A 97 éves Baranyi László színművész az egyedüli, aki még él az Egyetemi rohamzászlóalj egykori tagjai közül. A Gobbi Hilda-díjas színész megosztotta emlékeit Budapest második világháborús ostromának végnapjairól, és arról, hogyan sikerült életben maradnia.

A Magyar Művészeti Akadémia közelmúltbeli elnökválasztásakor nagy többséggel kapott bizalmat a korábbi alelnök, Turi Attila Kossuth-díjas építész. Makovecz Imre szellemi örökségéről, a háromezrelékes szabályról, az MMA terveiről, lehetőségeiről beszélgettünk.

Magától Anthony Burgesstől, a Gépnarancs című disztópia és további harmincegy-két regény, kéttucatnyi nonfiction-kötet, verseskönyv és visszaemlékezés írójától kölcsönöztem dolgozatom címét.

Lengyelország Királynője, Magyarok Nagyasszonya; mindkét nemzet történelmének válságos korszakában az uralkodó Máriának ajánlotta fel országát. Az oltárképeken az ő alakja mellett gyakran jelenik meg két lengyel vértanú püspök, illetve két szent magyar király.

Sokszor megfordultam már az acb Galéria kiállítótereiben, de olyan vizuális élményt, mint amelyet Anselm Reyle Surfacing című tárlata nyújtott, nem mostanában kaptam.

Ötven éve a svájciaknak még csak egy százaléka nem tartotta magát vallásosnak, mára azonban a vallási közösséghez nem tartozók már ott is többen vannak, mint a katolikusok vagy a reformátusok. A szekularizáció a városokban és a fiatalok között a legerőteljesebb.

Az egyik legnagyobb magyarországi képzőművészeti magángyűjtemény, az Antal–Lusztig-gyűjtemény legkiemelkedőbb darabjaiból született a HAB (Hungarian Art & Business) művészeti központban látható Új Kezdet – Remekművek huszonöt újat kezdő képzőművésztől című időszaki kiállítás. 

Képes vagyok-e elfogadni, hogy rászorulok Isten gyógyító kegyelmére, s Tőle kérni bizalommal segítséget? A találkozás Jézussal megújít, visszaadja az életet. Ennek örömét nem tarthatjuk meg magunknak, meg kell osztanunk másokkal, oldani magányukat, s támogatni őket küzdelmeikben.

Minimalizálni a technológiai lábnyomunkat – A fotóművész Biró Dávid technológiához fűződő viszonyában kíváncsisága szkepszissel vegyül, érdeklődőn kutat vakfoltokat, és bizonyos tekintetben működésmódokat és lehetséges forgatókönyveket modellez.

Egyszerre szórakoztató és tanulságos Zalaváry István könyve. Ennyi is elég volna ahhoz, hogy az olvasó kedvet kapjon és kézbe vegye az Ember embernek jószága című kötetet, jóllehet az műfaját tekintve nem a szórakoztató irodalom, hanem sokkal inkább a tudományos ismeretterjesztés körébe tartozik.