irodalom a szív nyelvén szól, és ez összehozza az embereket, éljenek a világ bármely táján” – vallják a felvidéki magyar költők, akiknek verseit spanyol nyelvre ültették át és adták ki barátaik.

A határon átívelő kezdeményezéseket támogató uniós Interreg program segítségével újabb ponton épült újjá az Ipoly két partján fekvő magyar falvak, tágabb értelemben a váci és esztergomi kistérség között Trianon, s a kommunista „testvériség” következtében megszakadt kapcsolat.

Murányi Zita sokszor hétköznapi, apró dolgogból indítja verseit, mint épp a szivarfa füstje vagy a kertben szétszórt malterdarabok – hogy eljusson a költeményben a nagyobbig, az emelkedettebbhez, akár az univerzum finom, mágikus szövéséig.

Nagyszabású kiállítás nyílt aatóth franyó munkáiból 2023. augusztus 11-én az impozáns, múzeumi léptékű szegedi Reök-palotában.

„Nem adok nekik több kéziratot” – jelentette be a költő és nyomatékul benyomott egy felest. A Villányi borozóban ellenálló hangulat uralkodott. A költő munkaköri kötelességének tekintette, hogy minden évben egyszer berúgott. Az egyszeri alkalom után pedig már csak ráivott nap mint nap, hogy ki ne jöjjön az „alkotói idegállapotból”.

Ma már a gitár elfogadott hangszer a templomokban, de nem volt ez így fél évszázaddal ezelőtt. A fiatal káplánoknak meg kellett küzdeniük a régi vágású plébánosokkal és az idősebb hívek egy részével, és persze a hatalomnak sem volt ínyére, hogy a beatzene hangjára hirtelenjében több fiatal jár szentmisére.

Fazekas Lajos sokszínű művészegyéniség: diákként verseket írt és publikált, majd a film felé fordult, s az egyik legtöbb filmet jegyző alkotóvá vált mint rendező, operatőr, színész, sőt kaszkadőr. Szeme világát vesztve újra a költészet felé fordult, ugyanolyan eredeti hanggal és tehetséggel.

Ki ne ismerné a Balatont? Kétféle ember van a világon: az egyik már volt a Balatonon, a másik oda akar menni. Na jó, van olyan is, aki ott lakik, mint a nádirigó, a hínárszakállú iszaptörpe meg a vénséges tihanyi révész. De a mi mesénk most a Balaton angyalairól szól.

Minden valamirevaló természeti csodához fűződik egy legenda: sárkányok, óriások, tündérek öröme, bánata vagy harca formázta a tájat olyanra, amilyennek látjuk. Ezúttal egy kacsa nyomába eredünk, amely feltárta hazánk egyik legszebb geológiai értékét.

Rokka, zsombor, lábaspajta – a vashosszúfalui tájházban jártam, ahol nemcsak „látványosságot” kaptam, hanem érvényes, működő, kortárs filozófiáját is az értéktartó vidéki életnek.