Az MTA helyesírási szabályzatának 135. szabálypontja így indokol: „A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk néhány alanyos, minőségjelzős, jelölt határozós és jelölt birtokos kapcsolat tagjait…” 2015-ben ugyanígy járt a számon tart, amelyet ugyancsak számontart formában kell(ene) írnunk, ennyire „komoly, igazolható, tudományos” akadémiai érvvel: „a kialakult szokást megtartva”. A kialakult szokás szerint sok mindent kellene másként írni.

Nem értjük, hogyha mostantól számonkér és számontart, akkor miért van különírva a szájba rág és a számba vesz.

Holott konkrétan ma már nem szoktunk valakinek valamit a szájába rágni (régi szokás, amikor az édesanya előbb megcsócsálta az ételt és úgy adta a baba szájába). Ma már leginkább átvitt értelemben használjuk: szájba rág – többször elismétli valakinek, hogy mit kell mondania. Eredetileg birtokos jellel mondták: szájába rág, de ma egyre gyakoribb a szájba rág, szájba rágva, szájbarágós (módon). Mivel konkrétan nem rágunk semmit a másik szájába, talán egybe is kellene írni: szájbarág. A számba vesz is különírandó, itt a konkrét jelentés: megszámol. A szerkezet jelentésébe egyes számú alakban belejátszik az azonos alakúság (homonímia), a szám ugyanis jelenti a mértékegységet (a számot), de egyúttal lehet a száj szó birtokos jeles alakja is (az én szám), és ha így értelmezzük, akkor a számba vesz azt is jelenti, hogy a beszélő szájába vesz valamit: számba veszem az ételt. Állítólag az ötvenes évek egyik dicsőítő versében szerepel (több változatban is idézik): „Nézem a nép masírozó seregét, S számba veszem a legények elejét!” A számba vesz különírt forma tehát konkrétumot sugall, ha viszont egybeírnánk: számbavesz, számbaveszem, akkor már a helyesírás is tükrözné a jelentésváltozást, mint ahogy azt más esetekben tükrözi is: napra forgó – napraforgó (növény), tökkel ütött – tökkelütött (buta), barát füle – barátfüle (tésztaféleség), vásár fia – vásárfia (ajándék).

Ha a számonkér helyesírását sikerült az MTA jóvoltából meg- vagy újratanulnunk, akkor

következzenek a szókapcsolatból összetett szóvá vált szerkezet bővítményei

(másként: bővítménykerete). Például: számonkér valamit: valakitől elszámolást kér róla, visszaköveteli, felelősségre von valakit érte. A Magyar igei szerkezetek című könyv a számonkér szerkezetnek csak egy vonzatát tartja számon: számonkér-t, példa: a kormányprogramot számonkérik az ellenzéki pártok.

Friss gyűjtéseim szinte kivétel nélkül lélektani számonkérések, amelyeket többnyire fizikai bántalmazás követ: Geri számonkérte feleségét, aki teljesen elzárkózik tőle; Az osztályfőnöke számonkérte, majd elvette tőle a telefont; Odament hozzá és számonkérte tőle, hogy miért kerüli őt; Paradicsomkaróval verte meg azt a férfit, aki számonkérte tőle, hogy honnan van a luxusautója.

A teljes vonzatkeret: számon kér valamit valakin vagy számon kér valamit valakitől. Ahogy látható, a számonkér valamit helyett többnyire számonkér valakit szerepel. A szerkezet jelentéstanát, mivel a felépítése nem világos, Kálmán László (Nyelv és Tudomány, 2010. június 1.) nem átlátszónak nevezi.

Szerinte a számonkér valakit az elszámoltat, felelősségre von valakit mintájára alakult ki,

a számonkér valakitől valamit a keres vagy követel valakin valamit mintájára. „Ezt a fajta elvet a nyelvészek az analógia elvének nevezik, és nagyon sok nyelvész régóta úgy gondolja, hogy a nyelv változásának és végső soron a szerkezetének ez a fő szervező elve.” Molnár Csikós László (Magyar Szó, 2023. július 16.) viszont angol mintát lát a szerkezetben: a számonkér valamit helyett felbukkanó újszerű számonkér valakit („felelősségre von”) mintája az angol holds someone to account: Állandóan engem kér számon és fenyeget meg, hogyha megcsalom, megkeseríti az életemet; Velem ordítozik, engem kér számon, mikor most mentettem meg az életét; Részönkormányzat-vezető létére engem kér számon, hogy milyen fákat akarunk elültetni.

Esetenként a téged kér számon és az őt kéri számon is előfordul:

A főnököd csak téged kér számon; Nehezményezi, hogy a polgármester majd holnap őt kéri számon a letört ág miatt.

De van egy harmadik magyarázat is, én ezt tartom valószínűnek. Sok állandósult szerkezetben elbizonytalanodunk a vonzatokkal: gondot visel valakire/valakiről, végbe/véghez/végre visz, magába/magában foglal; számot/számonkér. Volt valamikor a számot kér, majd lett számon kér, ma pedig már számonkér, s ahogy alakult a szerkezet, úgy alakultak a vonzatai is.