1954-ig nem is létezett, akkor az akadémiai helyesírás bevezette rögtön hét pontban (406–412. szabálypont, „szigorúan” nagykötőjel van köztük). Az 1984-es helyesírási szabályzat is meghagyta, bár a hét pontot egybe sűrítette (a 263. pontba, igaz négy alponttal). Sajnos a 2015-ös szabályzat ezen a téren sem egyszerűsített, a 264. pont még mindig három alpontot tartalmaz, de külön megemlíti a nagykötőjeles földrajzi neveket a 178., 183. pontban, vagyis a nagykötőjel még mindig erősen tartja magát.

De mi az a nagykötőjel?

Alakjára nézve azonos a gondolatjellel, csak sem előtte, sem utána nincs szóköz. A számítógépes írásban külön gondot okoz, mert az alapírásjelkészlet nem tartalmazza, ezért rendszerint két kötőjellel jelöljük, amelyek előtt és után nincsen szóköz: --. Ha így használjuk, az okosabb programok egybe is rántják, és nagykötőjel lesz belőle. A billentyűzeten szereplő alsó hosszú kötőjel csak hasonlít rá, de nem ugyanaz: _. Az alsó kötőjel egyébként a helyesírási szabályzatban nem szerepel.

A nagykötőjelet a helyesírási szabályzat alkotói szerint a következő esetekben kell használni:

két vagy több nép (nyelv, szak) nevének kapcsolatában: angol–magyar meccs, biológia–kémia tanár, Osztrák–Magyar Monarchia, Honvéd–Haladás mérkőzés, Budapest–Bécs vasútvonal, 1983–1984, 130–140. lap, 1–4. osztály, Bródy Sándor utca 5–7. Most tessék elképzelni ezeket kiskötőjellel, vajon milyen zavart okoznának? Szerintem semilyet, egyébként is szinte mindenki így írja őket, aki egyáltalán hallott a kötőjelről: angol-magyar meccs, biológia-kémia tanár, Osztrák-Magyar Monarchia, Honvéd-Haladás mérkőzés, Budapest-Bécs vasútvonal, 1983-1984, 130-140. lap, 1-4. osztály, Bródy Sándor utca 5-7. (Vigyázat, ezek az utóbbi példák helytelenek az akadémiai helyesírás szerint; talán még az én fejemre is koppintanak emiatt!) A közszói mellérendelő kapcsolatokban egyébként helyes az egyszerű, kiskötőjel: író-olvasó találkozó, munkás-paraszt kormány.

Hogy hová vezet a túlszabályozás, azt a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda ingyenes nyelvi gyorsszolgálatához érkezett kérdésekkel mutatom be.

Kérdés: A Digitális Térképészeti Adatbázis (DTA-50) és a Digitális Domborzatmodellek (DDM-10 és DDM-50) rövidített alakjának írásakor a betűszók és a méretarányra utaló szám közé kell-e kötőjel, és ha igen, akkor kis- vagy nagykötőjel?

Válasz: A köznyelvi helyesírási szabályzat ilyen szakmai kérdésre nem tér ki, ez a szakmai helyesírások (ebben az esetben a földrajzi szakma) feladata. A szabályzat logikájából következően ezekben az esetekben a nagykötőjelet javasoljuk: DDT–200, DDM–10, DDM–50. (Analóg példa TU–154.)

Kérdés: Helyes-e nagykötőjellel írni az óvoda–iskola átmenet kifejezést?

Válasz: Közszói mellérendelő kapcsolat, kiskötőjellel helyes.

Kérdés: Egy emlékmű a Hősök útja és a Fő út kereszteződésénél található. Ezt hogyan írom helyesen röviden, kötőjeles formában? A Hősök útja–Fő út szerkezetre gondoltam (hosszú kötőjellel, szóközök nélkül).

Válasz: A szóközös kifejezések helyesírása ingadozik, pl. Rákóczi út--József krt. sarok, de ugyanabban a szótárban: ez a példa is szerepel: Rákóczi út – József krt. sarok.

Kérdés: Tól-ig esetén helyes-e, ha a -tól-t kihagyom, de az -ig szerepel? Helyettesíti-e a nagykötőjel a -tól-t? Pl.: 0–15 000 Ft-ig.

Válasz: A szabályzat nem foglalkozik ezzel az esettel; az írásmód logikusnak tűnik.

Kérdés: A körülbelüli tartományok helyesírásával, a kötőjel, illetve gondolatjel használatával kapcsolatos a kérdésem: Általános iskolában a 3–5. osztályig Klári néni volt a tanító. De mi a helyzet, ha a csomagom a futárszolgálat előrejelzése szerint körülbelül 3-5 nap múlva érkezik meg, vagyis kis szerencsével már 2 nap múlva is itt lehet, ha balszerencsés vagyok, akkor pedig 6-7 nap is eltelhet? Ebben az esetben is lehet azt írni, hogy 3–5 nap múlva érkezik, vagy itt a 3-5 nap a helyes?

Válasz: A szabályzat csak arra utal, hogy nagykötőjellel fűzzük egymáshoz az olyan szavakat (számokat), amelyek valamitől valameddig viszonyt érzékeltetnek, pl. 1–4. osztályban.

A „kötözködő” nagykötőjel a helyesírás túlszabályozásának mintapéldánya.

Ma, amikor már az alapvető írásjelekkel (pont, vessző, kettőspont, felkiáltójel, kérdőjel) is gond van az iskolai, köznyelvi helyesírásban, a nagykötőjel erőltetése fölösleges bizonytalanságot szül. Ennek ellenére a szerkesztői, tipográfiai, nyomdai gyakorlatban követhetjük, a korrektoroktól elvárhatjuk, de ne kérjük számon az iskolában, és ne erőltessük egyéni használatát. És egy következő helyesírási szabályzatból akár ki is vezethetnénk.