Ilyen sokszor szereplő szó a feszítővágó. A feszítővágó egyértelműen szakmai kifejezés. Ha megkérdeznénk embereket, tízből nyolc aligha tudná pontosan megmondani, hogy mi az. A baleseti hírekben azonban mindennapos a szerepeltetése: „A helyi hivatásos tűzoltók feszítővágó segítségével egy embert emeltek ki a gépkocsiból és átadták a mentőknek”,

„A balesethez a debreceni hivatásos tűzoltók vonultak, akik feszítővágó segítségével három embert szabadítottak ki a járműből”.

A sokak számára ismeretlen feszítővágó köztudatba kerülését szolgálják – sok más kifejezés mellett – a népszerűsítő bemutatók is: „Félautomata defibrillátort, tonfát, testpáncélt, sőt a hidraulikus feszítővágót is megtekinthették vasárnap a gyerekek a tűzoltó- s rendőrnapon”. Itt persze már újabb megmagyarázandó kifejezések is felbukkannak: defibrillátor, tonfa, testpáncél. Miközben önmagának a feszítővágó szónak a helyesírása is okoz némi gondot, például ebben a címben: „Könnyű feszítő-vágó segíti a tűzoltók munkáját”. Tárgyalt eszközünk két alakban is él: feszítő-vágó és feszítővágó. A feszítővágó kézi vagy hidraulikus erővel működő bontóeszköz. A szó keletkezésekor indokolt lehetett a kötőjeles írásmód: feszítő-vágó eszköz, ekkor ugyanis még laza mellérendelő szókapcsolatnak mutatkozott. Idővel azonban önálló névszóvá (főnévvé) vált, tehát már jogos lehet az egybeírás: feszítővágó, illetve melléknévi használatban is: feszítővágó eszköz. Hasonlít rá a csúszó-mászó kisgyerek és a csúszómászó mint hüllő különbsége. A csúszó-mászó laza mellérendelő összetett szókapcsolat, a csúszómászó pedig már önálló főnév.

Az értelmező és a helyesírási szótárak számára ismeretlen feszítővágó szót nyilván a hatáskeltés szándékával kezdték el terjeszteni a baleseti tudósításokban.

Sok más kifejezéssel egyetemben: „Érdeklődő arccal figyelték, ahogy a tűzoltók sorban mutatták meg nekik az óriási járműveik felszereléseit. A feszítővágó, a pneumatikus emelőpárna, a tűzoltótömlők, a bontóbalta, illetve azok használatának története mind lebilincselték a gyermekek figyelmét. Csak úgy záporoztak a kérdések a tűzoltók felé: …és ez, és az mire való? A válaszokat pedig mindenki tátott szájjal hallgatta.”

Miért hozom szóba a feszítővágó gyakori használatát?

Részben azért, mert olyan szakmai kifejezés, amelyet az emberek többsége nem ismer, és az említett baleseti tudósításokban való használata indokolatlan. Elegendő lenne annyit mondani: a tűzoltók kiszabadítottak egy embert; a roncsok közé szorult embert csak a tűzoltók segítségével tudták kiszabadítani. Hiszen a mentők esetében sem szokás olyan részletekbe belemenni, hogy a mentők milyen eszközöket használnak a sérültek ellátásában. Pedig írhatnának ilyet: betegfigyelő monitor, motoros váladékszívó, összecsukható sürgősségi gurulós hordágy. De részben azért is, amire korábban rámutattam, nemhogy nem ismerik az emberek a szakmai szó jelentését, de még a helyesírásáról sem tudnak sehol tájékozódni. Mindazonáltal a szakmai kifejezések sajtóba és onnan esetleg a köznyelvbe történő áramlása természetes folyamat, de azért minden esetben érdemes megfontolni, hogy valóban van-e erre szükség. Ahogy már a korábbi tudósításban további ilyen szavak is szóba kerültek: defibrillátor, tonfa, testpáncél, pneumatikus emelőpárna, bontóbalta. Végül lássunk egy újabb ismeretterjesztő célzatú tudósítást egy szakmai bemutatóról: „A véres események után már a játéké volt a főszerep, a fiatalok célba lőhettek a puttonyfecskendővel…”

Akkor most folytathatnám a sort a kétségtelenül kifejező, metaforikus puttonyfecskendővel…,

de mára itt a nyelvi magyarázat vége. Ki-ki döntse el, hogy mikor, hol, milyen szakmai kifejezéseket érdemes használni, hiszen érdekességként, ismeretterjesztő céllal, kellően megmagyarázva talán érdemes is, a mindennapi baleseti tudósításokban azonban talán mégsem.