Az ember örök halmozó szenvedélyéből fakad a szerzés és a túlzás. Könnyen túlzásba esünk. Ez már enyhe túlzás, mondjuk, ha valaki átlép bizonyos határt. Költői túlzás, így mentegetjük a másikat. A nyelvek univerzális sajátossága a túlzást kifejező nyelvtani elemekkel vagy szavakkal történő fokozás. A magyarban például ez az alapeset: nagy, nagyobb, legnagyobb. Sőt: legeslegnagyobb. Utóbbit nevezzük túlzófoknak. Lehet túlozni szavakkal: elég jó, jó, nagyon jó, valamint: klassz, király, sirály, durva (a sirály itt nem madár, hanem a király „fokozása”, a durva itt nem gorombát, kíméletlent jelent, hanem éppen ellenkezőleg: nagyon jót). Fokozó ereje van bizonyos jelzőknek: szuper (szupi), tökéletes, azaz tök (jó), valamint az ősi érzelmekre rájátszó „ijesztő” jelzőknek: állati, baromi, haláli.

Korábban hősök voltak, manapság sztárok vannak. Meg celebek. Sőt újabban: ikonok.

A hős lehetett hérosz, lovag, vitéz, levente, dalia, bajnok, a sztár filmsztár, mozisztár, kissé magyarítva, de ez már archaizmus: filmcsillag, mozicsillag. A 19. század kiemelkedő egyéniségeinek jelzői még ilyenek voltak: híres, híres-neves, nagyhírű, nagynevű, jónevű, tekintélyes, közkedvelt, népszerű, jelentős; később pedig ilyen jelzők is megjelentek: beérkezett, illusztris, famózus, prominens… Látható, hogy az egykori magyaros jelzők hogy váltottak át idegenné, s nyitottak utat újabb és újabb jövevényeknek. Például a magyarban a 19. század legvégén felbukkanó angol sztárnak (csillag, színpadi sztár, filmcsillag), vagy a két évtizede berobbant ugyancsak angol eredetű celebnek (celebrity – híresség). Magyar nyelvi meghonosodásuk tetten érhető abban is, hogy rögtön szócsaládot alapítottak: sztárcsapat, sztárgázsi, sztárinterjú, sztárkultusz, sztárparádé, sztárriporter, sztárügyvéd, sztárvendég, sztárvilág, popsztár; valamint: celebsajtó, celebvilág, netceleb, nejlonceleb, illetve, ahogy nem éppen rokonszenvesen emlegetik: „a celeb a semmiből lett senki”.

És még ez sem volt elég, mert mindig mindent tovább fokozni kell,

mert amit használunk, az veszít az erejéből, ezért felbukkant az ikon: „Ma a világ számos helyén emlékeztek a pop kulturális ikonjára.” Pedig az ikon alapjelentése a magyar nyelvben már foglalt volt. Először mint szentkép, majd kép, stilizált kép, piktogram (gondoljunk a számítógép ikonjára), s csak a legutóbbi néhány évben vált „szimbólum” jelentésűvé. A túlzó megfogalmazásmód sajátossága, hogy folyamatosan meg kell újulnia: így lett a jelképből előbb szimbólum, majd embléma, manapság ikon. Félrevezető mindazoknak, akik ismerik a szavak pontos jelentését. Jellemző példák: ikonikus alak, a focicsapat ikonja, a dalfesztivál egy melegikonképző. Sokan már az ikont is sokallták, a melegikon és a melegikonképző viszont még ennél is nyakatekertebb... Aki azt gondolja, hogy ezek teljesen egyértelmű kifejezések, annak elmesélem egy vajdasági nyelvművelő, Hódi Éva nyelvi panaszát. Néhány éve az egyik vajdasági településen magyarországi előadók Stílusteremtő ikonok címmel hirdettek „kulturális” műsort. A kisváros művelt közönsége szépen fölöltözött és elment a rendezvényre, mert azt gondolta, hogy ikonokról, szentképekről lesz szó. Az ikon eredeti jelentése ugyanis, és ők ezt tudták: Krisztust, az Istenanyát, valamint angyalokat, szenteket szigorú szabályok szerint ábrázoló táblakép… Kiderült, az ikon szó a mai magyar nyelvben már mást jelent. Az előadás világsztárokról, jobban mondva alkalmi sztárokról (sztárocskákról) szólt. A közönség megdöbbent, egy része fejvesztve menekült.

Téved, aki azt gondolja, hogy az ikont nem lehet továbbképezni.

Divatos jelzőt faragtak belőle: „újabb ikonikus személy”. Itt az ikonikus azt jelenti: nagyszerű, elismert. Korábban azt mondtuk volna: híres, nevezetes, legendás, emblematikus. Két újabb mondatpélda: „A város ikonikus famatuzsáleme az Érsekkert dísze volt, mára veszélyessé vált”, „A magyar női röplabdázás három ikonikus alakját köszöntötték ma este születésnapjuk alkalmából”. Az ikonikus annyira nem világos egyeseknek, hogy könnyen csapdába esnek: „December elsején a főváros legszebb szecessziós épületeinek egyikében, a G. Hotelben villanyt oltottak, pár évre elsötétült az ironikus szálloda.” Az ikonikus talán nem volt egyértelmű, ezért lett belőle ironikus szálloda. Ebből pedig egy ironikus írás. Miért nem elegendő, miért nem kifejező így: híres, hírneves, híres-neves, nevezetes, nagyhírű, nagynevű, neves szálloda? Megválaszoltam már az elején: az ember halmozó, túlzó szenvedélye miatt.