A határozós szókapcsolatok bizonytalan írásmódja olykor változik. 2015-ig külön kellett írni, hogy számon kér, azóta egybe. Hogy miért? Csak.

Ami = amely? Hogyan változik a nyelvünk ezen a téren, vajon helyettesíthető-e mára az amely az amivel? Na és fordítva? Mikor használjuk az egyiket, mikor a másikat?

XXXX

Van egy írásjel, a nagykötőjel, amelyet a nagyközönség alig ismer, többnyire nem is hallott róla, és szerintem ez így van jól.

Ki ne ismerné a Toldi első énekének bevezetőjét? „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, / Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta…” Namármost a biológus megkérdezi tőlünk, nyelvészektől:

Mindig fölkapom a fejem, amikor a zenei rádióban a hírek végén ezt hallom: Részletes híreink az interneten olvashatóak. Én azt mondanám: olvashatók. Mert az alapszerkezet az: a hírek olvashatók.

Hiába az alapos, megfontolt akadémiai helyesírási szabályozás, egyes jelenségeknél el-elakadnak a helyesírók. Különösen a külön- és egybeírás, a vesszőhasználat és az összetett földrajzi nevek elbonyolított eseteivel nem tudnak megbirkózni.

XXXX

A szatmári Anarcson, a Czóbel Minka-kúriában nyári anyanyelvi pikniket rendeztünk. A piknik része a nyelvi kérdés-felelet. A közeli Aranyosapátiból származó lány a következőt kérdezte: Helyes-e, ha azt mondom, hogy: mikor jössz nálunk?

XXXX