Persze a festészet – még a legtudományosabban meg- és kiszerkesztett művek sem – tudományos ábrázolások sora. Így a fraktálokhoz hasonlítgatás is nyilván aggályos, ám elkerülhetetlen, amennyiben az organikus absztrakt festészet világában gyakran feltűnik ez a fogalom.
Barabás Zsófi egyéni és megkerülhetetlen alkotója a kortárs magyar művészeti életnek. Festészete sajátos világokat, képi rendszereket kapcsol egymáshoz. Két nagy előd alkotásai voltak hatással művészete kialakítására. Az egyik kétségkívül pécsi mestere, Keserü Ilona. Az általa képviselt modernizmus, a klasszikus, nem geometrikus absztrakt festészet, a motívumokba foglalt képüzenetek és a színek dinamikus alkalmazása mélyen ott rejlik Barabás Zsófi képi kifejezésmódjában is. A másik mester a 2022-ben elhunyt Bak Imre, akinek konzekvensen végigvitt geometrikus absztrakciója ebben a formában csak nyomokban lelhető fel Barabás Zsófi életművében, mégis – különösen a 2015 táján festett képein – felismerhető az a geometriát az organikussággal elegyítő logikai rendszer, amelyet Bak Imre is képviselt, miközben az organikus elemeket a legritkábban használta.
Művészettörténeti előzményként érdemes ideidézni Illés Árpád (1908–1980) művészetét. A mester épp Barabás Zsófi születésének évében hunyt el, ám máig ható befolyással bír a következő – szürrealizmussal és organikus absztrakttal foglalkozó – festőnemzedékekre. Illés természetesen szintén nem előzmények nélkül találta meg a sajátos biológikus kifejezésformát. Az École de Paris második nemzedékének számos tagja – Wilhelm Nay, Echaurren Matta, Maurice Estève – kereste ezt a képi világot, Illés csak továbbvitte és sajátos magyar ízekkel gazdagította az organikus festészetet.
2000-ben indult pályája már az első évtizedben kialakult motívumokra, kompozíciós elemekre, képszerkesztésre épült. A korai időkben, 2006 és 2017 között még a geometrikus elem legalább olyan fontos képalkotó volt, mint az organikus folt. Még az informel mellett konkrét(abb) motívumok (például épületformák) is felbukkantak. A 2017-es nagy kiállítások (az A38 vagy a Faur Zsófi Galériában) azután változásokat is mutattak az orientációs pontok tekintetében. Ekkor jelent meg Térey János írása a Faur Zsófi Galéria kiadványsorozatának Barabás Zsófi művészetét bemutató kötetében): „Színes szalagok kígyózzák keresztül a nagy méretű vásznakat. Kétségtelenül van bennük valami japános: érzéki, de roppant rendezett.” A Brazilváros című Térey-írás felveti a felülnézeti városkép, a térképszerű fraktálok jelenlétét a művekben. Térey áttételesen ugyan, de utal Barabás Zsófi tokiói egyetemi tanulmányútjára is. A japánosságra a színhasználatban, mely a vonal – mert ekkor még számos vonalsáv is jelen volt a képeken – és a szín harmonikus együttélésében jelentkezik, no meg a színvilág alapvetően pasztellszerű, egy-egy kiemelkedő színerősségű folton kívül szinte a monokrómhoz közelítő színhangokra.
Moizer Zsuzsával közösen Barabás Zsófi 2012-ben elkalandozott a vizuális nevelés, azon belül a rajztanítás irányába. Mindenki tud rajzolni című – mára sorozattá lett – könyvük indirekt rajzos segítséget nyújt a gyerekeknek, látásmódjukat erősíti. E könyvről nyilatkozva mondta: „Sokan nem veszik figyelembe, hogy milyen fontos a rajzolás, például a későbbiekben az írás fejlődése szempontjából is. A mi könyvünkben minden megoldás jó, nincsenek csúnya elefántok, ha egy tigrisnek húsz lába van, az is csodálatos, hiszen éppen fut. Rengeteg gátlás oldódik a rajzolás által.”
Ezen a kiállításon bukkannak fel először Barabás Zsófi új, kísérleti művei, acélszobrok, melyeket a Kecskeméti Acél Szimpózium keretében készített. Az acélplasztikák megmutatták a művész azon igényét is, hogy a térbe helyezéssel másfajta monumentalitást és egyben a vonal–folt új relációját (értsd pozitív–negatív) jelenítse meg. A vonal plasztikává nemesítése egyben más irányokat is előkészített munkásságában. A szobrászi tevékenységet követően új kísérletként a váci Nalors nyomdában színes litográfiákat készített, melyek az ismert biomorf formák raszteres, vonal–folt egységben megjelenő, vibráló világát mutatják: „A nyáron Vácon készült litográfiáknál krétával rajzoltam a kőre. Korábban szitanyomatot készítettem Sárvári Zitával együttműködve, ahol a színek foltként jelentek meg. Itt, ennél a sorozatnál a vonal szerepe erősödött fel. A vonalak ropogósan jelentek meg a kövön, majd a papírokon lenyomtatva. Úgy gondolom, hogy ezek a munkák mindenképp hatottak a következő festményekre. Amikor új technikákat próbálok ki, új formában jelennek meg a motívumaim, akkor az akár direkt, akár indirekt módon hat a következő munkákra is. Jelen esetben a vonal fontossága és önálló érvényessége az egyik hozadéka számomra.”
Barabás Zsófi alkotói œuvre-je kiteljesedésének egyik fontos állomása ez a kiállítás – összegzés és megújulás.
2024-ben folyamatos megőrző megújulásban Barabás Zsófi konzekvensen festi tovább fraktáljait, tájakat és sejtmagokat vegyít erős életösztönnel és életerővel, lírát és elbeszélést fűz egybe. Szelíden és határozottan.
Barabás Zsófi: Ahonnan látni a tengert, Deák Erika Galéria, Budapest, Mozsár út 1. Megtekinthető: 2024. május 10 – június 14. Nyitva: szerda–péntek, 12:00–18:00.
